Hipergalaktika 3. – a cikkek

A digitális esélyegyenlőség a 3-as Hipergalaktika témája, ezzel rövid oktatásügyi kitérő után visszatértek a szerkesztők az informatikai vonalhoz. Talán nem is baj ez, napjaink világát rendkívüli mértékben meghatározza a számítástechnika, és ha csak valami globális katasztrófa nem következik be, a jövőben ez mégi nkább így lesz.

A kötet borítója vonzza a szemet, az ezüstös-világos háttér jó választás volt. Kevésbé nyerte el a tetszésemet, hogy alig nyitottam ki a könyvet, máris egy duplaoldalnyi reklámba ütköztem, és később is kicsit túl volt zsúfolva a kiadvány “spammel”.

Bár a tudományos, illetve inkább ismeretterjesztő cikkek elvileg egy egységet képeznek a hozzájuk társított novellákkal, most mégis különválasztanám a két részt. És mivel meggyőződésem, hogy e cikk olvasóinak többsége inkább a novellák értékelésére kíváncsi, az ismeretterjesztő cikkekkel kezdem.

Kovács Győző cikke a magyarországi számítástechnika történetéről igazi kuriózum, főleg, ha érdeklődünk a kultúrtörténet iránt. Gyermekkoromban a Commodore-64 volt A Gép, és nekem is különös látványt nyújtanak a cikk illusztrációiban bemutatott monstrumok, hát még azoknak, akik talán már laptop formájában találkoztak először a számítógéppel.

Dragon György írása az ember-gép kommunikációról igazából csak a felszínt kapargatja, izgalmas lett volna néhány ma kísérleti stádiumban lévő alkalmazást alaposabban megnézni, így a cikk igazából csak az érdeklődés felkeltésére volt alkalmas.

A vallás és az internet kapcsolatát elemző Mund Katalin-írás sok újat mondott nekem, viszont meglepett, hogy amerikai prédikátorokról nem esett benne szó, pedig a tévé után erősen valószínű, hogy ezt a kommunikációs csatornát is megtalálták maguknak. Szó eshetett volna még a különböző egyházak által épített online adatbázisokról is, például a mormonok ambíciózus projektjéről, az összes fellelhető anyakönyvi adat elérhetővé tételéről is. De ne legyünk telhetetlenek.

Bódi Zoltán cikke a vezeték nélküli kommunikációról Dragon György írásához hasonlóan inkább csak felvetette a problémákat, új információt keveset adott. Ami viszont dicséretes, hogy a problémafelvetéseket teljesen érthető, követhető stílusban fogalmazta meg.

Szilágyi Árpád Gondolatvezérlés című cikke végre ténylegesen új, izgalmas információkat közölt, ráadásul egy olyan terület fejlesztéséről, ami a science-fictionnek is kedvelt témája.

Képes Gábor cikke Kovács Győzőével állítható párhuzamba, ezúttal a korai informatikai oktatás kultúrtörténetét vizsgálva. Hasonóan izgalmas és tanulságos írás ez is.

Juhász György tanulmányában nem tett merész jóslatokat: az említett lehetőségek mind-mind hozzáférhetőek napjainkban is: Akik kevésbé járatosak az internet és a távközlés világában, biztosan sok új ismeretet szerezhettek belőle, igaz, nekik értelmezési gondjaik lehettek vele.

Dr. Bágyi Péter tanulmánya a digitális diagnosztikáról sajnálatos módon túl tudományosra sikerült. Bár kétségkívül vannak benne izgalmas részek, komolyabb természettudományos képzettség nélkül csak a benne foglalt tudás töredékét érti az olvasó. Kár érte.

Kovács “Tücsi” Mihály Rések a falon című írása a téma súlyosságához képest meglepően rövid. Hiszen kártevőkkel tele van az internet, és bár egy féreg többnyire nem bolondítja meg a szívritmus-szabályzókat, de könnyen zombit csinálhat számítógépünkből, így akár mi is a webszemét terjesztői lehetünk.

Azért leszögezném, hogy egy csak a fenti cikkekből álló kiadványt eszembe sem jutott volna megvenni, de azért két novella között jó volt egy kicsit kiokosítani magam. A novellákról majd a következő cikkben.