Könyvkritika

22 hozzászólás on Háromszázezer – összefoglaló a The Year’s Best Science Fiction Twenty-seventh Annual Collection (2009) kötetről

  1. sheenard

    Az összefoglalás alátámasztáshoz tényleg nem árt az a másik nyolcvanezer karakter, de akkor is brutálisan hatalmas az anyag – ezt azért el kell ismerned 🙂

  2. balfrasz

    A kötet brutális. Ha a fejemre esne, meghalnék… 🙂 És már négy ilyen van a fejem fölött a polcon…

  3. sheenard

    Hm. A macskám hajdanán előszeretettel lökte le a polcomról az íróasztalomra a dolgokat, amikor úgy érezte, figyelemre van szüksége…

    És tudom, hogy van macskád 🙂 A helyedben félnék 🙂

  4. Ha jól értem, a cikk születésének apropója, hogy megcáfolja a “külföldi jobb” nézetet. Ha vitázni akartok ezen, akkor érdemes lenne ugyanazt a kötetet végigelemeznie mindkét tábornak, mert ez így csak kiragadott példa, bármilyen hosszú is.

    Az irodalmi tér kapcsán fölmerült bennem, hogy szintén nem objektív, hiszen az értékelő szűrője, műveltsége stb ugyanúgy benne van a rendszerben.

    A pesszimista műveket amúgy én is unom, mind magyar, mind külföldi tekintetben.

  5. balfrasz

    Onsai,

    érdemes lenne. A kimenetelt borítékolom.

    Nem objektív, természetesen. De, mint a mellékelt szöveg bizonyítja, az értékítéleteim sokkal hátrébb szorítódnak, mintha egyszerűen csak adnék egy pontot – egyszerűen azáltal, hogy racionálisan végiggondolom az írás jellemzőit. Végeredményben sokkal racionálisabb, mint a “nekem tetszik” és a “szar” kijelentések.

  6. @onsai

    Azért nem csak ez a példa cáfolja az angolszász = jobb tételt, végig lehet nézni a 2010-es Hugo mezőnyt is, akkor egy kicsit el is ment a kedvem az írott scifitől. Mármint attól, amit annak becéznek.

  7. sheenard

    balfrász: láttunk már olyat… 🙂

    onsai: hét, azaz hét anyag született, összesen százezer leütés terjedelemben. Iszonyú sok, fájt is a fejünk hány és milyen részletekben kerüljön ki, szerintem ennyire alaposan SF-novelláskötetet nem elemeztek ki Magyarországon.
    Elolvasható az egész, nekem elég objektívnek tűnik… nem kiragadott novellák gyalázása, hanem amennyire lehet, elfogulatlan értékelése. Ahol balfrász elfogult, ott ezt jelzi is – korrekten.

  8. Értem, srácok, de ez egy találomra kiválasztott kötet. Akár kivételt is képezhet. Nem lettem meggyőzve.

    Ráadásul valahol anno azt olvastam, hogy az ÚG Utópia száma 10 pont feletti novellákat tartalmaz. Hát én komolyan vergődtem azzal, a legtöbb írás igen komoly gondokkal küzd. Még mindig nem látom az IT objektív használatát Józsin “belül” sem.
    És különböző értékelők – még ha azonos véleményen vannak a magyar-külföldi témában – szerintem akkor is más és más ítéletet hoznak.

    Kéne egy irodalmi párbaj. Három novellát elhelyezhetne az IT térben több hazai ismert író, szerkesztő, zsűritag. És úgy már legalább azt látnánk, hogy az IT mennyire használható.
    És az angol-magyar vitát meg eldönthetné az, ha ugyanezt a kötetet elemezné pl sfindiser, jud vagy acélpatkány.

  9. sheenard

    Irodalmi párbaj??? Irodalmi Téren belül? Pontozási harc? Kicsit meredek, bár hozzászoktunk már forradalmakhoz, szabadságharchoz… 😛

    De Józsi már megrendelte a 2010-es antológiát. Te elolvasod ezt a százezer karaktert, ő meg megírja a másikat… 🙂

    Egyébként a kritikából kiderült, hogy olvasta az előző évieket is 🙂

  10. Nyilván oltárira szubjektív, de azért egy saját tapasztalatot hadd tegyek hozzá…

    2010 szeptemberében megérkezett kicsiny háztartásomba az Amazon Kindle nevű csoda. Első lelkesedésemben elő is fizettem az Asimov’s és az Analog Kindle kiadására, hiszen milyen fantasztikus dolog, hogy abban a percben, hogy megjelennek ezek a magazinok, már meg is érkezik az angolszász sci-fi irodalom alkotásainak legjava az olvasómra. Végre én is trendi leszek, aki eztán csak a legfrankóbb sci-fi novellákat fogja olvasni.

    Ahammmm. Fél év nem telt bele és lemondtam őket; ha lesz bennük valami érdekesebb novella, azt valamikor majd úgyis beleszerkesztik a Galaktikába. Amúgy nem, nem azt mondom, hogy rosszak lennének ezek a magazinok, csak éppen olyan hullámzó a színvonaluk, mint bármi másnak a világon. Nincs semmi baj az angolszász sci-fi irodalommal, csak egész egyszerűen nem felsőbbrendűbb a kínálata. Pont olyan vegyes a felhozatal, mint bárhol máshol a világon. Ennyi.

  11. sheenard

    onsai: te párbajozol bármely összehasonlító munkánál? :)))))
    Na jól van, csak ebbe a háborús szóhasználatba kötöttem ám bele. Na meg abba, hogy mindig középen kell állni. Én azt mondom, az ég kék, te azt, hogy sárga, az igazság meg nyilván középen van, tehát – zöld 😛

  12. balfrasz

    Well, kérnék figyelmesebb olvasást!
    Az IT-ben 9 pont az átlag, 10 pont az átlagnál kissé jobbat jelent. Nem emlékszem ugyan pontosan, de talán tizennégy pontnál többet sohasem adtam ÚG-s cuccra – és azokat a magasakat még a továbbiak fénylében is vállalom.
    A másik, hogy az IT legjobban egy sokaságon belül működik, szelektálásra találtam ki – a legkevésbé objektív része, hogy ha az ember elolvas egy csomó novellát egymás után, és elhelyezi őket, akkor az előző döntések visszahatnak a későbbiekre, a sokaság együtt mozog. Egy YB profi sokaságot két évvel később összevetni egy kezdő sokasággal kissé cicós. Ha a 32 YB plusz 80 magyar ÚG egyszerre értékelődne, hasonlítható lenne az eredmény.
    Olyan hihetetlen, hogy egy magyar írás megállná a helyét ebben a mezőnyben?
    Amit Jun mesélt az Asimov’s-ról, 2004-2005-ben eljátszottam én is papírformában, de még az Analoggal is próbálkoztam.
    2005 óta álltam rá a YB-ekre, és csak annyi a javulás négy év alatt, hogy a legutóbbi kettőben már nincs embernőket baszó mutáns kutya. Ja és a 2009-esben ott a Visnu.

  13. Jun, igen, kimondtad a kulcsszót: szubjektív.

    Sheenard, a szellemi párbajról nekem nem a háború jut eszembe, sorry, simán csak egy szórakoztató vita. Lehet, mert nem férfiből vagyok.

    Balfrász, értem a koncepciódat, csak azt próbálom megértetni, hogy ez egy szűk, szubjektív igazság. És tágabb (de még mindig szubjektív) igazság akkor lenne, ha rendes összehasonlító elemzés lenne, melyet többen (azonos és más nézetűek) végeznek. Amíg ez nincs meg, addig hiába tálalod objektívként, nem az.

    Hozzáteszem sima módszertani problémáim vannak, és maga a kérdés, hogy jaj, szarabb-e a magyar vagy sem, különösebben nem izgat.

  14. sheenard

    onsai: amikor kiválasztasz a kiadónak egy könyvet, az mit mond? “Bízom az értékítéletedben, Bea” vagy hogy “jó, most felkérünk még két szerkesztőt, aztán majd egy irodalmi párbajban eldöntitek, kinek van igaza?”

    És ha mondjuk ugyanezt tízen csinálnátok, minden bizonnyal még objektívebb lenne a kép 🙂

    Csupán módszertan, persze, csupán módszertan.

    😛

  15. sezlony

    sheenard: a hasonlat nem igazán jó: egy kiadó nem azt mondja meg egy műről hogy jó vagy rossz, hanem hogy a maga szempontjai szerint kiadja vagy sem*. Ez épp olyan szubjektív, mint egy adott olvasó ítélete, és a döntés csak a maga felelősségét érinti.

    *ebben csak egy szempont, hogy a közönségek tetszeni fog-e, de még az sem biztos, hogy a teljes közönségre hajt, vagy szegmentál magának egy csoportot belőlük. Pl. csak az űroperák vagy a hard-sf rajongókat célozza meg.

  16. sheenard

    sezlony: régen rossz egy kiadónak, ha szándékosan rossz könyvet ad ki… mondjuk mivel a maga szempontjai szerint is válogathat a jó és rossz könyv között, és akkor nyilván a jót választja, tehát a kiadó embere igenis meg kell mondja, hogy _szerinte_ az a könyv jó vagy rossz 🙂

  17. Sheenard, bakker ne mélyítsd el jobban a bölcsészekről alkotott előítéleteimet. Ha két ellentmondó állítást ellenőrizünk, annak vannak egyszerű, józan módszerei.

    (Amúgy meg nálunk, ha pozitív véleményt kap egy regény, azt még többen elolvassák, írásban értékelik, mielőtt a főnökség dönt.)

  18. sezlony

    sheenard: és pl. mi van, ha pályázati pénze van, és lényegében mindegy, mit ad ki? :gonosz:

  19. sheenard

    onsai: én is a józanságodra apellálok :))
    Illetve jelen példánkban hol van két ellentmondó állítás? Te feltételezed (!) egy másik, balfrász kritikájával ellentmondó állítás meglétét, és eszerint ellenőriztetnéd az ő állítását. Hogy ez jogosultságot nyerjen, ráfogod, hogy minden bizonnyal elfogult, hiszen ember, és az ember elfogult 🙂

    Jó kis csavar 😛

    sezlony: ha elfogy a pályázati pénz, akkor tönkremegy 🙂

  20. balfrász

    “Szűk, szubjektív igazság” – oximoron. Igazság van, a többi nem igazság, csak maszat.
    Senki sem állította, hogy az igazságot írtam le, senki sem állította, hogy nem szubjektíven. Csak éppen a szubjektivitáson belül a lehető legobjektívebben, minimumra csökkentve a tetszik-nem tetszik faktort.

    Nyilván, hogy ezt elfogadd, meg kellene tudni, hogyan is csináltam – de még nem akadt ember, aki a fáradságot vette volna, hogy megkísérelje ezt. Hazudok: egy év alatt 68-an odakveredtek a leíráshoz, ebből csak az utóbbi hónapban 26-an, így – legyünk optimisták! – közülük talán akadt egy, aki el is olvasta a szöveget.

    Két, egymásnak ellentmondó vélemény kevesebb “igazságot” hordoz, mint egy, mert kioltják egymást.

    Ha egy kiadó nem szubjektíven, a szerkesztői szubjektivitása alapján dönt, megette a fene. Manapság, amikor az egyetlen mérce a gazdasági objektivitás, ez kezd is látszani.

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük