Filmkritika: Total Recall – Az emlékmás
Észrevettétek, mennyire sok, nagyon durván jó filmet láttunk már 2012-ben? És még több mint négy hónap hátra van. Mikor volt utoljára ilyen bőséges termés? 1999-ben, amikor szintén világvégére készült a Föld bolygó lakossága – legalábbis azon fele, amelyik van annyira “civilizált” hogy ilyen marhaságokkal foglalkozzék. Mintha Hollywood kétségbeesetten próbálkozna ilyenkor kihozni magából a maximumot. Mert olykor becsúszott egy Avatar, vagy egy Eredet. De idén? Bosszúállók, Batman, Pókember, John Carter, egye fene, még a Prometheus is beleférhet. Mind látványos, lenyűgöző vizualitást elénk táró filmek, amelyekre bizony érdemes emlékezni. No most ezek mellé beállhat a Total Recall remake-je is.
Mindenkinek van valami problémája. Doug Quaidnek az, hogy valaki szétkúrta az agyát. Méghozzá elég rosszul, mert álomképek gyötrik, vagy elfeledett emlékek, amelyek keresik a felszínre az utat. Doug érzi, hogy egy mókusketrecben él, hogy valami többre hivatott, s bizony az ilyen különcködések sosem vezetnek jóra. Teszem azt, problémák léphetnek fel a házasságában, munkahelyi zavarok jelentkezhetnek a mindennapi rutintól eltérően, és közlekedési balesetet szenvedhetünk. No jó, talán nincs olyan ember aki ne látta volna az eredeti – 22 éves – filmet, talán arról is hallottak néhányan, hogy a szétdrogozott P. K. Dick egyik hagymázas rémálmának eredménye ez a mozi is. S talán az sem lep meg senkit, hogy a külföldi sajtó ég a keresztvizet is leszedte a filmről, de már akkor amikor felvetődött az esetleges remake lehetősége.
Tény, hogy Len Wiseman bizony, nem egy Paul Verhoeven, de még csak nem is Christopher Nolan. Mert Nolan az Eredetben már mindent elmondott amit az álmokról csak tudni lehet, amikor az agyadat megbaszkurálják, és a végén már te magad sem tudod mi is a valóság, mi a realitás, és mi a belső realitás, amit csak te érzel. Néha úgy éreztem, túlhaladott mára ez a film – merthogy a remake elég szépen halad az eredeti nyomvonalán, attól csak olykor-olykor térve el, vagy modernizálva azt. Kicsit mint az új Tron esetében, amikor közben jött egy Mátrix, ami sokkal érdekesebben, meg komolyabban mélyedt el a virtuális valóság kérdéskörében.
Gyakran éreztem azonban azt is, mennyire szeretik az alkotók az eredeti filmet; nagyon érdekes volt, ahogy nézés eközben bevillantak a régi képkockák, ott hogy is történt mindez. Már-már hommage-nak is be lehetne sorolni e filmet, annyira tiszteletben tartja az eredetit. Igen ám, azonban így mi értelme remakelni valamit? Talán kevesen tudják, de anno éppen Schwarzenegger ellen merültek fel a legnagyobb kifogások, hogy miatta lesz hiteltelen az álomszál. Vagy, hogy a film egyike volt az utolsó CGI nélkül készült nagy trükkfilmeknek, de ennek okán szükségszerűen kissé poros, és kopott lett – mindezt a maga bájával együtt.
Ezeket a hibákat kiküszöböli a jelen film, amelynek fantasztikus látványvilágával, hangulatával nem igen vetekedhet semmi. Tudom, hogy CGI, de mégsem érzem rajta egy percig sem. Ráadásul a filmben annyi az újítás, és remek ötlet, hogy csak győztem kapkodni a fejem, ennyi eredetiséget utoljára nem tudom, melyik filmben véltem felfedezni – hogy csak egyet említsek, a Trans pólusváltása valami hihetetlenül gyönyörű lett. A sötét jövőképet elénk festő képi világ, a mocskos, esős nyomornegyed, a vibráló mágnespályák, a robotrendőrség, mind-mind éreztetik velünk, ez egy nagyon is lehetséges – nem túl – távoli jövő.
S ugye itt van nekünk Colin Farrell, aki testalkatilag sokkal közelebb áll a novellában szereplő főhőshöz. Egy olyan fazon, akiről jóval hihetőbb, hogy mindez csupán a tudatában jelenik meg, és nem valóságos, mert alkatilag egész egyszerűen nem lenne rá képes. A feleséget alakító Kate Beckinsale egyszerre játssza Sharon Stone és Michael Ironside szerepét, ami némileg furcsán hathat, de a film hordoz még néhány ilyen egybemosást. Jessica Biel pedig most is fantasztikus, és remekül feszül a hátsóján a lázadók koszos gatyája.
Mégis, valami hiányzik a filmből, és itt térjünk vissza a rendező úrhoz, aki olyan feszesre akarta vágni filmjét, hogy legtöbbször azt sem lehet látni, mi történik, olykor pedig már-már westerneket idéző szuperközeliket alkalmaz, ami felettébb zavaróan tudja kiegészíteni az előbb ecsetelt akciórészeket. Mégis: engem magával ragadott a film látványvilága, melankolikus hangulata, s úgy érzem, méltó helyet képvisel az egykori előd mellett.
TOTAL RECALL
(amerikai-kanadai, 2012, 121 perc)
forgalmazza: Intercom
rendezte: Len Wiseman
forgatókönyv: Mark Bomback, James Vanderbilt, Kurt Wimmer
szereplők: Colin Farrell, Kate Beckinsale, Jessica Biel, Bill Nighy
pontszám: 10/7
Azt hiszem meg van a délutáni program 😀
“valaki szétkúrta az agyát”…
Vasárnap nézzük meg.
Rác András ezt írta róla: “Egy egész betonkeverőnyi epét rendeltünk ehhez a kritikához, olyan ostoba, olyan ócska (film).”
Namost kinek higgyek? 🙂
Szerintem higgy neki. A trendnek. Hogy valamit amit eldöntöttek hogy szar, még ha mutat egyéniséget, akkor is az, mert odaát már lehúzták 5, meg 6 pontokkal ami egész egyszerűen röhejes. Egyszerűen nevetséges a hazai kritikusi megítélés, 90%-ban követik a nyugatot, mert egyébként “hitelüket vesztenék” ha mernének szembehugyozni a széllel.
Ez egy kimondottan olyan film, ami tele van erős jelenetekkel, de természetesen lehetett volna jobb is, hiszen “csak” 7-es. De hogy ki fog égni a retinád az teljesen bizonyos.
Aha. Ők 6 ponttal lehúzták, te 7 ponttal dicséred :)))
Csákvári azt mondja, egy videofilm és nem több, Köves szerint meg ötlettelenül másolja az 199-es eredetit… Mi van itt? Scal, kezdesz egyedül maradni… Lassan tényleg meg kell néznem a filmet 🙂
így van, ahogy Kolumbusz is, hogy a világ gömbölyű
6 pont bizony lehúzás, 7 pont meg objektív
Szerintem mindenki higgyen a szemének, az objektivitást meg tessék a kukába dobni, mert a filmek szórakozásra valóak, ami meg ugye mindenkinek más. 🙂
Amúgy meg, az eredeti film is egy kalap trágya, amire csak azért emlékszik még a nép, mert benne volt Arnold Schwarzenegger, Sharon Stone és talán még Michael Ironside, bár az ő neve annyira nem tényező, de legalább jól néz gonoszul. Amúgy minden érdemét felsoroltam. Hát erre nem nehéz hasonlót vagy valamivel jobbat felépíteni (még nem tudom, melyik, majd megnézem DVD-n, hogy aztán bánjam, hogy ezt sem moziban néztem, mint most a Battleshipet, az mekkora jó film lett!), de ennek tükrében nem is tudom, hogy hogyan lehet többet várni.
na végre már, azt ugyna nem mondanám, hogy kalap trágya de én is úgy emlékeztem rá, mint egy kevésbé jól sikerült Dick adaptációra, ami eltűnt a süllyesztőben, és inkább nosztalgia faktora van, azóta hallom mindenhonnan bezzeg mennyire jó volt, amióta felmerült a remake ötlete
engem az is meglepett, hogy pont ezt a filmet nem 3D-zték fel
MoM parkban néztük meg. Szerintünk is jó film lett. Ha el tudunk vonatkoztatni az Arnie féle verziótól akkor meg pláne nagyon élvezetes film.
Most néztem meg, nehéz szabadulni az élménytől. Sosem voltam rajongója az erdetinek, de ekkora blőd fost ritkán látni. Két óra az életemből, amit senki nem ad vissza. Nevetséges és siralmas megoldások felváltva, színészi játék zéró, ötforintos ötletek, ordító logikátlanságok. A sírva röhögés ez esetben a trend követése nélkül is megy…
Ahogy nézem: elég megosztó lett a film 🙂
Egyetlen jogos kérdés, hogy minek kellett ezt a filmet megcsinálni. Minimálisan tér el a 22 évvel ezelőtti változattól, s amikben eltér azok meg logikai kérdéseket vetnek fel. (Miért nem robot szereli a robotokat?, Miért nem a Kolónián van a robotgyár?, Megéri gyári munkásokat szállítani a világ legdrágább közlekedési eszközén? stb.) Azt hiszem, vissza az alapokhoz, és elolvasom a filmet ihlető könyvet!
Süllyesztőben???
“Azóta” hallod? Kikkel beszélgetsz te?
most az átlagemberre utaltam, nem az elvakult sci-fi rajongókra
hogy az istenben akadhattok fent ilyesmiken? nézzetek már körül
miért Kínában szerelnek össze mindent, hát tökre drága lehet kivinni az anyagot, mert még így is olcsóbb, mintha robotokra költenék a pénzt amik szerelnek
mert sokkal olcsóbb levinni az emberanyagot mint máshogy megoldani, amiért Sztálin se aknaszedő robotot használt, hanem csak kizavarta a katonaságot a mezőre, amiért manapság is hetente kötnek szerződést
mert az emberanyag szart se ér, hiába mondja mindenki, hogy az lenne a legfőbb érték
Fgal: mondj már egy helyet ahol öt forintért ilyen ötleteket árulnak, mert elég sok magyar filmes eladná ott az anyját is
Scal, sokat trágárkodsz a cikkben. Ez itt nem az index, hanem egy kulturális oldal. Akkor egy kis kultúrát, ha kérhetnék.
A filmmel kapcsolatban egyébként egyetértünk.
hát erre nm tudok mit mondani, összesen két trágár szót találtam benne (a film stílusa miatt vetemedtem rájuk), a szerkesztőség áldását adta rá, ők mindenhatók, nem én – ennél sokkal jobban zavar, hogy legalább ennyi elgépelést is találtam hirtelen, amit a saját oldalamon gyorsan ki is javítottam
Origon mind kritika, mind kommentelők eléggé lehúzták, és kritikán azért látszott, hogy az illető tényleg a saját véleményét írja, nem csak átvesz vmit, pl azzal jött, miért eröltették bele 3 mellű nőt, ha nincs Mars, nincs sok mutáns, eredetiben milyen jó volt az izzadságcseppes jelenet, most ezt is hogy elrontották…
Ezek után itt is kérdezem, látványvilágon kívül van olyan dolog ami miatt érdemes lenne megnézni?
Miután az sfmagon már jól pofán vertek Hollywood ellenségességemért, itt most vele nem foglalkozom.
Ezért Tom fenti mondatából indulok ki: “Ezek után itt is kérdezem, látványvilágon kívül van olyan dolog ami miatt érdemes lenne megnézni?”
Nincs semmi.
Egy filmet is, mint általában valamilyen mondanivaló kötelmű alkotást, az ember többek között a történetért nézi meg. Ennek a filmnek az eredetije sem követte Dicket. De ezen túllép az ember, mert legalább – és ebben mindenkinek igaza van, aki feszegeti ezt a szálat – a marsi kapcsolat egy viszonylag épkézláb akciósztorit segít világra. Hozzá egy karizmatikus főhőssel, (akárki, akármit mond, Arnie azokban a filmekben, amelyek neki valók, ezt adják – karizmát-)nézhető film lett belőle.
A marsi környezet, az ott élő mutánsokkal együtt, egy kifejezetten élvezetes miliőt adott a nézőnek.
Az új film pedig mindezt kiherélte. Édesanyám kifejezésével élve, “félmonyas” lett. Ki a franc akar egy ilyet megnézni, csak azért, mert egy negyedszázadnyi előnnyel rendelkező technikával prezentálják a selejtet?!
Arról most itt nem akarok beszélni, hogy ez milyen kultúrális hatással jár, mert az itt levő bolcsészek leszedik a fejem… 🙂