Heten voltunk a moziban. Az jutott eszembe: valamikor valakik, valahol Magyarországon készítettek egy panoptikumot, és előtte eldöntötték, hogy nagyon realisták lesznek. Utána néztek mindennek, mindenkinek, és a régi királyokat alacsonyaknak, szőröseknek és hétköznapiaknak ábrázolták. A megnyitás után hatalmas volt a felháborodás. Mindenki kikérte magának. Hát ezért voltunk heten ezen a vetítésen, egy négyszáz személyt befogadó teremben. Mi is kikértük magunknak, főleg azok, akik inkább kívül maradtak. Előítéletes voltam, amikor bementem a moziba. Előtte tájékozódtam és láttam a mindent betakaró űrhajó képét, ami már ismerős volt. Nem is sf, amiben a fél eget nem takarja be valami hatalmas technikai kütyü. És volt még más is mikor elkezdődött a film. Sőt, minden volt, ami egy ilyen mozit sf-é tesz. Vásárhelyi Lajos kritikája a District 9 filmről. Egész listát lehetne arról írni, mi hol fordult elő eddig és hányszor. Aztán még itt vannak a különböző horror patronok, és az idegen lények garmadái. Nyáladzunk és fröcskölünk látványosan. De nem volt időm felháborodni, mivel a film lendületes, és dokumentarista eszközöket használva úgy éreztem, sodornak előre a történések. A közhelyek halmazát, minőséggé gyúrják. Mindég csak annyi trükk van, ami szükséges, így nem látszanak trükknek. A főhősünk, mint riadt hivatalnok, sodródik a katonákkal, és folyamatosan attól féltem, mire valamilyen kapcsolatba kerülne az idegenekkel, a sajátjai csinálják ki. Pedig majdnem a film végéig megmarad buzgó hivatalnoknak és elfogult embernek. Itt minden koszos és szemetes, csak az gonoszoknak vannak tiszta irodaházai, és fehérbe öltözött gyilkos kommandósai. Az idegenek pedig ugyancsak koszosak, turkálnak a szemétben, mint számkivetett hajléktalanok, és verik egymást különböző húscafatokért és a macskaeldeles dobozokért. Csak ezt tudjuk róluk, és lassan én, a néző is elhiszem, hogy megérdemlik a sorsukat. Csak az zavar, hogy ha ilyen elesettek, honnan van az űrhajó, és miért töri magát a nemzetközi multi annyira, hogy eget-földet megmozgat. Lassan derülnek ki a dolgok és hősünk egyre jobban belemélyed a mocsokba úgy fizikailag, mint lelkileg. Még tudja élvezni, milyen hangosan pukkadnak szét az idegenek tojásai a tűzben. Még azt sem látja be, hogy teljesen groteszk, hogy az idegenek között, a nyomortelepen tébláboljon kilakoltatási ívekkel. Hogy azt mindenki aláírja, mert ez így törvényes. És persze minden idegennek angol neve van, hiszen nálunk csak az lehet ember, vagy azt veszik ember számba, akinek neve van, sőt, angol neve. (Olyan, mint mikor a Harmadik típusú találkozások című filmben, azon lepődnek meg, hogy lehet az, hogy a kommunikációs szakértő francia.) ő még nem háborodik fel és nem röhögi el magát keservesen, de a néző már igen. Aztán jön a konfliktus, freccsen a trutyi, és hősünknek meg kell tapasztalnia szó szerint a saját bőrén, milyen is a világ. Azt is megtapasztalja, mekkora értéket képvisel, úgy a konszern számára, mint az alvilági bandáknak. Mert ugyan itt van az idegenek magasabb technológiája – az közvetve többször kiderül mennyire magasrendű -, itt mindenkit csak a nagyhatású fegyverek érdekelnek, és ezért akár még meg is eszik ezt a szerencsétlen kishivatalnokot. De ő kezd rádöbbeni, hogy nem olyan szépek a dolgok, mint ahogy hitte és megszökik saját megebédelése elől. Innen kezdve elszabadul a hajsza. Mindenki egyért, és minden eszközzel. Csak az idegenek állnak mellé, vagyis a Főnök, aki egyre emberibb lesz (hiszen angol neve van neki is). Ami egy digitális trükktől igen nagy eredmény. Minél emberibb lesz, annál inkább agyon akarják verni a „jó ügyhöz hű” kommandósok. Folyik a különböző színű vér, és szakadnak a végtagok itt és ott. Még jobban felpörög a cselekmény, és egyre többet tudunk meg saját gusztustalan és önző lelkünkről. Minden és mindenki csak eszköz egy fontos ügyben. Meg kell szerezni a fegyvereket és megölni az idegeneket. A lelki mocsok elönti a fő helyszínt a nyomor- és szeméttelepet. Bevetik mindkét oldalon a technikát. Itt látszik meg, hogy mit tudnának az idegenek tenni az emberiséggel, ha akarnák. Hiszen az űrhajónak elég egy csendes „gázfröccs” és a város összes ablaka üveges után kiált. Majd véletlenül még az idegen technika is beindul, rettenetes lenne, ha valakik akaratlagosan kezelnék, az emberek ellen. Mert ez senki nem akarja egyik oldalon sem. A multi és a banda ugyan úgy meg akarja ölni a másikat és a technikát az „ellenség ellen” szándékozik használni. És mindenki ellenség, aki nem én vagyok, vagy nem mi. Ez az érzés és hozzáállás nagyon ismerős. Ami itt történik az nagyon ismerős, találkozunk vele nap, mint nap. Talán ez nem tetszik, és ezért nincs ínyünkre a film sem. Mert őszintén beszél viselt dolgainkról. Azt pedig senki nem szereti, ha kiteregetik a szennyesét. Tehát science-fiction közhelyek képi halmaza, szépen megcsinálva. Trükkök tömkelege, de hatásosan és nem feleslegesen. Horror elemek hatásosan. Ebből lehetett volna egy kozmikus laposságot is összehozni, de szerencsésen megúsztuk. Tanúság: ha van gondolatunk és van mondanivalónk, akkor sikerül hatást elérni. És semmi baj, hogy most nem tolonganak az emberek a pénztáraknál. Lesz még ebből évekig játszott és sokat emlegetett, idézgetett kultusz-film. Csak abban tudok reménykedni, hogy nem jön vissza az űrhajó! Majd mi itt megoldjuk, hogyan is irtsuk ki az itt maradottakat, és milyen jelszavakra hivatkozzunk. Ha elfogynak az idegenek, keresünk magunknak pótlékot és majd kitaláljuk, mit és hogyan mutassunk meg a médiában. Bármit, csak az igazságot nem, mert az mindenkinek csípné a szemét. Aztán lehet rossz szájízzel kijönni a moziból, de a film hatásától nem tudunk jó ideig megszabadulni. Gondolkodni kell, ami nem kellemes, mert itt nem a jók és a gonoszok harcáról van szó. Vagy ha igen, akkor nagyon megnézhetjük magunkat.]]>
