Shyamalan új filmje a természet józanságáról szól, arról, hogy a földi ökoszisztéma évmilliók óta győzedelmeskedik a legellenségesebb körülmények felett is. Az indiai származású rendező-forgatókönyvíró kérdése az, mi lenne, ha a természet most is megtenné azokat a lépéseket, amelyekkel az ember okozta sebeket be lehetne gyógyítani, illetve megszüntetné a baj forrását. Azaz kiirtaná az embert. Shyamalan A hatodik érzékkel lett világhírű, és ezt a filmjét azóta sem sikerült felülmúlnia. Jegyez pár különösen egyedi hangvételő alkotást, olyanokat, mint A falu vagy a Lány a vízben, és pár gyengécskét is, mint A sebezhetetlen, a Jelek, vagy mint amilyenre Az esemény is sikerült. A film rögtön a sztori közepébe ugrik, mindenféle felvezetés nélkül: emberek ezrei, tízezrei, milliói lesznek öngyilkosok előbb New Yorkban, majd az USA keleti partvidékén végig. A pánik nem rögtön tör ki, a menekülés New Yorkból még szervezett (Shyamalan vagy optimista volt vagy kis költségvetésre utazott). Eközben ismerjük meg a főhősöket, akik gyorsan tizedelődnek. Értelemszerően nincs sok időnk rájuk, ezért aztán a jellemek nem túl összetettek, mondhatni képregényesen egyszerűek. Pár különleges karakter azért feldobja ideig-óráig a filmet; nélkülük az semmit nem érne… És ez itt kivételesen nem a sztárszínészek érdeme, amivel egyéb hollywoodi produkciók tesznek nézhetővé középszintű alkotásokat, hanem a mellékszerepeké (sztárszínészek nélkül). Ám a mellékszereplők mellett sokkal kevesebb feladat jut a főszereplőknek: sem Mark Wahlberg, sem az idegesítően nagy szemű Zooey Deschanel nem került komoly színészi kihívások elé. Menekülés közben leginkább a maguk teremtette érzelmi álcsapdával küzdenek (mi lenne a feszültséggel, ha nem lenne mobiltelefon), és ez sokkal fontosabb számukra néha, mint a hullahegyek felett érzett kétségbeesés. Menekülnek ki a világból, és közben persze összekovácsolódnak megint – nem árulunk el nagy titkot, merthogy maga a probléma is csúnyán mondvacsinált. Shymalan egyedisége és ereje ugyanabban rejlik, amiben jelen esetben az erőtlensége: alulról mutatja be a történeteket, és addig foglalkozik a kisemberrel, míg amaz rá nem jön, milyen katasztrófa fenyegeti. A kisemberlétből ered, hogy tenni ugyanakkor nem tud semmit, vagy ha igen, komoly összefogás kell hozzá. Ez adhat feszültséget egy filmnek, de Az eseményben ilyen nincs, ezt mintha Shyamalan elfelejtette volna eddigi mozijaiból átemelni. Nem túl különleges alkotással állunk tehát szemben. A film túléléséhez kevés a belecsempészett mondanivaló. A világ megmentése a szörnyűséges emberiségtől volt már jó pár alkotás témája, és valljuk be az erősen akciódús Steven Seagalnak sem túlzottan jött be. Jelen mozit sem akció, sem trükkök nem dobják fel: a természet támadásának megjelenítéséhez nem kellenek nagy számítógépek, visszaverni meg ugye nem lehet a szelet sem tankkal, sem karatével. A látványvilág nem lép túl pár szélborzolta lombkoronán. A kisember tehát reménykedik, hogy túléli az ökotámadást, és közben szalad a mez?n. Szerencse, hogy másfél órás csak a film, ennyit még el lehet viselni, ha az ember kipihente magát előző este. Végül a nézőnek is marad a reménykedés, hogy Shyamalan legközelebb tényleg dob valami nagyobbat, bár úgy néz ki, gyöngül a keze. Ha nem, hát végképp lemondhat a hírnévről, mely A hatodik érzék óta egyre kopottabb és színtelenebb…]]>