Filmajánló: Éjszaka a múzeumban

„Vad és őrült ötlet: olyasmi, aminek egy igazi filmes nehezen tud ellenállni – jellemzi Shawn Levy rendező az Éjszaka a múzeumban című film alapötletét, amely egy horvát grafikus, Milan Trec fejéből pattant ki. Trec gyerekkönyvet írt egy kezdő éjjeliőr hányattatásairól a New York-i Természetrajzi Múzeumban, és a Fox pillanatok alatt lecsapott a könyv filmes jogaira.
A forgatókönyv elkészítésére a Kicsi kocsi: Tele a tank, a Gorilla bácsi és az Amerikai taxi íróját, Robert Ben Garantot és Thoman Lennont kérték fel. „Mindketten tősgyökeres New York-iak vagyunk – meséli Lennon –, és kölyökkorunkban rengeteget lógtunk a Természetrajzi Múzeumban. Egy magunkfajta kissrác számára ez volt a legcsodálatosabb hely a világon.” „A könyv olvasásakor bevallottuk egymásnak – veszi át a szót Garant –, hogy mindketten arról ábrándoztunk, elbújunk, és meglessük, mi történik zárás után a múzeumban. Egyedül a sötétben, a sok furcsa figura és őskori szörnyeteg között: ennél izgalmasabb kalandot elképzelni se tudtunk.” A forgatókönyvben árnyalt karaktert kapott a Trevic-féle könyv vázlatos éjjeliőr figurája. „Hősünk, Larry Daley szeretnivaló fantaszta, aki egyetlen ötletét sem képes tető alá hozni – magyarázza Lennon. – De nagyon komolyan veszi az apai hivatást, és imponálni szeretne kisfiának: azért vállalja el a nem igazán kedvére való éjjeliőri állást, hogy ne okozzon csalódást a fiúnak.” Ezután Lennon és Garant nekilátott, hogy összeválogassa azokat a figurákat, amelyekkel lidércnyomásos első éjszakai őrjáratán Larry találkozik. A New York-i Természetrajzi Múzeum kiállítási termei rengeteg ötletet és lehetőséget kínáltak. „Listát készítettünk a szívünknek legkedvesebb látnivalókról – meséli Lennon. – Abban egyetértettünk, hogy a néhai Teddy Roosevelt elnöknek mindenképp főszerepet kell kapnia a történetben.”
„Szabadjára engedtük a fantáziánkat, és nem foglalkoztunk azzal, hogy gyerekeknek vagy felnőtteknek írunk. Egyszerűen csak egy vicces, látványos és mozgalmas forgatókönyvet akartunk összehozni, amelyen mindenki jól szórakozik” – összegez Lennon. Shawn Levy rendező mindenesetre elégedett volt az eredménnyel. „Volt benne rengeteg fordulat, humor és főleg szív – magyarázza Levy. – Nagyon tetszett. És azt is azonnal éreztem, hogy ezt az egészet realista stílusban kell megcsinálni. Pontosan azért, mert az alapötlet ilyen vadul szürreális, minden másnak borzasztóan valószerűnek kell lennie: a színészi játéktól a fényképezésen át a digitális hatásokig. Tudtam, hogy a film akkor lesz igazán hatásos, ha a néző szinte észre se veszi, hol van az a pont, mikor a történet dobbant egyet, és elemelkedik a valóságtól.” Filmajánló:
A New York-i Természetrajzi Múzeum kiállító csarnokai telis-tele vannak csodás látnivalókkal: őskori szörnyek csontvázaival, ókori relikviákkal, kitömött afrikai ragadozókkal, barbár harcosok és legendás történelmi alakok viaszmásaival – ott állnak örök mozdulatlanságba dermedve, és jámboran tűrik, hogy a látogatók megbámulják őket. Ám a múzeum új éjjeliőre megdöbbenve tapasztalja, hogy éjszaka a kiállítási tárgyak életre kelnek, és amit művelnek, mindennek nevezhető, csak jámbornak nem. A hihetetlen kaland akkor kezdődik, amikor Larry Daley (Ben Stiller), a nagy álmodozó, aki mindig felsül zseniális ötleteivel, karácsony előtt megpróbál munkát találni. Jobb híján a Természetrajzi Múzeumba szegődik el éjjeliőrnek, s miután megkapja a gyors eligazítást, és kezébe nyomják legfontosabb munkaeszközét, az irdatlan elemlámpát, egyedül marad a múzeum kihalt termeiben. Legalábbis azt hiszi, hogy egyedül van. De mi ez a zaj? Larry rémülten látja, hogy az őskori szörnyek, vadállatok és történelmi figurák egymás után életre kelnek – és a múzeumban elszabadul a pokol. A folyosón egy Tyrannosaurus Rex csörtet végig, a liftet Attila harcosai rohamozzák, a termekben afrikai vadállatok randalíroznak, és Larrynek fogalma sincs, hogyan zabolázhatná meg a káoszt. Az éjszakát csak a néhai elnök, Teddy Roosevelt (Robin Williams) segítségével sikerül túlélnie. Ám a lehetőség, hogy kirúgják állásából, és csalódást okoz kisfiának, megsokszorozza erejét. Larry harcot indít a múzeum megmentéséért. Egész életében az alkalomra várt, hogy valami nagy dolgot műveljen – és a pillanat elérkezett…
{mospagebreak title=Világsztárok éjjeliőrként}Világsztárok éjjeliőrként
   
Az alkotóknak nem kellett hosszan töprengeniük, kire osszák a kétbalkezes, végül azonban mégiscsak diadalmaskodó botcsinálta éjjeliőr figuráját: egyértelmű volt, hogy ez a szerep Ben Stiller után kiált. Nem csak azért, mert Stiller napjaink egyik legnépszerűbb komikusa, hanem mert számos filmben bizonyította, milyen kiválóan formál meg olyan figurákat, akik ellen látszólag összeesküszik az egész világ. „Larry örök vesztes: folyton zseniális ötletekkel áll elő, de a megvalósításukba beletörik a bicskája – elemzi a főszereplő figuráját Ben Stiller. – Az élete egy csőd, ráadásul attól is retteg, hogy elveszíti a kisfiát, az elvált felesége ugyanis újból házasodni készül. Karácsony előtt mindenképpen állást szeretne találni, hogy ne okozzon csalódást a srácnak: így kerül éjjeliőrnek a Természetrajzi Múzeumba. Utálja ezt a munkát, amely azonban élete legnagyobb kalandjának bizonyul.” Stiller azonnal beleszeretett Larry szerepére. „Gyerekkoromban néhány háztömbnyire laktunk a Természetrajzi Múzeumtól, és engem is elvarázsolt az a hely – emlékezik Stiller. – Lenyűgözött az ötlet, hogy felnőttként visszatérhetek ide. Ráadásul az is izgatott, hogy még sosem játszottam olyan filmben, amelyben ekkora szerepet kaptak volna a fantasztikus elemek.” Levy azt akarta, hogy a nézők érzelmileg azonosulhassanak a történet főszereplőjével, ezért realista játékot kért Stillertől. Ez persze nem könnyű, ha a partnerek egy részét utólag, digitális úton csempészik rá a filmszalagra. A rendező úgy segített a gondon, hogy a legtöbb jelenetben maga játszotta el a nem létező karaktereket. „Én voltam az, aki Tyrannoszarusz Rexként odaslattyogtam Benhez, és azt bömböltem, hogy OOOAAAHHH – árulja el Levy. – Aztán a számítógépen kitöröltek a jelenetből, és betették helyettem a dínót.” A f orgatás fizikailag is komoly erőpróbát jelentett Stiller számára. „Larry végigrohangássza a filmet: hol oroszlánok, hol hunok, hol miniatűr katonák üldözik – meséli Stiller. – A forgatásokon annyit futottam, hogy bőven összejött volna belőle a New York-i maratón.” Amikor Larry Dales elfoglalja állását a Természetrajzi Múzeumban, három veterán éjjeliőr fogadja, akik maguk is porlepte relikviáknak tűnnek, ám mint kiderül, nem is olyan ártalmatlan figurák. Cecil, Gus és Reginald szerepére a filmkészítők három legendás komikust: Dick Van Dyke-ot, Mickey Rooneyt és a Bill Cobbsot kérték fel. A hármasból Rooney kezdte legrégebben pályáját: 1920-ben tűnt fel gyerekszínészként, és együtt nőtt fel a filmmel. Dyke, aki Cecilt, az éjjeliőrök korábbi főnökét alakítja, a Mary Poppinsban lopta be magát a nézők szívébe. A trió harmadik tagja, Bill Cobbs tévésorozatokban szerzett hírnevet. A veterán komikusok az egész stábot lenyűgözték vitalitásukkal. „Sokat gondolkodtunk rajta, honnan merítenek ennyi energiát – meséli Stiller. – Végül rájöttünk: biztos nekik is van otthon egy egyiptomi varázstáblájuk az örök fiatalság varázsigéjével”
Larrynek nem csak az éjszakái küzdelmesek, nappal is kijut számára egy nagy ellenség: a fontoskodó Dr. McPhee. Őt napjaink egyik legzseniálisabb brit komikusa, Ricky Gervais alakítja, akit a Futottak még című sorozatban láthatunk a HBO-n. A két komikus – Gervais és Stiller – nagyszerűen dolgozott együtt. És ugyanilyen harmonikus volt az együttműködés egy másik színészlegendával, Anne Mearával, aki a filmben munkaközvetítő – ő irányítja a múzeumba Larryt –, civilben pedig Stiller édesanyja. Bár Meara korábban játszott a Zoolander, a trendkívüli című Ben Stiller-filmben, ez az első olyan mozi, amelyben közös jelenete van a fiával.
{mospagebreak title=Múzeum születik: a tervezés}Múzeum születik: a tervezés A film egy valóságban létező helyen, a New York-i Természetrajzi Múzeumban játszódik, az őrült felfordulással járó forgatást azonban nyilvánvalóan képtelenség lett volna az eredeti helyszínen lebonyolítani. Ezért az Oscar-díjas Claude Paré díszlettervezőre és Reée April jelmeztervezőre hárult az a gigászi feladat, hogy a Vancouver-i Mammuth Studiosban a nulláról indulva felépítsenek egy világszínvonalú múzeumot. „Nem törekedtünk az eredeti Természetrajzi Múzeummal való tökéletes egyezésre – meséli Paré, aki az Aviátor című film terveiért Oscar-díjat kapott. – Az előcsarnok boltíves ablakai a külső és belső felvételek illesztése miatt ugyanolyanok, mint a valóságban, de miután áthaladunk a forgóajtókon, teljesen a filmhez kitalált és megépített környezetbe kerülünk.” Tíz díszlettervező dolgozott a múzeumi látnivalók kialakításán. „Az volt a célunk, hogy szakmailag is támadhatatlan legyen minden, és a néző elhiggye, valódi múzeumban jár” – magyarázza Paré. Egy másik csapat a filmben szereplő szobrokat készítette el. Teddy Roosevelt híres lovas szobrát Robin Williams vonásaival kellett újraalkotni, amihez szükség volt Williams aktív (helyesebben nagyon is passzív) közreműködésére: Williamsnek a megfelelő pózba merevedve tűrnie kellett, hogy az öntőminta elkészítéséhez gipszfáslikkal körültekerjék, ami a híresen túlmozgásos színész számára valódi tortúrát jelentett. A formát ezután műanyaggal öntötték ki, és a száradás után ebből született a filmben látható Roosevelt-szobor. Mindeközben néhány boszorkányos kézügyességű modellkészítő mester a múzeum miniatűr diorámáin dolgozott, melyek figurái a filmben varázslatos módon szintén életre kelnek, hogy újrajátsszák Larryvel a Gulliver–Lilliput meccset. Peré kedvenc díszlete a múzeum tükörfényes padlója. „Ez a padló fontos látványelem, amely a tükröződéseivel mindent felnagyít – magyarázza Paré. – Ráadásul Larry milyen hatalmasakat tud csúszni rajta!” Claude Paréhoz hasonlóan Renee April számára is szokatlan feladatot jelentett az Éjszaka a múzeumban: tudniillik nem egy vagy két korszak stílusában kellett terveznie, hanem végig kellett zongoráznia az emberiség egész történetét, az ősemberektől a hunokon át egész a kortárs divatig. April általában történeti ábrázolásokra támaszkodhatott, de Attila hunjairól például nem maradt fenn hiteles kép, úgyhogy a jelmeztervezőnek a fantáziáját kellett mozgósítania. „Régi pokrócokból szabtuk ki a gúnyákat, és szőrmével szegélyeztük őket, aztán az egészet megkoronáztuk nagy, lószőr sisakokkal. Nem hiszem, hogy igazán pontos lett, de nagyon színes, és határozottan hun-szerű.” Teddy Roosevelt jelmezei viszont abszolút autentikusak. „Még a gombok is stimmelnek” – állítja April.    
{mospagebreak title=Múzeumi kalauz}Múzeumi kalauz
   
Teddy Roosevelt: Mielőtt viaszba öntötték volna, az Egyesült Államok 26. elnöke volt. Kifogyhatatlan energiájú férfiú volt: a politika mellett történelemmel és természettudományokkal is foglalkozott; hat gyermeket nemzett, 35 könyvet írt, és expedíciókat vezetett Dél-Amerikába és Afrikába. Nevéhez fűződik a Panama Csatorna, a fogyasztóvédelmi törvény és a dél-amerikai országok megregulázását célzó „furkósbot politika”. 1906-ban az orosz–japán háború befejezéséért kifejtett közvetítő tevékenységéért Nobel-díjat kapott.
   
Roosewelt szerepére a filmkészítők olyan művészt kerestek, aki ki tudja aknázni az őrült helyzetben rejlő abszurd humort, ugyanakkor képes megjeleníteni Roosevelt bonyolult, ellentmondásos személyiségét. Választásuk az Oscar-díjas Robin Williamsra esett, aki komikus és drámai szerepek sokaságában bizonyította páratlan képességeit.
   
Sacajawea: Egy sosón törzsfőnök lánya, aki Lewis és Clark 19. századi expedíciójában tolmácsként és vezetőként segítette a felfedezőket.
   
Az indián lányt Mizuo Peck alakítja, akinek ez az első fontosabb hollywoodi filmszerepe. „Ez a mozi mindent megadott, amiről egy kezdő színésznő álmodozhat: grandiózus díszleteket, őrült felfordulást, plusz Robin Williamset, akivel a szerepem szerint flörtölnöm kellett.”
   
Octavius: Az első római császár, aki Augustus néven negyven éven át irányította a birodalmat. A polgárháborúk után az ő uralkodásával kezdődött meg a „Pax Romana” hosszú és virágzó korszaka.
   
Neandervölgyi ősember: A homo sapiens vetélytársa, aki i.e. 350000-ban jelent meg Európában és Ázsiában. Zömök testalkatú, bozontos szemöldökű lény volt, ismerte a tüzet, kezdetleges szerszámokat készített, és eltemette halottait. Az általános vélemény szerint kihalt, de néhány tudós úgy gondolja, hogy összeolvadt a homo sapienssel.
   
A fáraó: Ámonré fáraót, a tizenéves uralkodót, aki múmiává aszalódva alussza évezredes álmát, egy fiatal egyiptomi színész, Rami Malek alakítja. Ő különösen a fáraó sablonostól eltérő karakterét élvezte. „Egy fáraótól mindenki komor szigorúságot vár, Ámonré azonban igazából egy kamasz, aki teli van energiával, és kalandra vágyik.”
   
Húsvét szigeti kolosszusok: A Csendes óceán egyik legtávolabbi szigetén egy titokzatos kultúra 800 hatalmas kőfejet hagyott hátra, melyek mindegyike több, mint tíz tonnát nyom. A Természetrajzi Múzeumban lévő másolataik hasznos tanácsokkal látják el Larryt.
   
Tyrannosaurus Rex: A krétakorban élt hatalmas, húsevő dinoszaurusz. Félelmetes ragadozó volt – pedig talán csak egy kis játékra vágyott…
   
Kapucnis majom: Roppant intelligens közép- és dél-amerikai majomfajta. Jól idomítható – fogyatékos emberek segítőjeként is használják –, viszont igen csintalan természet, amiről Larry a maga kárán győződik meg.
   
Dextert egy Crystal nevű kismajom alakítja, aki a forgatás során szerencsére sokkal engedelmesebbnek bizonyult, mint a filmbéli gonosz kis Dexter. Ennek különösképpen Ben Stiller örült, akinek az egyik jelenetben Dexter jókorát beleharap az orrába. Ez a trükk komoly előkészületeket igényelt. „Fontos volt, hogy Crystal és Ben megbízzanak egymásban – magyarázza Cristal idomárja –, ezért a forgatás előtt elvittük a kismajmot Benhez, hogy összeismertessük őket. Mindannyiunk szerencséjére Crystal gyorsan megszerette Bent.”