Star Trek, Terminátor 4, Transformers 2... És jön még egy film idén, amit egyre jobban várok. A District 9 (9-es Körzet) trailerei elérhetők már egy ideje és ahogy a film bemutatási dátuma (augusztus 14) közeleg, egyre több információ, részlet kerül napvilágra az egyébként meglehetősen titkosan kezelt filmes projektből. Mivel az első trailer után még kíváncsibb lettem arra, hogy vajon milyen filmet kapunk majd Peter Jacksontól, egy kicsit szétnéztem az interneten.
Sayed cikke a mozikban közelgő idegenekről.
Már egy gyors, felületes szemlélődés is elég volt ahhoz, hogy lássam, itt bizony egy gondosan felépített, ízig-vérig web 2.0-ás kampány zajlik a háttérben. A célja is világos és egyértelmű: a film készítői azt szeretnék elérni, hogy vegyük komolyan a mondanivalójukat, képzeljük el, hogy a filmbeli történet a valóság. Hogy Johannesburgban valóban létezik egy 9-es Körzet, ahol embertelen körülmények között, faji megkülönböztetéstől sújtott idegen lények élnek.
A történet alapja Neill Blomkamp ‘Alive in Joburg’ című 2005-ös kisfilmje. A maga alig hét percével is érdekes film, aki kíváncsi arra, hogy a traileren túl még esetleg mi várható a filmben,az megnézheti alant:
Alive in Joburg
Neill Blomkamp neve egyelőre nem túl ismert, de azért nem is most csöppent a sci-fi világába. Dolgozott anno az SG-1 on és a Smallville-en is, hogy csak két, általunk ismertebb sorozatot említsünk. Jellemzője a dokumentarista stílus, ami az SF-ben ezeddig még egy kipróbálatlan, kiaknázatlan filmes eszköz, meggyőződésem, hogy már csak emiatt is érdekes moziélményt kapunk majd. Ezen kívül a látványok mesterének is tartják, amiből valamit már a trailerből is érzékelhetünk, gondolok itt például az idegenek űrhajójára.
A film alaptörténete is más, mint az ebbe a témakörbe tartozó filmeké általában. Először is, a jelenben játszódik, nem a közelebbi vagy távolabbi jövőben, és a helyszín sem fiktív, hanem egy létező város, Johannesburg (érzékeljük, hogy nem Amerika, ugye?). A különbség a filmbeli világ és a valóság között csupán annyi, hogy az ott ábrázolt nagyhatalmak képviselői már kimondottan sem országok, hanem multinacionális vállalatok (MNU – Multi-National United). Nevezett MNU 1969-ben alakult, tipikus multinaci portfólióval bír – ipar, kereskedelem, mezőgazdaság, pénzügyek, egészségügy, biztonságtechnika, vegyipar stb. – és magánserege által uralja a fél világot.
És az idegenek ebbe a multinacionális világba csöppennek bele 1989-ben, ahol azóta is élnek – vagy legalábbis próbálnak élni. Szegregáció, üldözés és meg nem értés a sorsuk. A jövő pedig? Háború. De kik a jók és kik a rosszak? Ez egy nehezen megítélhető kérdés lesz véleményem szerint a filmben, amit az internetes kampány is jócskán megalapoz.
Mind az idegeneknek www.mnuspreadslies.com, mind az MNU-nak www.multinationalunited.com megvan a maguk hírcsatornája a világ felé, (valamint nyomonkövethetjük őket és kommunikálhatunk velük a nagyobb közösségi site-okon is, mint a facebook és a twitter) az ember csak győzze eldönteni, hogy kinek hisz a kettő közül, hisz természetesen mindkét fél a maga igazáról próbálja meggyőzni a látogatókat. Természetesen az idegenek oldala az ő saját nyelvükön íródott, de egy fordítóprogram segítségével a bejegyzések angolul is olvashatóak. A földönkívüliek szószólója a neten Christopher névre hallgat, bejegyzéseiben az MNU (Multi-National United), azaz az Egyesült Multi-Nacionálisok névre hallgató konzorcium általi visszaélésekre és az életüket ellehetetlenítő körülményekre, személyiségi jogaik lábbal tiprására igyekszik felhívni a figyelmet.
Rá lehet-e kényszeríteni egy idegen fajt, hogy az együttélést úgy értelmezzék, ahogy a mi gazdasági, politikai érdekeink diktálják? Beolvaszthatóak, beilleszthetőek-e a mi társadalmi modellünkbe egyáltalán? Kötelezhetjük-e őket például arra, hogy emberi neveket vegyenek fel? Élhet-e valaha is két fejlett, idegen faj ugyanazon a bolygón békében egymás mellett? És még sorolhatnám, számtalan kérdést vet fel a film (amik idegen fajok nélkül sem ismeretlenek számunkra), és remélhetőleg a készítők elérik a filmmel azt a céljukat is, hogy rávegyenek minket arra, hogy leüljünk – és legalább beszéljünk róluk. Határok nélkül.
