Csepregi Tamás - Szintetikus álom [Zsoldos Péter-díj kritika]

Az alábbiakban S. Sárdi Margit és Mandics György értékelését közöljük a 2010-es Zsoldos Péter-díj regénypályázatának győzteséről, Csepregi Tamás Szintetikus álom című kötetéről. S. Sárdi Margit értékelése Minden szempontból üdvözlendő, érdekes és értékes kísérlet a regény. Kísérlet témáját tekintve: a mintegy száz évvel későbbi Budapest képét adja, ahol a várost gazdasági társulás irányítja, s a „nyóckerből” 404 évre kínai enklávé lett. Ez a világ tökéletesen kidolgozott, mind a történelem (gyilkos kór, gazdasági csőd, hatalomátvétel és -megosztás), a társadalom fölépítése, rétegzettsége (a kínaiak napi jelenléte, hatalmi gócok a dobozvárosban, a belvárosban, Dél-Budán, üzleti és hűbéri kapcsolatok, üzletek, gyárak, irodák, utcák), új társadalmi szokások (népesedéspolitika, étkezés, jóslások, szórakoztató ipar), technikai környezet, városképek szintjén egyaránt. Ennél is érdekesebb kísérlet a szerkezet maga. A regény összefonódó életutakat ábrázol. A cselekmény ugyanis kilenc történetből tevődik össze, amelyek önmagukban zárt, klasszikus szerkezetű novellák, ám összefűzik őket a több helyütt fölbukkanó szereplők (valahogy úgy, ahogy az Emberi színjáték köteteiben bukkannak föl ugyanazon szereplők), a visszatérő jelenetek (ahogy a Mos Eisley-i mesékben láttuk több szereplő szemszögéből ugyanazt a jelenetet) és az összefonódó emberi sorsok (a 7. és 9. történet retrospektíven bogozza össze a rendőr Vince és a Pípí [parapszichológus] Simon múltját, valamint a regény jelenét, első fejezetét). Ez a regényszerkezet merész kísérlet, a hazai SF-irodalomban az első efféle, és jótékonyan egyesíti a klasszikusan zárt szerkezetet a modern irodalom nonlinearitásával. A cselekmény ennek az új világnak számos jellegzetes figuráját ábrázolja sorsa fordulóján, a kínai klán nagyhatalmű fejétől az üzleti élet középszintű vezetőjén át a – különösen gazdagon szerepeltetett – alsóbb társadalmi rétegekig: magánnyomozó, munkás, rendőr, ellenálló, üzletember, bárzongorista, játékálmodó, törvényen kívüliek, nem is beszélve a rövid pillanatokra fölbukkanó szereplőkről: valamennyi hiteles, gazdagon árnyalt, összetett személyiség. Társadalmi helyzetük és egyéniségük tarkaságában a jövő Budapestjéről is gazdag és összetett kép alakul ki. A fejezet-novellák cselekménye az akciótörténetek szabályai szerint bonyolódik, izgalmasan az utolsó bekezdésig, az önmaga kezdetéhez visszatérő történet pedig mélységesen emberi, humánus üzenetet hordoz. Megkapó a történetek (no meg a helyszínek, környezet, mellékalakok) által sugárzott hangulat: egy rezignált, az új világgal szemben tartózkodó, borongós világérzés, amelynek mélyén ott lappang a rendíthetetlen bizakodás a jóban, a kitartás az eszmék mellett, végső soron a jó győzelmébe vetett hit. A regény nyelve szintén kidolgozott és kiforrott, számos jó nyelvi ötlettel (pl. Dia-mondó, 37). Akadnak kisebb hibák, ám azok nem az amatőr nyelvhasználat, hanem a keresettség botlásai: ilyen az „erkölcsi és etikai” (mintha az kettő volna, 251), valamint egy sajátos hiperurbanizmus, „az ágyhoz támolygom” (33, amit azonban sokkal szívesebben olvasunk, mint az ikes igék nem ikesként való ragozásának hibáit). Amikor ezt szóvá teszem, azért teszem, hogy láthatóvá váljék, milyen kevés választja el az írói nyelvhasználatot a kifogástalantól.

Mandics György értékelése

A 2010-es termés legjobb darabja szerintem a szerző műve, amelyik klasszikus disztópia. Pest-Buda 2060-2081 közti társadalomtörténete foltjaiból született, egy klasszikus mozaikregény, amelyik éppen regényszerű komplexitásával, hősei több szempontú megközelítésével, a mozaik-elemek mesteri egybeszövésével alkot maradandót. A bérgyilkos, a terrorista, az öreg bárzongorista, a gyári munkás, a kínai alvilág titkos vezére, a rendben hívő rendőr olyan sokoldalú ábrázolásban részesül, amelynek íróilag nincs alternatívája. Ha lehetne 11-vagy 12-es jegyet adni, akkor azt adnék, hogy jelezzem: a társadalmi ábrázolás fontosságát. Itt ugyanis nem egy hőst kapunk, aki egy nagyra méretezett gazfickó ellen küzd, hanem emberek kapcsolatai jól megtervezett szövevényét, mely elsősorban irodalom, olyan amire rég vártam,de 1989-ben, úgy tűnt megszakadt. Gratulálok, bármi is lesz a többi kolléga véleménye.