Szefantor

Előadások a 32. Szegedi Fantasztikus Táboron I. – Doctor Who


Augusztus 11-én befejeződött a 32. Szegedi Fantasztikus Tábor, Magyarország legrégebbi, sci-fi tematikájú tábora, amelyet a Kész-tető Kulturális Egyesület szervez évről évre a hajdani Kettőshatári Alkotóházban. A tíz napos rendezvényen számos fantasztikus film, sorozat, könyv szóba került. Vancsó Éva Doctor Who előadásáról Süle Zoltán írt a “tábori lapként” funkcionáló Szefantor Kurír második számában. Ezt a cikket idézzük fel most:

“Hétfő délután Vancsó Évi tőle nem várt módon a Doctor Who című brit sorozatról beszélt a kisház hűvös rejtekében. A sorozat indulása, 1963. november 23. óta 14 Doktort láthattunk emberi számítás szerint. Az első epizód rögtön csúszással indult, tekintve, hogy a Kennedy elnök elleni merényletet előző nap követték el, a hírműsorok túlcsordultak a kereteiken.

A Doktorról (és most egy kis intermezzo: nem, nem „Doki”, ahogy a magyar cím mondja, mivel a Doktor a karakterünk neve) főképp azt érdemes tudni, hogy nem ember, hanem Időlord, aki fajára jellemzően térben és időben utazik. Az utazás a TARDIS-szal történik, amely valamilyen hiba (vagy az időgép saját szeszélye) folytán megragadt kék rendőrségi telefonfülke alakjában, egyébként mindig az adott helyszínhez kellene idomulnia. A TARDIS önálló entitás, személyiségét illetően a legfőbb jellemzője, hogy nő, aki magára mint a Doktor „feleségére” hivatkozik. A hozzá hasonló időgépeket nem építik, hanem kifejlődnek, a Doktor azonban a TARDIS-t lopta, nem pedig növesztett magának egyet. A Doktor azon vonását, hogy amennyiben meghal, új testben regenerálódik, új személyiségjegyekkel, de emlékeit megtartva, a kényszerűség szülte: az első, mogorva Doktort alakító William Hartnell megrendült egészsége miatt ötölte ki az írói stáb ezt a fogást – ily módon a széria a végtelenségig folytatható, és a főszereplő színész sosem érezheti magát teljes biztonságban. Az éppen adott színész népszerűsége meg is pecsételte, hány rész adatik meg neki: míg Tom Baker 172 epizódot kapott, az ellenszenves Sylvester McCoy-t hamar menesztették, a sorozat ekkor le is állt.

Készültek külön filmek is a Doktor világában, ezek azonban mégsem szerves részei a kánonnak (Doctor Who és a dalekok, Dalek invázió). Az 1998-ban készült harmadik film – amely immár a 8. Doktort vonultatta fel Paul McGann személyében – ugyanakkor lökést kívánt adni az 1989-ben lefulladt sorozatnak.

A tisztességes feltámadásra 2005-ig kellett várni, Christopher Eccleston, David Tennant, Matt Smith és Peter Capaldi négy újabb, eltérő karakterű Doktort hozott a BBC képernyőjére. Az új kor már egyértelműen más formátumot követelt meg: hol vannak a régi idők negyed óra körüli, fekete-fehér epizódjai? A költségvetés azonban továbbra sem szállhatott el, régen is azért adtak zöld utat a sorozatnak, mert az SF: olcsó (aha) és ismeretterjesztésre alkalmas.

Az alkotók olyannyira meghallották az idők szavát, hogy a 13. Doktor már nő – elvégre nincs megszabva, hogy egy regenerációt követően a nemét meg kell tartania az Időlordnak –, így most Jodie Whittaker bizonyíthat.

Szóba kerültek a Doktor mellett rendszeresen feltűnő segítők és a visszatérő ellenfelek is. A segítőtársak többsége nő volt, némelyikük csupán „biodíszletként” szolgált, de aktív, a világot vagy épp a Doktort megmentő figurák is akadtak köztük. Volt, aki a Doktor leváltását is túlélte, sőt, egy igencsak extrém karakter saját sorozatot kapott később.

Az ellenfelek közül a dalekokat szokás ismerni, só- és borsszóró alakjuk és a gyakorlatilag az „Exterminate” kifejezésben kimerülő szókincsük nehezen feledhető. Az igazi főellenség a Mester, aki szintén sok-sok alakban tűnhet fel és törhet borsot a Doktor orra alá, a nemváltást már Jodie Whittaker behozatala előtt az ő karakterén letesztelték.

A szontárok bezzeg nem törődnek a nemekkel, szellemi csatában szinte fegyvertelenek, őket a kőkemény harcokra találták ki, alacsony és kopasz megjelenésük senkit se tévesszen meg. A síró angyalok új keletű rémek a sorozatban, kőszobor kinézetük nem takar érző szívet, egy ellenszer van velük szemben: ne pislogj! A Silence nevű lény meg állandóan az ember szeme sarkában bujkál, a vele való találkozás ugyanakkor nagyon is felejthető, érdemes magunkon feljegyezni az ilyen alkalmak számát. A már említett, mellékkarakterre épített sorozat, a Torchwood felnőtteknek szól, de kapott külön sztorit egy robotkutya, vagy az egyik segítőlány, ezek már az ifjúságot célozzák. Néhány Doktor-regény szintén megjelent magyarul, egy szűkebb, de masszív rajongótábor továbbra is éhes a bármely időben megélhető kalandokra.”