Események

52 hozzászólás on Elhunyt Trethon Judit, Tama Gyula, Czelf István

  1. sheenard

    A kép tegnapel?tt készült… Szeretnék augusztusban is készíteni róluk, ugyanígy, ilyen barátságosan, a napon ücsörögve, beszélgetve, olvasgatva… Nem hiszem el, hogy nem lehet…

  2. zamorano

    Istenem, tegnap még beszélgettünk, és úgy búcsúztam Gyusziéktól, hogy majd augusztusban újra találkozunk. Édes Istenem, nem találok szavakat, ezt nem hiszem el…

  3. Vega

    Szörny?. Döbbenetes. Tragikus. És ráadául egy ilyen balesetben… Hiányozni fognak.

  4. S. Sárdi Margit

    Nagy hatású, óriási munkásságú szakért? távozott Trethon Judit személyében a sci-fi birodalomból. Méltó, hogy az egész sci-fi tábor meggyászolja.

    S. Sárdi Margit

  5. chelloveck

    Te jó ég. Tegnap nézegettem Judit adatlapját az Intergalaktikán, tavaly nyáron ismerkedtünk meg a Szefantoron, és büszke voltam rá, hogy a barátomnak mondhattam, hiszen kiskorom óta fogalomnak számított a neve sf-körökben. Nagyon megdöbbentett a hír.

  6. Utnapisti

    Felfoghatatlan. Húsz éve ismertük egymást, és tegnap ilyen tájban búcsúztam el t?lük.

  7. Hajni

    Miért mindig a jók mennek el? Ismertem Juditot, nagyon régóta, még az X-Akta találkozókról. Nyuodjanak békében! 🙁

  8. Tricia

    Hazajövet az el?táborból – bármennyire is sürgetett az id? – még visszarohantam Judithoz elköszönni. Közben arra gondoltam, hogy minek köszöngetek, Pesten úgyis találkozunk. Gyulától, Pistit?l el sem tudtam köszönni, csak integettünk…
    Mostmár ébresszetek fel, mert ez csak egy nagyon rossz álom lehet… (mit szólnak majd Juditék, ha elmesélem nekik a klubban…?)

  9. Endre

    Egyszer?en nem hiszem el.
    Judittal éveken át dolgoztunk együtt könyveken, lapokon, kiadványokon, TV m?sorokon. Rengeteget tanultam T?le.
    Lexikális tudása leny?gözött.. barátairól Gyusziról, Istvánról és a többiekr?l mindig tiszta szívvel beszélt.
    Róluk csak tiszta szívvel lehet megemlékezni…

    Endre

  10. sangel

    …nem jutok szóhoz!
    Pár hete találkoztam Judittal a metrón. Mosolygott…
    Istvánnal és Gyulával tavaly, a Szefantoron beszélgettünk.
    Nem volt id?m megismerni ?ket.
    Ez tragikus…
    Nyugodjanak békében!…

  11. Böszörményi Gyula

    Tíz éve nem találkoztunk Judittal, aztán egy hete, a Könyvfesztiválon, egyik dedikálásomról a másikra rohanva megláttam egy népes társaságot, köztük barátokat, úgyhogy odamentem köszönni. Szevasztok, kézcsókolom! mondtam, mert egy hölgy is ült közöttük. S akkor ?, levéve a napszemüvegét, rám mordult: “Mi az, hogy csókolom? Hülyéskedsz velem?!” Jutka volt, csak épp a napszemüveg miatt… Hihetetlenül örültem, bemutattam a feleségemet, akit még nem ismerhetett, hisz oly rég nem találkoztunk. Adtam neki névjegyet, kértem, keressen, mert feltétlenül meg akarom hívni az irodalmi estemre vendégnek.
    Most meg ülök a gép el?tt, és nem látok a könnyekt?l. Isten veled, Judit!

  12. Andrea

    Évekig dolgoztunk együtt egy szerkeszt?ségben. Az esküv?mre is eljött Hargitai Károllyal gratulálni 12 éve.
    Mostanában ritkán beszéltünk telefonon, de hetekkel ezel?tt eszembe jutott, hogy fel kéne hívnom….
    Sajnálom, hogy már nem tehetem meg….

  13. michaleczky

    Mélyen megrázott a dolog, meg vagyok döbbenve és értetlenül állok a szörny? hír el?tt. Judittal egy éve találkoztam utoljára, összefutottunk. Beszélgettünk és megígértette velem, hogy lemegyek majd Szegedre a táborba, pár napra is akár. De aztán másként alakult, és azóta nem beszéltünk. És most már nem is fogunk… és Tama Gyuszival és Czelf Pistivel sem. Az emlékük köztünk él majd… nyugodjatok békében.

  14. Lyta Alexander

    Szörnyen sajnálom. Fájdalmas veszteség ez a honi sci-fi életnek, és természetesen a családoknak:'(

  15. Norris74

    Basszus!!!!!! 🙁 Nem tudtam miért eredt meg hirtelen az es?…tudta, hogy el fogom olvasni ezt a hírt.
    Hármójuk közül egyedül Juditot ismertem személyesen – bár ez az ismertem szó er?s…inkább mondjuk úgy, és ez sokkal megtisztel?bb számomra, hogy ? ismert engem, számon tartott, s?t sok-sok esztend?nyi (volt az legalább 10!) “nemtalálkozás”után ugyanúgy jött oda hozzám, ugyanúgy beszélt hozzám, emlékezett rám,mintha csak két nappal el?tte váltunk volna el. Szóval csak ?t ismertem, és nagyon sokkoló, hogy egy élet ennyin múlhat…ez mindig visszahoz egy kicsit a földre, és elgondolkodtat. Büszke vagyok, hogy ismerhettem Juditot! Nyugodjanak mindhárman békében!!!

  16. Laikus

    “Amikor mindennek vége, akkor nem az ellenfeleink szavára, hanem a barátaink némaságára fogunk emlékezni.”

    Dr. Martin Luther King Jr.

    :'( :'( :'(

  17. bosola

    Én tizenvalahány évvel ezel?tt dolgoztam vele/neki, különféle magazinokba, amikor még sci-fivel foglalkoztam – az egyik legemberibb, legönironikusabb, legkedvesebb ember volt, akivel abban a közegben összeakadtam. Utána még évekig kapcsolatban maradtunk. Miért van az, hogy a “terveztem, hogy egyszer majd felhívom”, rendre ilyenkor jut az ember eszébe? Nyugodjon békében, és utastársai is!

  18. hidymat

    Én teljesen kész lettem.
    Múlt héten Pesten voltam az Ó utca közelében. Gondoltam meglátogatom Juditot, de aztán nem fért bele. Gondoltam majd legközelebb.Nos, most megtanultam a leckét. Srácok, ha lehet?ségetek van meglátogatni egy barátotokat, ne hagyjátok ki. Nem lehet tudni, meddig tehetitek még meg…
    És hogy Gyula meg Pisti is…évekig egy szobában laktunk a Szefantoron. Gyula a fal melletti ágyon, Pisti rá mer?legesen, én meg valamelyik emeletes ágy tetején.
    Nem hiszem el.

    Mátyás

  19. BenyákZoli

    Gyerekkorom óta éreztem a személyének fontosságát a magyar fantasztikumban. Tavaly végre személyesen is megismerkedhettünk. A könyvnapon mellette ülhettem. Sosem hittem volna, hogy ilyen szerencsés leszek, mint ahogy azt sem, hogy ilyen hamar elmegy.
    Nyugodj békében.

  20. MANOHOLO

    A táborban tönkre ment gépem memoria kártyája, gondoltam formázom, kicserélem..
    Ma mindent megtettem, hogy kimentsék a tartalmát, hiszen ?k is rajta voltak.. az utolsó képeik..
    (szerencsém volt sikerült..)

  21. Britta

    Hihetettlen >:( Én ezt egyszerüen nem tudom elfogadni
    Az el?z? héten akartunk találkozni Judittal hogy a Sziriusz rádiójátékokat digitalizáljuk, annyira örült hogy meg tudjuk oldan,i de nem volt rá szabad id?nk igy halasztottuk…
    Bár ne tettük, volna most már lehet?ségünk sincs rá hogy találkozunk vele .Szinte feldolgozhatattlan és mindezt egy felel?tlen ember miatt.
    A másik két embert nem ismertük annyira, de ?k se ezt a sorsot érdmelték . szörny? nem tudunk magunkhoz térni.

    Brigitta és Zsolt

  22. Loti

    Sok évig együtt dolgoztam Judittal. A mellettem lév? asztalnál olvasószerkesztett. Igaz, pár éve már nem igazán találkoztunk, de nagyon sajnálom……

  23. A Kitaszított

    A f?címet meglátva el?ször a tavalyi tábor anagrammái jutottak eszembe. “ne tudj hortit”, “a gyalumat”, és hogy Czelf Pisti nevéb?l milyen nehéz volt bármit is kihozni (már a vetélked? után, valami elfeset).

    Aztán a kép. Süt a nap, várjuk hogy elkészüljön az ebéd, közben olvasgatunk. Mintha csak tegnapel?tt történt volna, és tényleg.

    Emlékek. Judit macskával. Gyula autózik. Pisti a vasútmodellezésr?l beszél.
    Gyula és Pisti korán reggel fennhangon beszélget a szobában. Ezentúl biztosan fel fogok ébredni a csendre.
    Kivel fogjuk kitárgyalni a legújabb filmes híreket, és mi lesz a tábori macskák sorsa?
    Kevesebb lesz nélkülük a világ. Nekünk, akik ismertük ?ket, bizonyosan.

    Az utolsó nap. A Gyula fölötti ágyon ébredtem. Pistivel váltottam pár szót a sudoku-generátoráról. Juditnak sem kell már a “void collapse” jelentését kinyomoznom. Elbúcsúztunk, elindultak. Szomorú voltam, hogy vége a tábornak, mert nagyon jól éreztem magam, és ebben nekik is volt némi szerepük. Már azt tervezgették, hogy mit tesznek, ha hazaérnek.

    Akárhova is érkeztek végül, biztosan a legjobb helyeket kapták odaát. Ennyivel tartozik nekik a sors.

    Peti

  24. Merras

    Dave Lally, az Európai Sci Fi Társaság elnöke megkért, hogy tolmácsoljam a részvétnyilvánítását. Judit nem csak a magyar SF életnek volt meghatározó szerepl?je, de nemzetközi szinten is ismerték, elismerték és szerették ?t.

  25. Basa Zoltán

    …Nehéz szavakat találni. Huszonöt évnyi emlék villan fel bennem. Nyugodjatok békében.

  26. Varga Ferenc

    Juditot 12 évvel ezel?tt ismertem meg. Els?éves szerkeszt?-riporter szakos, és természetesen nagy sci-fi rajongó voltam. Barátaimmal egy sci-fi rádiójátékon dolgoztunk, és én elhatároztam, megkeresem ?t, tanácsot kérek, stb. Nagyon örültem, hogy végre van “megfelel? indokom”, hogy személyes találkozót kérjek T?le. (Akkor még nem ismertem ?t, és azt hittem, ehhez indok kell.) Mondanom sem kell, segített. A rádiójáték elkészült, ? véleményezte (tetszett Neki), és a tiszteletpéldány bekerült hatalmas gy?jteményébe. Az egyik legnagyobb megtiszteltetés volt ez, ami életemben ért. Az elmúlt tizenkét évben id?r?l-id?re megkerestük egymást, hol ügyes-bajos dolgainkkal, hol csak elmesélni, mi van velünk. Pár évvel a DVD és a digitális videózás beköszönte el?tt, utóhangosításra (audio-dub) képes videómmal én kevertem rá az általa Németországból hozott Orion-epizódokra a szintén általa évtizedeken át meg?rzött eredeti magyar szinkront. Terveztünk sok mindent. Tizenkét éve tervezek például elmenni a táborba, de eddig minden évben közbejött valami. Ezért nem ismerek senkit (legfeljebb csak hallomásból) a barátai közül, ami most nagyon rossz. Nincs körülöttem senki, aki megértse, miért járkálok úgy, mint egy zombi. Évek óta terveztük, hogy digitalizáljuk régi magnószalagjait. (Fentebb olvastam, hogy más is szövögetett hasonló terveket.) Ez, és még sok minden, már soha nem fog megvalósulni. Megszakad a szívem. Nem Juditért, mert ? már a csillagok között van; hanem miattunk, akik itt maradtunk. Ki olvassa el és szedi darabokra a könyvem kéziratát, ha majd egyszer végre elkészül? Ki ad tanácsot macska-ügyekben? A kérdések sora végtelen, a válasz mindegyikre ugyanaz. Senki. Mi, akik er?t merítettünk Judit létezéséb?l (azért a többes szám, mert tudom, hogy mások is voltak így ezzel), végérvényesen és visszavonhatatlanul egyedül maradtunk. Nincs, aki rámutasson hibáinkra, örüljön sikereinknek. Életünk olvasószerkeszt?je ment el.

    Varga Ferenc

  27. sheenard

    Judit temetése június 24-én lesz… Kérem, aki tud valamit Gyuszi vagy István temetésének idejér?l, írjon.

  28. Balázs

    Bár találnék szavakat…

    Ismeretlenül kerestem fel telefonon vagy 13 éve, ? azonnal segített [i](de hisz tudjátok milyen… volt), [/i]
    találkoztunk (akkor még) a böszörményi utcai szerkeszt?ségben, azonnal tegez?dve, örökbecs? szavaival élve [i]„cseréltünk eszmét és rögeszmét”[/i]

    Segített életrehívni a Magyar X-akták Klubot, támogatott, írt és átírt, szakértett, mindenben mellettünk-mögöttünk állt…

    ? volt a tanúja „jól kordában tartott grafomániám”-nak, lektorálta els? szárnypróbálgatásaimat, szakdolgozataimat,
    azonnal rátalált a szavakra, melyeket én hiába kerestem, pedig már ott voltak a nyelvem hegyén…

    Most pedig nem találom a megfelel? szavakat.

    És nem is fogom egy soha…

    Évekig naponta beszéltünk telefonon, mindketten bagoly típusú sci-fisták lévén a kés?éji órákban…
    Amikor munkába álltam ugyan ritkultak a telefonok, de így is nem egyszer ültünk az Ó utcai nappali székein
    (a hintaszékben természetesen mindig egy macs sziesztázott, míg kollégája bizalmatlankodva méregetett, vagy szimatolt körbe „egy vámtiszt alaposságával”) – hisz’ ha arra jártam hozzá mindig beugorhattam egy kellemes beszélgetésre, melynek témája mi is lehetett volna más, az esetek túlnyomó többségében, mint a sci-fi…
    (tudom, ezzel is voltunk így egy páran – gyakran egyenesen egymásnak adtuk a kilincset…)

    Az utóbbi id?ben már gyakrabban váltottunk emailt (persze mindig jutottt mellékletbe egy-két friss Blikkes aranyköpés!), mint beszéltünk, de a múlt héten egy levélváltást követ? napon váratlanul estefelé felhívott.

    Természetesen ezalkalommal is olyan volt, mintha egy napja félbehagyott beszélgetést folytattubnk volna.
    Tudta, hogy nem vagyok egy nagy táborjáró, így abban maradtunk, ha visszatért mihamarabb megbeszélünk valamit személyesen, és akkor, mint az elmúlt években, beszámolhat az aktuális (el?)tábori történésekr?l…

    (Most is a fülembe cseng a hangja, ahogy kuncogva idéz a pár évvel ezel?tti nyár egyik vetélked?jéb?l:
    Kismalac kismalac [i]engage [/i]be…)

    És most itt ülök a gép el?tt, mint oly’ sokan és azt kívánom bárcsak hallhatnám mégegyszer a hangját,
    és ott ülhetnénk a nappaliban, melyet roskadásig megtöltenek a könyvek és beszélhetnénk…

    Bármir?l…

    Akármir?l!

    [b]Nyugodj Békében.[/b]

    [i]Mi pedig sajnálhatjuk tovább magunkat, hogy ittmaradtunk Nélküled, [/i]a hibáinkkal, bizonytalanságunkkal
    és már nincs kihez fordulnunk, ha nem vagyunk biztosak valamiben, és nincs egy fél napunk könyvtárazni, utánakeresni annak a kérdésnek, amit Te úgyis csíp?b?l megválaszolnál…

    Ps. Gyuszival egyszer ha találkoztam, Pistit pedig sajnos csak Judit elbeszéléséb?l ismerhettem,
    de így is úgy fáj az elvesztésük, mintha én is együtt táboroztam volna velük éveken át…

  29. Walla István

    NYUGODJANAK BÉKÉBEN!!!!TALÁLKOZUNK MINDANNYIAN VALAHOL,VALAMIKOR!W.I.

  30. Rimaszombati Hajni

    Az X-Akta találkozókon ismertem meg. Aranyos volt, közvetlen, én pedig félénk, kis tinilány. Akkor ? volt az (számomra), aki mindent tudott a sci-fir?l, X-aktákról, UFOkról. Egyszer aláírta az egyik rajzomat. Már nem is tudom miért. Most úgy érzem magamat, mintha az egyik el?adásán ülnék, mint régen oly sokszor. Hallgatom, mint kisgyerek az estimesét, tátott szájjal, magam elé képzelem a megismerésre váró világmindenséget, és úgy érzem, hogy képes vagyok megfejteni minden titkot.

    ?k most ott vannak… odaát.

    De egyet tudok. Újra találkozunk. Ahogyan Walla István is írta, egyszer, mindannyian, valahol, valamikor.

  31. sheenard

    Gyuszi és istván temetése együtt lesz és júniusban szintén. Amint lesz közelebbi, tudatom a barátokkal…

  32. zsuzsa28

    Sajnos csak párszor találkoztam vele, (az x-aktás találkozókon) nagyon barátságos volt, lehetett vele beszélgetni. Rendkívül értékes ember volt. Hihetetlen, hogy milyen borzasztó dolgok történhetnek az életben, és mindig a jó emberekkel. ? nem ezt érdemelte. Sajnálom, hogy nem találkozhatok vele többet. Részvétem a családjának.

    Nyugodjon békében!

  33. Asztalos Réka

    Tisztelt Szerkeszt?ség, Közösség!

    Trethon Judit egyike volt kisszámú még él? rokonaimnak – családjának elérhet?ségét pedig nem ismerem. Kérem, aki tudja, hogy június 24-én hol kerül sor a temetésre, írja meg nekem.

    Köszönettel és üdvözlettel:
    Asztalos Réka

  34. gyorgyia

    Nagyon megdöbbentem.
    Tamarát kb. tíz éve ismertem meg, és ez a találkozás jellemz?en fantasztikus volt.
    A Galaktikus könyvtár bibliográfiájához kerestem anyagokat és hallottam, hogy Neki megvan sok fanzin tartalomjegyzéke.
    Elkezdtem keresni, hogy hogy vehetném fel vele a kapcsolatot, és másnap mi történt?
    Betértem az Anker közben lev? antikváriumba és ? ott volt…
    Úgyhogy hamar meg is beszéltük, és pár nap múlva a kezemben is volt az anyag…
    Azóta csak egyszer találkoztam vele, a tavalyi Hungarocon-on.
    Látom magam el?tt, ahogy a tábort?zt?z lángja meg-megvilágítja a körülötte ül?ket,közötte ?t is…
    És a láng kihúnyt.

    Ákos
    konyvtar.scifi.hu

    Ui. Britta! Amit leírtál, azzal kapcsolatban lenne egy kérdésem, tudnál egy e-mailcímet küldeni nekem, ahova írhatnék?

  35. mihalyirma

    Nagyon kérem, ha bárki tudja, hogy hol lesz Judit temetése – értesitsen. Nyugodjanak békében!

  36. pusztay

    Tama Gyula és Czelf István temetése június 18-án, 13 órakor lesz az új Köztemet?ben (X. kerület Kozma u.). Szórásos lesz, egymás után negyed óra különbséggel.

  37. Balazs

    Rövidhír több napilapból:
    [i]
    Kétévi fogházbüntetésre ítélték tegnap gyorsított eljárásban a kecskeméti bíróságon azt az osztrák állampolgárságú férfit, aki május 4-én az M5-ös autópályán egy Mazda kisbusszal – feltehet?en elalvás miatt – belerohant a leállósávban defekt miatt vesztegl? Suzukiba. A baleset következtében az autó három utasa – köztük Trethon Judit, a hazai sci-fi irodalom elismert képvisel?je – életét vesztette, míg a Mazda utasai könnyebb sérüléseket szenvedtek.
    A balesetért felel?s autó vezet?je P. Perica azt mondta: hajnalban indultak Szerbiából, nem volt ámos és fáradt, nem tudja mi történhetett, mert csak a balesetet követ?en vannak emlékei… véd?jét?l megtudtuk: kezdeményezi, hogy védence Ausztriában tölthesse le büntetését…[/i]

    ;-/

    Ez nem enyhíti a fájdalmunkat, de úgy éreztem ez is hozzátartozik az Igazsághoz, és tudatnom kell Veletek!

    Üdv.

    B.

  38. michaleczky

    3×2 évet kap, vagy összesen csak 2 évet? Aztán majd negyedelik… Ha valaki ilyen súlyú balesetet okoz, az ennyivel megúszhatja? :- Nem vagyok persze naív, csak néha elámulok, mert más ügyekben sokkal-sokkal kisebb súlyú cselekményekért nagyságrendekkel nagyobb büntetés kiszabását szokták megítélni.

    Sándornak azonban igaza van, nem enyhít és teljesen mindegy, mi lesz P. Pericával.

  39. Schweier László

    Nagyon megrázott a hír, éppen a baleset idején a Velencei tavon jöttünk át hajóval Agárdra, esett az es?. A tó közepén hirtelen egy kép jelent meg el?ttem, Judit képe. Akkor jutott eszembe milyen régen nem beszéltünk és nem találkoztunk. Sajnos ez már örökre lehetetlen… Most utólag visszagondolva olyan volt mint egy telepatikus segítségkérés. Nagyon sajnálom a két fiút is, már annak idején a Marsyas Egyesületnek is tagjai voltak, sokat jártak a Marsyas klubba, nagyon jó, elhívatott SF kedvel?k voltak. Mindhárman nyugodjanak békében. (Schweier László)

  40. M. Sándor

    Holnap (hétfőn) lesz egy éve a tragédiának. Még mindig nem tudom elhinni a történteket.
    R.I.P.

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük