SF Szakosztály

Elfeledett magyar szerzők és sci-fi regények


A Magyar Írószövetség SF Szakosztályának februári estjén olyan magyar írókról volt szó, akik esetében a 2018-as év valamilyen évfordulót jelent: Tóvölgyi Titusz, Barsi (Rodriguez) Ödön és Kosáryné Réz Lola életének és irodalmi munkásságának megidézése volt a cél. Sajnálatos aktualitást adott az estnek Ursula K. Le Guin, aki január végén hunyt el Portlandben.

Az este első előadása Benczik Vera személyesebb jellegű megemlékezése volt a Szigetvilág-sorozat írónőjéről, melyben felidézte a leghíresebb regényeit és novelláit is. Sárdi Margit előadását a kevéssé ismert magyar szerzőkről (az előadó sajnálatos távolléte miatt) az esemény házigazdája, Vancsó Éva olvasta fel a jelenlévőknek.

Tóvölgyi Titusz, eredeti nevén Schaffner Titusz 1838-ban született Egerben, és 1918 februárjában hunyt el Budapesten. Az erősen baloldali és ateista Tóvölgyi a Spiritiszta Társaság alapítója. Számos regénye és novellája mellett egyetlen sci-fi regénye van: Az új világ – Regény a szocializmus és kommunizmus társadalmából (1888). A mű az irányregényhez áll közel, és 2300-as évek Budapestjének eszményi, kommunisztikus ideológiától vezérelt világába kalauzolja el az olvasót: egy minta-Magyarországot és egy Fóttól Szentendréig nyúló kiemelkedően gazdag fővárost ír le benne. Materializmusa erkölcsös és őszinte, a nők szabadon választhatnak önálló hivatást, és a házasság sem örökre szól – csupán két hónapra. Itt mindenki boldog, nincs zsarnokság, nincs erkölcstelenség, nincs nyomor és nincs igazságtalanság. Tóvölgyi a regényt nézetei bizonyságának szánta, és több sci-fit nem is írt.

Barsi (Rodriguez) Ödön 1904-ben született, és 1963 februárjában halt meg. Életpályája gazdag: színész, dramaturg, rendező, író és műfordító. Nincs húsz éves, amikor első írásai megjelennek, álnéven rengeteg bűnügyi- és kalandregényt írt. A TIT Asztronautikai Társaságának is alapító tagja, természettudományos érdeklődéséről számos tudományos szakcikk is árulkodik.

Regényeiben számtalan sci-fi elemet vonultat fel: A sugárzó holttest (1938) a radioaktivitás kutatásának veszélyeit is érinti. Az 1944-ben megjelent Az űrhajó a gonosz marsiak témáját dolgozza föl, míg Az üstökös (1946) című katasztrófaregény hitelesen ábrázolja a tömeghisztériát a katasztrófa árnyékában. Az előadásban Az űrhajó című regényről, és benne megjelenő marsi társadalom felépítéséről hallhattunk bővebben.

Az este harmadik előadója, Csuti Emese az 1892-ben Selmecbányán született és 1984-ben elhunyt Kosáryné Réz Lola vaskos, meg nem jelent sci-fi regényéről beszélt. Kosárynét a ma olvasói legfeljebb mint az Elfújta a szél fordítóját vagy Kosáry Domokos édesanyját ismerik, sci-fi szerzőként semmit nem tudnak róla. A regény, amely a Kampa Daria naplója címet viseli, 1932 és 1949 között született, és a történelmi események hatására többször „átíródott”. A főszereplő nő egy negyvenes éveiben járó szerény és diplomatikus pedagógusnő, aki életcéljának tartja mások segítését. A Maluna nevű bolygón él, ahol a túlnépesedés egyre nagyobb gondot okoz, és ennek a megoldására egy nukleáris meghajtású űrhajóval a Talunára küldik egy másik naprendszerbe. A regény a Taluna emberi és megnövesztett hangyákból álló társadalmi formációit egyaránt bemutatja: a szeretet és jóság földjétől a rabszolgatartó társadalmon át a vörös és fekete hangyák diktatúrájáig. Kosáryné művének helye van a 20. századi utópiák és antiutópiák között, ezért fájó, hogy nem kerülhetett még az olvasók kezébe.