Doctor Parnassus és a képzelet birodalma – kritika
Terry Gilliam legújabb filmje egyszerre gyászmise és műemlék. Egyszerre gyászolja a régi meséket, az ártatlanságba vetett hitet és Heath Ledgert, ugyanakkor süt belőle, hogy mindhárom az örökkévalóságig fenn fog maradni. Hiszen “a történeteket mesélni kell” – történjen bármi, valahol valaki mindig a fantázia birodalmát fogja járni, hogy ott találja meg, ami nem jutott ki neki a valóságban.
Locutus: Nyitva a mesetár, tessék befáradni!.
Kapcsolódó cikkek
Star Wars kritika a 80-as évekből
Via Bigyóblog via kelt Kapcsolódó blogbejegyzés: Star Wars kritika a 70-es évekből...
Nemes Dániel – A kritikáról
...
Ray Harryhausen munkássága – SFportal Meetup
A februári SFportal Meetuppal sikerült kinőnünk a Főnix klub nyújtotta kereteket – ennek első előadója volt Chelloveck, az SFblogs kedvelt bloggere, és rengeteg magyarul megjelent...
