Andreas Eschbach: Hajszőnyegszövők kritika – Birodalom alul- és felülnézetből

Andreas Eschbach nevét A Jézus-videó című regénye kapcsán ismertem meg. Az egy kiváló scifi-thriller, nagy kár, hogy a belőle készült csapnivaló akciófilmmel elriasztották tőle az olvasók jelentős részét, meg hogy a magyar kiadást az SF-polcok helyett az összeesküvés-elméletes könyvek közé helyezték.

De az már a harmadik regénye volt, míg A hajszőnyegszövők az első, így kicsit óvatos voltam ezzel a régi-új könyvvel, mert a “minden kezdet nehéz” elve az írók esetében is érvényes. Feleslegesen aggódtam, a könyv kiváló ötleteken alapszik, szépen meg van írva, ráadásul komolyan elgondolkodtatja az embert.

Már az alaphelyzet is izgalmas: húsz éve megbukott a galaktikus birodalom – vagy legalábbis annak uralkodója –, de egy galaxis bolygóin továbbra is szövik a császár számára feleségeik és lányaik hajából készült szőnyegeiket a mesterek, akik fejlődésben visszamaradt társadalmuk elitjét képezik. Azt, hogy a császár megbukott, vagy nem tudják, vagy nem veszik tudomásul, annak ellenére, hogy a “lázadók” hírnökei újra meg újra terjesztik az új szabadság hírét.

Eschbach nehéz feladatot állított maga elé: úgy kívánt ábrázolni egy világot, hogy abból mozaikszerűen emel ki egy-egy szereplőt, akik egy fejezet erejéig láttatják az olvasókkal az ő verziójukat a világról. A felépítés tehát sokban hasonlít a Marsbéli krónikákéra, ugyanakkor maga az univerzum inkább a Dűne birodalmára emlékeztet. Eschbach kétségkívül jó helyről vett ötleteket, ezzel együtt sikerült eredetinek maradnia. A feladatot pedig remekül oldotta meg.

A bemutatott karakterek korántsem egyforma szereplők: megismerkedhetünk hajszőnyegszövő mesterrel, lázadó felderítővel, a birodalmi archívum őrével, sőt, magával az egykori császárral is. Mindeközben egyre jobban megértjük a világ működését. A szövőmesterek világa statikus, minden erre az egy iparágra épül már 80 000 éve, ha megszűnne munkájuk, összeomlana társadalmuk is – de ezt a lázadók nem képesek megérteni. A birodalom maga sokkal összetettebb, mint a lázadók gondolnák, a két legárnyaltabb figura az archívum őre és maga a császár. Nincs egyértelmű jó és rossz: a császár diktatúrája stabilitást adott a világnak, míg a lázadók szabadsága gyenge lábakon áll, és fölényességük miatt sok régi tudás merül veszendőbe.

A regény könnyelműn dobálózik az évezredekkel. A hajszőnyegszövők galaxisa 80 000 évre volt elzárva a többitől, a császár is évezredek óta uralkodott. Ekkor időtávok esetében nem várhatunk el prognózist a jövőre nézve, sokkal inkább a “réges-régen, egy távoli galaxisban” érzése fogja el az olvasót: azaz ennek a világnak nemigen van köze a miénkhez. Néhány ziccert ki is hagy az író: értelmes földönkívüli élet nem létezik, az emberek pedig ugyan a civilizáció egészen eltérő fokain élnek, azonban a legfejlettebb társadalom sem különbözik drámai mértékben a mi modern korunktól. Lehetne vitatkozni, hogy A hajszőnyegszövők űropera-e, én egyszerűen science-fictionnek nevezném, még ha a technika nem is lényegi kérdés benne.

Ennyit a regényről, nézzük a magyar kiadást. A borítókép gyönyörű, illik is a könyvhöz, jó választás volt, a név és a cím karakterkészlete is tetszetős. A fordítás jó, egyetlenegy szépséghibát emelnék ki, amelynél egy fordítói mesterfogásra lett volna szükség. Két lázadó beszélget a hajszőnyegszövésből, és nem derül ki egyből, hogy emberi hajról van szó. Ez persze azért van, mert a németben – akárcsak az angolban – ugyanaz a szó jelöli a hajat és a szőrt. Így viszont viszont kicsit suta a szöveg, mert hát a haj jellemzően emberi. Furcsa, hogy míg a világban mindenki fantázianevet kap, a császár a Sándor névre hallgat, pláne hogy ennek anagrammájával is találkozunk. Talán szerencsésebb lett volna meghagyni Alexandernek, ha már az összes többi név idegen hangzású.

A kiadás gyenge pontja a helyesírás. És ez nem csak a helyiség szó következetes helytelen írását jelenti, az “ép eszű”, az “igen is” vagy a “hivatta” is bántja az ember szemét. Ez a könyv több odafigyelést érdemelt volna.

Irodalmilag viszont teljesen rendben van a könyv, jó választás volt a kiadótól, remélem, Eschbach többi regénye is sorra kerül. Akik a technológiát keresik a művekben, talán csalódni fognak, de akik az embert a maga gyarlóságaival együtt, azoknak minden bizonnyal tetszeni fog.