A novellák többsége az élet extrém formáit idézi meg, Stehen Baxter például menekülő embereket kísér el útjukon fényévek és évek millióin keresztül; Peter Watts John Carpenter klasszikus horrorját idézi meg „A dolgok” című írásában; Isaac Asimov pedig kései utódainkat mutatja be. Antal József lezárja „Vénuszlakók”-ciklusát, Kjell Johansson a szórakoztatás jövőjéről vizionál, és a Tilos Rádió pályázat-nyertese, Hack-Handa József is bemutatkozik díjazott elbeszélésével. A havi retro Hayford Peirce humoros írása.

Exkluzív sztárinterjú szólaltatja meg Angelina Jolie-t, a „Lara Croft”-filmek hősnőjét, az Intelligens dizájn a cosplayről ír, a tudományos hírek között pedig olvasható még cikk a szupergyors internet kockázatairól, egy LEGO Star Wars ébresztőóráról, iPhone-nal irányítható modellautóról és a szobakerékpárok új nemzedékéről.
A Galaktika 263. számát keresse az újságárusoknál!

Colin Kapp

FELHŐÉPÍTŐK

(részlet)

– Isten hozott Catenorban! – Az első szekéren érkező ember magasra emelte munkától bütykös kezét. – Későbbre vártunk.

– Kegyesek voltak az istenek – felelte Jacobi. – Én is úgy hittem, hogy Annonaytől idáig legalább három nappal hosszabb lesz az út.

Megérkezett a második szekér is, s nekiláttak, hogy felpakolják a ballont, a gondolát és a hozzá tartozó felszerelést.

– Milyen az élet Lyonsban mostanában? – kérdezte a munkás.

– Virágzó, de zűrzavaros. Amilyen mindig is volt. Talán bizony ismerős vagy arrafelé?

– Ott inaskodtam, mielőtt erre a földre jöttem.

– Aha! Már értem, miért a céhes módi szerint pakolják fel az embereid a hajót. Nem hiányzik az ottani élet?

– Nem. – Beszélgetőtársa ujjaival végigsimított tüskésre nyírt haján. – Nem rossz hely Lyons, de nem olyan ígéretes, mint Catenor. Legfeljebb a fosztogatások miatt rossz most itt.

– Fosztogatások?

– Felhőkalózok. Valahonnan a hegyek mögül. Évente egyszer-kétszer rajtaütnek a falvakon, állatokért, gabonáért vagy bármi másért, ami megtetszik nekik. Az utolsó néhány alkalommal egészen Catenorig és a műhelyig jutottak. Most már nekünk is van milíciánk, de ők sem tudnak mindenütt azonnal ott teremni. Mire az embereink a támadás helyére érnek, a fosztogatók elragadták, amit akartak, és újra a felhőkben járnak.

– Szomorú – bólintott Jacobi. – Milyen hajókkal jönnek?

– Mindenfélével. Amit Európában össze tudtak rabolni. Van köztük jó is, rossz is, és azt beszélik, motor is akad egynémelyiken.

– Motor? – Ez már érdekelte Jacobit. – Hallottam róluk. Él egy felhőmester az Urálban, aki motort épít a hajóiba. De azok olyan nehezek, hogy igazából nincs sok előnyük.

Eddigre mindent felpakoltak. A türelmesen álldogáló igáslovakat újra életre ösztökélték, és Jacobi felugrott az első szekérre. A szeme megakadt a catenori földekről felszálló füstoszlopokon. Kérdőn nézett útitársára.

– Ja, azok? – mosolygott a munkás. – Tüzeket gyújtanak épp: ökröket sütnek a nagy eseményre. Ma este díszvendég leszel a város ünnepén. Olyan mulatság vár, amit nem felejtesz majd el könnyen.

– Megtiszteltek. Minden utazót így fogadtok?

Az útitársa nevetett.

– Ritkán! De először Timorhoz kell vinnem téged. Ha elfogadsz egy tanácsot, ne hajolj meg előtte. Azokat fogadja a szívébe, akik tudják, mennyit érnek és mit gondoljanak. A butákra nem pazarol se időt, se érzéseket. Kemény ember, de nincs nála különb felhőmester.

– Így hallottam én is.

– És a te segítségeddel egy nap jobb felhőhajókat építünk majd Catenorban, mint amiről Annonayben valaha is álmodtak.

Timor arca cserzett bőrből volt, ráncai vasakaratról árulkodtak. Először átvette Jacobi okleveleit, és alaposan megvizsgálta rajtuk a pecséteket, csak azután tette melléjük a magáét. Az iratok elfogadása után Jacobi, ahogy a céhes regula kívánta, átnyújtotta neki a tőrét. Timor kérges arcán csodálkozás suhant át. Kinyújtotta kezét a tőrért, azután inkább megrázta a fejét.

– Tartsd ezt magadnál, utazó! Szükséged lehet rá, ha a fosztogatók újra rajtunk ütnek.

– Tudod, hogy én nem harcolok, felhőmester. – Jacobi határozott volt. – A Céh szabályai azt kívánják, hogy kezedbe helyezzem a tőrömet. Törvény szerint, míg ki nem telik a szerződés, a szolgád vagyok, és te a védelmezőm. Ez áll a kontraktusban, és te meg a Céh is ráütöttétek a pecséteteket.

– No persze! – Timor szeme összeszűkült. – Csakhogy ami jó törvény Annonayben, az értelmetlen lehet Catenorban. Ha a fosztogatók jönnek, fegyvert adok a kezedbe, és elvárom, hogy használd is. Vagy elfogadod ezt így, vagy viheted a csodás szerződésedet vissza a Céhnek.

– Talán zsoldost kellett volna fogadnod, és nem utazót.

– Zeusz! – Timor arcát elfelhőzte a düh. – A felhők emberének nevezed magad, és még azért se fognál kardot, hogy védekezz? Miféle gyáva népség él mostanában Annonayben? Az én műhelyeimben nincs helye fegyvertelen, nyafka kölyköknek!

– Ezt a Céh véneivel vitasd meg, ne velem! – felelte halkan Jacobi. – Ha jönnek a fosztogatók, melyik a nehezebb? Karddal a kézben vagy karba font kézzel fogadni őket?

– És mi értelme annak?

– Egy utazó dolga csak annyi, hogy megfeleljen elhívásának. Akárki felbérelheti, aki fizetni tud a Céhnek. Sosem válhat elfogulttá. Legközelebb tán a te mostani ellenségeddel szerződik.

– Akkor is, ha az felhőkalóz?

– Bárkivel, akinek elég pénze van hozzá. A Céh szabályai nem ismernek különbséget a férfiak között.

Timor kapuja mögött vitáztak, ott senki nem zavarhatta őket. Magányuknak mégis véget vetett a kívülről jövő zsivaj: a fogadóküldöttség a ház elé ért. Jacobi egyenesen vendéglátója szemébe nézett.

– Felhőmester, elfogadod a szerződést vagy forduljak vissza Annonaybe?

Odakinn valaki Jacobi nevét kiáltotta. Néhány kuncogó lány nagy bátran befelé leselkedett. Minden készen állt az ünnepre.

Timor összeszorította száraz ajkait.

– Természetesen maradj! Nem hiszem, hogy ha most visszaengedlek Annonaybe, a Céh küld helyetted valaki mást. Hogy Nemeszisz ragadja el őket! Az én hibám ez. Én ragaszkodtam keményfejű, erős karú utazóhoz. Most már látom: nehezen viselem az ilyen embert, és nem tudom használni a másmilyent. – Barna arcán kis mosoly jelent meg. – Isten hozott Catenorban, Jacobi! Ha a szerződés többi pontját is ekkora becsben tartod, azt hiszem, elégedett leszek.

Dési András György fordítása

Kapcsolódó bejegyzések:

1. A Galaktika Magazin főszerkesztőjének életmód tanácsai… … mégpedig a butuska nőknek, írja Jud a blogjában. Szóval aki Radlert ivott, az sem az igazi, mert hát az nem is sör. Valódi sört...
2. Megjelent a Galaktika Magazin 224., november száma Az SF régi kellékei már a repülő autók, a novemberi Galaktika tudományos témájául ezek szolgálnak. A hónap központi tudományos anyaga körbejárja, hol tart a valóság...
3. Megjelent a Galaktika Magazin 2010. januári száma A Galaktika magazin januári számában befejezéséhez érkezik Samuel R. Delany Hugo- és Nebula-díjas kisregénye, „Az idő mint féldrágakövek spirálja”. A hónap központi témája a csatatéri...

Az Időjáró frissen előkerült, újabb kézirata csodálatos kalandokra invitálja olvasóit, többmillió éves utazásra, melynek során bepillanthatunk a morlockok és eloik által lakott Naprendszer távoli utópiájába, egy évtizedes világháború sújtotta Londonba, a paleocén őslényparadicsomába, és végül a messzi jövőbe, ahol az emberiség romjain született mechanikus életforma immár arra készül, hogy egy grandiózus terv végrehajtásával közvetlenül a kezdeténél terelje új irányba a történelmet.

És mindez amiatt, mert a 19. század utolsó éveiben egy angol író regényes formában nyilvánosságra hozta egy csupán Időjáróként megnevezett személy emlékiratait.

Stephen Baxter számos díjjal kitüntetett és még többre jelölt monumentális regénye a klasszikus wellsi történet újraértelmezése a tudomány és az irodalom legmodernebb eszközeivel.

„Egy hatalmas új tehetség!”

– Arthur C. Clarke

„Asimov, Clarke és Heinlein nyomdokain járva végre valaki ismét olyan SF-et ír, amiben a tudomány is a helyén van. Élmény olvasni!”

– New Scientist

5
A kút

            Fölemeltem a mécsest, de a fénye csak néhány lábnyira hatolt el. Minden csöndes volt – szellő se rezdült, víz se csobogott –, azt sem tudtam, egyáltalán létezik-e még a Temze.

Határozott úti cél híján úgy döntöttem, a nagy étkezőcsarnok felé veszem az irányt, amelyre Weena idejéből emlékeztem. Ez nem messze, északnyugati irányban feküdt a domboldalon, a Fehér Szfinxen túl. Ismét elindultam, követve előző túrám útvonalát – még ha a kor nem is volt ugyanaz.

Amikor utoljára megtettem ezt a kis utat, füvet éreztem a talpam alatt; gondozatlan, vágatlan füvet, amely mégis egyenletesen rövidre nőtt, és mentes volt a gyomnövényektől. Most puha, daraszerű homok tapadt a csizmámra, ahogy átkeltem a dombon.

Látásom már egész jól hozzáidomult a csillagfényes éjszaka derengéséhez, ám – bár észrevettem néhány épület sziluettjét körülöttem – a csarnokot sehol nem fedeztem fel. Teljesen tisztán emlékeztem rá: hatalmas, düledező, szürke építmény volt. Faragott kövekből épült, kapuját pedig vésett, bonyolult minták díszítették; a kecses, finom csontú eloik mezítlábasan rajzottak körülöttem, ahogy átsétáltam a boltív alatt.

Rövidesen olyan messzire jutottam, hogy tudtam, már túlhaladtam a csarnok helyén. Láthatóan nem maradt meg ebben a történelemben – nem úgy, mint a szfinx és a morlockok. Vagy talán soha meg sem épült, gondoltam megborzongva; talán egy olyan épületben aludtam, ettem, amely soha nem is létezett!

Az ösvény egy kúthoz vezetett, amire jól emlékeztem első utamról. Közelebb érve láttam, hogy pont úgy néz ki, mint akkor: falát bronzlemezek szegélyezték, és egy kis, idegenszerűen finom ívű kupola védte az időjárás szélsőségeitől. Láttam némi vegetációt a kupola körül, de a növények koromfeketék voltak a sötétben. Némi félelemmel szemléltem a kutat, hiszen az ehhez hasonló, hatalmas kürtőket használták a morlockok, hogy pokoli barlangjaikból felmásszanak az eloik napfényes világába.

A kút szája néma volt. Ez meglepett, mivel emlékeztem, hogy az első utazásomon látott nyílásokból a morlockok hatalmas, mélyen dolgozó gépezeteinek zakatolása hallatszott. A növények, amelyeket megfigyeltem, zuzmófélék lehettek – ujjaim puha, száraz leveleket tapintottak –, de nem vizsgáltam őket túl sokáig, nem próbáltam meghatározni a fajtájukat. Felemeltem a lámpást, és a perem fölött bevilágítottam vele a kútba, hátha víz csillanását veszem észre a mélyben, de váratlanul megremegett a fény, és én gyorsan visszarántottam, mert féltem, hogy elalszik, és én sötétben maradok.

Áthajoltam a kút peremén, bedugva fejem a kupola alá. Langyos, párás levegő csapott az arcomba – mintha egy törökfürdő ajtaját nyitottam volna ki –, ami igencsak meglepett a forró, de száraz sivatagi éjszakában. Úgy éreztem, a kút nagyon mély lehet, és mintha vöröses fény derengett volna az alján; mégsem olyan volt, mint az előző utazásom kútjai. Semmi nyomát nem fedeztem fel a mászókat segítő acélkampóknak az oldalában, és még mindig nem hallottam azokat a gépi zajokat, amelyeket akkor, viszont az a megmagyarázhatatlan érzésem támadt, hogy ezek az aknák sokkal mélyebbek, mint az előző utam során látottak.

Hirtelen ötlettel elővettem a Kodakomat, és előkotortam hozzá a villanólámpát is. Feltöltöttem a lámpa mélyedését blitzlichtpulverrel, majd felemeltem a masinát, és magnéziumfénnyel áraszottam el a kutat. Egy pillanatra szinte megvakultam; ilyen fényes villanást azóta nem látott a föld, hogy a nap – több ezer éve vagy még régebben – sötétbe burkolózott. Ha más nem, hát ez biztosan jó időre elijeszti majd a morlockokat! A villanó adott egy ötletet: ha valahogy össze tudnám kötni a lámpát és az időgépet, akkor a vaku elsülhetne, ha akár csak megérintik a gép vázát.

Felálltam, néhány perc alatt újratöltöttem a villanót, majd találomra lefotóztam a kút környéki domboldalt. Fehér, csípős szagú füstfelhő terjengett körülöttem, ahogy a magnézium ellobbant a lámpában. Micsoda megdöbbenést és szenzációt keltene az emberiség körében, gondoltam, ha lencsevégre tudnám kapni egy, a villanás elől menekülő, rémült morlock hátsó felét!

…Halk, de folyamatos zizegés ütötte meg a fülem a kút mellől; alig három lábra lehetett tőlem.

Felkiáltottam, és a piszkavas után kaptam. Körbevettek talán a morlockok, mialatt ábrándoztam?

Kezemben a piszkavassal óvatosan előreléptem. A kotorászó hangok a zuzmós talaj felől jöttek; volt ott egy lassan mászó valami az apró, sötét növények között. Nem tűnt fel morlock a környéken, úgyhogy leengedtem a piszkavasat, és a zuzmók fölé hajoltam. Egy kis, rákszerű teremtményt láttam – nem volt nagyobb, mint a kezem –, a zizegést pedig egyetlen, túlméretezett ollója okozta, amely a zuzmóhoz dörgölődött. A rák páncélja fekete volt, és sehol sem láttam rajta szemeket, mintha csak az óceán mélyéről jött volna.

Tehát – gondoltam, ahogy ezt a kis lényt néztem – a harc a túlélésért még ebben a vaksötét éjszakában is tovább folytatódott. Rádöbbentem, hogy a kút környékén túl nem tapasztaltam semmiféle élet nyomát – kivéve persze a morlockokat. Nem vagyok biológus, de tisztán láttam, hogy ebben a sivatagos világban még ez a meleg, párás kút is vonzza az életet, mint ahogy idevonzotta ezt a vak rákot és a zuzmót. Elméletem szerint a meleg a Föld belsejéből jött, ahol nagy nyomás uralkodik, és amelynek vulkanikus hője láthatóan nem sokat csillapodott az elmúlt hatszázezer évben. A pára pedig a talajvízből származhatott, amely talán még mindig jelen volt a föld alatt.

Talán – tűnődtem – a bolygó felszíne tele van lyuggatva ilyen kutakkal. Ezek célja nem az, hogy rajtuk keresztül le lehessen hatolni a morlockok világába – mint abban a másik történelemben –, hanem hogy kiengedjék a Föld belső energiaforrásait, kissé felmelegítve és bepárásítva ennek a naptól megfosztott bolygónak a felszínét. Az élet pedig ilyen formában vészelte át azt a hatalmas változást, amelynek tanúja voltam, és most ezen meleg- és páraforrások körül csoportosult.

Önbizalmam egyre nőtt (bátorságom mindig erőre kap, ha sikerül értelmet találnom a dolgokban), és a rákocska miatti riadalmam elmúltával nem éreztem, hogy közvetlen támadás fenyegetne. Ismét leültem a kút peremére. A zsebemben ott lapult a pipám és némi dohány. Elővettem hát, megtömtem és rágyújtottam. Azon kezdtem gondolkodni, hogy ez a történelem hogyan kanyarodhatott el attól, amit korábban láttam. Nyilvánvalóan akadt néhány párhuzam – itt is voltak morlockok és eloik –, de szörnyű kettősségük leszámolásba torkollhatott sok-sok évvel ezelőtt.

Azon tűnődtem, miért történhetett meg ez a leszámolás a két faj között – hiszen a morlockok a maguk korlátolt módján épp annyira függtek az eloiktól, mint az eloik tőlük, és volt egyfajta stabilitás a kapcsolatukban.

Összeállt a fejemben egy elmélet arról, hogyan történt. A morlockok degradálódott emberek voltak, és az emberek nem gondolkodnak túl logikusan. A morlock fajnak tudnia kellett, hogy az eloira van utalva; sajnálta és megvetette távoli rokonát, puszta élelemforrásnak tekintette. És mégis…

És mégis, micsoda boldogságban telt az eloik rövidke élete! A kis emberkék énekeltek és szerelmeskedtek a felszínen, amelyet virágoskertté alakítottak, mialatt a morlockoknak a bányák bűzös mélyében kellett robotolniuk, hogy ellássák a fentieket fényűző életük kellékeivel. Persze a morlockok teremtésüktől fogva a föld alá szoktak, és kétség sem fér hozzá, hogy undorodtak az eloik napfényes világától, tiszta vizétől és gyümölcseitől – de mégis, már hogyne irigyelték volna tőlük gondtalan életmódjukat?!

Talán az eloik húsa megsavanyodott a morlockok büdös szájában, ahogy sivár barlangjaikban beléjük haraptak?

Aztán elképzeltem, ahogy a morlockok – vagy egy részük – egy éjszakán felmásztak a járataikból a felszínre, és lecsaptak az eloikra fegyvereikkel és csonttörő öklükkel. Nagy mészárlás vehette kezdetét – és ezúttal nem fegyelmezett húsgyűjtés, hanem vérgőzös kaszabolás –, amelynek csak egyetlen célja lehetett: az eloi faj teljes elpusztítása.

A pázsiton és a csarnokokban nyilván patakokban folyt a vér, az ősi sziklák az eloik gyermeki visítozását visszhangozták!

Ennek a küzdelemnek természetesen csak egyfajta kimenetele lehetett. A jövendő törékeny emberkéi sorvadt, soványka szépségükben nem védekezhettek a morlockok szervezett, gyilkos támadása ellen.

Lelki szemeim előtt megjelent az egész történet. A morlockok győzedelmeskedtek, és ők örökölték a földet. Mivel már nem volt többé szükség az eloik kertjeire, hagyták őket elszáradni. Kitörtek a föld alól és – valahogy – magukkal hozták styxi sötétségüket, hogy elfödjék a napot. Emlékeztem, Weena népe mennyire félte az újhold éjszakáit – „sötét éjszakák”-nak hívták ezeket –, most pedig úgy tűnt, a morlockok állandó fekete éjt hoztak a világra, mindörökre. Végül megölték a föld igazi gyermekeinek utolsó képviselőit, és megölték magát a földet is.

Ezt a fantáziadús hipotézist alkottam akkor, ám később kiderült: minden lényeges elemében tévedtem!

…Aztán rádöbbentem – szinte fizikai fájdalom hasított belém –, hogy a történelemről szőtt képzelgéseim alatt megfeledkeztem az időgép rendszeres ellenőrzéséről!

Talpra ugrottam, és végignéztem a domboldalon. Hamarosan észrevettem a gép körüli gyertyák fényét – de pislákoltak és remegtek, mintha alakok mozogtak volna körülöttük.

Csak morlockok lehettek!

6
Összecsapás a morlockokkal

Félelem kerített hatalmába – ám el kell ismernem, vérszomj is. Felordítottam, és a piszkavasat előrántva visszafutottam az ösvényen. A rohanás hevében elejtettem a Kodakomat; még hallottam az összetörő üveg halk csörömpölését mögöttem. Amennyire tudom, a fényképezőgép azóta is ott hever – ha mondhatom így – magára hagyva a sötétben.

Ahogy a gép közelébe értem, láttam, hogy valóban morlockok vették körül – talán egy tucatnyian szökdécseltek körülötte. Úgy tűnt, egyszerre vonzza őket az időgép és taszítják a fények, mint molylepkét a gyertya lángja. Ugyanazok a majomszerű lények voltak, amikre emlékeztem – talán egy kicsit kisebbek –, és ugyanaz a hosszú, lensárga szőrzet borította fejüket és hátukat. Bőrük szürkésfehér volt, karjuk hosszú, mint a majmoké, szemük kísérteties szürkéspiros. Szökdécseltek, és furcsa nyelvükön egymáshoz gagyogtak. Még nem értek hozzá az időgéphez, amit némi megnyugvással tapasztaltam, de tudtam, csak néhány pillanat, és azok az undorító ujjak – majomszerűek, mégis mozgékonyak, mint az emberé – megragadják a csillogó réz- és nikkelrudakat.

Most viszont már nem lesz rá idejük, gondoltam, és bosszúálló angyalként vetettem magam rájuk.

Osztogattam az ütéseket a piszkavassal és az öklömmel. A morlockok ugráltak, visítoztak, és menekülni próbáltak. Megragadtam az egyiket, ahogy elfutott mellettem, és ismét éreztem a morlocktest gilisztaszerű hidegségét. Pókhálóra emlékeztető szőrt tapintottam. Az állat apró fogaival a kezembe harapott, de nem engedtem el. Felemeltem a piszkavasat, és éreztem, ahogy a puha hús és a csont beszakad a kemény ütéstől.

A szürkésvörös szemek kitágultak, aztán lecsukódtak.

Olyan volt, mintha az egész jelenetet agyam egy kis, távoli zugából nézném végig. Teljesen megfeledkeztem azon szándékomról, hogy bebizonyítsam az időutazás létezését, sőt arról is, hogy megtaláljam Weenát. Úgy éreztem, ez az a pillanat, amiért visszatértem az időbe: ez a bosszúittas érzés, Weenáért, világunk elpusztításáért, és saját önbecsülésem visszaszerzéséért. A földre dobtam a morlockot – nem tudom, halott volt-e, vagy csak eszméletlen, de már nem több egy kupac szőrnél és csontnál –, és piszkavasamat meglengetve a társai után ugrottam.

Aztán egy hangot hallottam – felismerhetően morlockét, de mélységében és hangszínében eltérőt a többitől. A hang egyetlen, parancsoló hangsúlyú szótagot mondott. Megfordultam – a kabátom ujja a vállamig véres volt –, és felkészültem a további harcra.

Egy morlock állt előttem, mozdulatlanul. Bár fedetlen volt, mint a többi, úgy tűnt, a szőre ápolt és gondozott, ezért inkább pedigrés kutyára emlékeztetett, amelyet beidomítottak, hogy két lábon álljon, mint egy ember. Tettem egy nagy lépést előre, szorosan markolva a piszkavasat.

A morlock sietség nélkül felemelte jobb kezét – valami csillant benne –, aztán jött egy zöld villanás, és úgy éreztem, hogy a talaj kicsúszik alólam, én pedig elterültem az időgép mellett. Aztán már nem éreztem semmit.

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Megjelent – Arthur C. Clarke & Stephen Baxter: Elsőszülöttek Végre megjelent Arthur C. Clarke és Stephen Baxter várva várt regénye, az Időodisszeia-sorozat lezáró kötete, az Elsőszülöttek! Az Elsőszülöttek a történelem kezdete óta szemmel tartották...
2. Stephen Baxter: Voyage Stephen Baxter egyik regényét ajánlja most blogbejegyzésében Adeptus. A történet tipikus “mi lett volna, ha?”-jellegű alternatív világba kalauzolja az olvasót. Itt a kérdés: “Mi lett...
3. Utaztató kalandregény clarke-i panoptikummal – Clarke-Baxter: Elsőszülöttek A 2006-os Az idő szeme (az Időodisszeia-trilógia nyitódarabja) az újjáalakult Galaktika Fantasztikus Könyvek egyik első nagy dobásának ígérkezett. Clarke maga a Legenda, Baxter is bizonyított...

(...)
Teljes bejegyzés: Teljes holdfogyatkozás – élő internetes közvetítésben is!

© Galaktika Magazin for SFportal Sci-Fi Magazin, 2011. | Nincs hozzászólás |
Kategória: Tudomány | Címkék:

A novellák egy része is a világűrrel foglalkozik: Robert Willey álnév alatt a világhírű rakétatudós, Willy Ley mesél egy idegen inváziós kísérletről, Erneszt Marinyin egy idegen bolygó rendkívül egzotikus civilizációjába enged bepillantást, Vittorio Curtoni pedig olyan emberekről ír, akik megpróbálnak alkalmazkodni egy távoli világ nem mindennapi körülményeihez.

Hozzánk közelebbi témák lebegnek a két magyar szerző, Moskát Anita és Kis Zoltán szeme előtt: előbbi hőse egy vallási szekta leleplezésén fáradozik, utóbbiban pedig egy egyszerű komputervírus-támadás vezet egészen bizarr helyzetekhez. A havi retro Brian W. Aldiss elbeszélése a fejlődés pusztító erejéről.

Az interjú a hazánkban járt Robert J. Sawyert szólaltatja meg, a Nebula-díjas LÉLEKHULLÁM és a FLASHFORWARD szerzőjét. A játékrovat a legújabb „LEGO Star Wars”-ot mutatja be, a filmajánló a Titanic Filmfesztivál fantasztikus darabjairól, valamint a „Trónok harca” című új HBO-sorozatról számol be, a tudományos hírek között pedig olvasható még cikk egy futurisztikus kompakt konyháról és a játékelmélet alkalmazhatóságáról a biztonságtechnikában.
A Galaktika 254. számát keresse az újságárusoknál vagy a Galaktika boltban!

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Megjelent a májusi Galaktika Boltokban a Galaktika legújabb, májusi száma. A 218. szám központi témája az alternatív valóság, amelyhez Sheila Finch és Barry N. Malzberg novellája kapcsolódik. A magazin...
2. Megjelent a májusi Galaktika! A májusi Galaktika új folytatásos kisregényt kezd, C. J. Cherryh „A bűnbak”-ját, egy megoldhatatlannak tűnő, drámai katonai konfliktusról emberek és idegenek között. A hónap központi...
3. Megjelent a Galaktika Magazin 2010. januári száma A Galaktika magazin januári számában befejezéséhez érkezik Samuel R. Delany Hugo- és Nebula-díjas kisregénye, „Az idő mint féldrágakövek spirálja”. A hónap központi témája a csatatéri...

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Megjelent az áprilisi Galaktika A Galaktika magazin áprilisi számában folytatódik Lucius Shepard amerikai kultszerző Hugo-, Nebula- és World Fantasy-díjra egyaránt jelölt kisregénye, a „Kövön átszüremlő csillagok”. A hónap központi...
2. Megjelent a szeptemberi Galaktika A Galaktika magazin szeptemberi számában új folytatásos kisregény indul, a friss Zsoldos Péter-díjas Szélesi Sándortól, címe: „Szörnyeteg a hajtóműben”. A hónap központi témája a pénz...
3. Megjelent az augusztusi Galaktika A Galaktika magazin augusztusi számában végéhez ér Lino Aldani folytatásos kisregénye, a „Napfogyatkozás”. A hónap központi témája a párkapcsolatok jövője. Ehhez kapcsolódik a tudományos cikkeken...

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Megjelent a Galaktika 228., márciusi száma A márciusi Galaktikában tovább bonyolódik Larry Niven folytatásos kisregényének „Az alakváltó fegyver”-nek a cselekménye. A hónap központi témája a televíziózás jövője, a tudományos cikk inkább...
2. Megjelent a Galaktika májusi száma A Galaktika magazin májusi számában folytatódik az izraeli Lavie Tidhar folytatásos kisregénye, a „Héberpunk”. Ez az igazi kuriózumnak számító írás a héber misztikumot ötvözi a...
3. Megjelent a márciusi Galaktika A Galaktika magazin márciusi számában folytatódik Lucius Shepard amerikai kultszerző Hugo-, Nebula- és World Fantasy-díjra egyaránt jelölt kisregénye, a „Kövön átszüremlő csillagok”. A hónap központi...

Véleménye nagyon fontos számunkra! Szeretnénk az Ön érdekében hatékonyabban dolgozni, ezért arra kérjük, segítse munkánkat azzal, hogy néhány percet szakítva idejéből kitölti az alábbi kérdőívet. A kitöltött kérdőívet 2011. március 31-ig visszaküldő olvasóink között 3 db 15.000 Ft-os vásárlási utalványt sorsolunk ki, ami levásárolható a galaktikabolt.hu internetes könyváruházunkban, továbbá mindenkit, aki a kérdőívet kitölti és megad egy jeligét, megajándékozunk egy 1000 Ft értékű kuponnal, ami beváltható a Booker.hu könyváruházban 5000 Ft feletti megrendelés esetén. A sorsoláson való részvételhez mind a kérdőívet, mind a Nyereményszelvényt ki kell tölteni. Sorsolás: 2011. március 31-én. Fontos! A felmérés névtelen, jeligét csak akkor kell megadnia, ha a nyereményjátékon is részt kíván venni. A Nyereményszelvények és a Kérdőívek egymástól elválasztva külön-külön lesznek feldolgozva.

Erre a linkre kattintva jut el a kérdőívhez.

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Ingyen Galaktika letöltés Örömmel jelentjük, hogy mától ingyenesen letölthető a Galaktika első száma a Galaktika boltban. Nem kell mást tenned, mint hogy rákattintasz az oldalon a hírlevél feliratkozás...
2. Galaktika Akció – Rendkívüli akciós hétvége a Galaktika Boltban! A mai nappal kezdődően indul Európa legjobb SF kiadójának rendkívüli akciója a Galaktika boltban, amely egész hétvégén tart. Aki időben kapcsol és kattint, az több...
3. Ma délután: Galaktika klub az Alexandra Irodalmi Kávéházban Ma délután az Alexandra Irodalmi Kávéházban lesz a Galaktika klub. A téma: Mary Shelley Az utolsó ember című regénye. Gálvölgyi Judit fordítóval, Sárdi Margit irodalomtörténésszel,...

Száz évvel később járunk, egy olyan világban, melyet a nanotechnológia gyökeresen átalakított. Automaták állítanak elő mindent az élelemtől a ruházatig, az újságok okospapíron megjelenített, személyre szabott hírforrások, a városok saját immunvédelemmel rendelkeznek, és a mesterséges gyémánt az egyik legolcsóbb és legtartósabb építőanyag. Az emberek ugyanakkor a múltat idéző, szigorú kasztrendszerben élnek, vallásuk, politikai hovatartozásuk, kulturális preferenciáik és természetesen vagyoni helyzetük alapján tagozódva.
Nell a legalacsonyabb rendű munkásosztályba született, ahonnan a fennálló társadalmi rend szerint nincs kiút. A kislány kilátástalan élete azonban egy csapásra megváltozik, amikor négyéves korában kezébe kerül egy arisztokrata gyermekeknek szánt tankönyv. Ennek leckéi felnyitják szemét környezete csodáira és megértetik vele, hogy csak úgy viheti valamire, ha sorsának alakítását saját kezébe veszi.

Az amerikai szerző regényét méltatói neoviktoriánus poszt-kiberpunk műként jellemezték. A megjelenését követő évben elnyerte a Hugót és a Locus magazin közönségdíját is, döntőse volt továbbá a Nebula-, a John W. Campbell- és az Arthur C. Clarke-díjaknak. Az író szándéka szerint önálló regény, mégis amolyan távoli folytatásaként értelmezhető a korábban magyarul már megjelent Snow Crashnek, megoldást kínál annak néhány nyitva hagyott kérdésére.

„Stephenson egyre jobb és jobb lesz. A Gyémántkor hasonló zsenialitással álmodja meg a következő évszázad világát, ahogy a Snow Crash a holnaputánunkkal tette.”
– Newsweek

„Hajmeresztő társadalmi és technológiai extrapolációk, történetbe ágyazott történetek és vicces ötletek valóságos kincsestára. Megéri a befektetést.”
– Time Out

Neal Stephenson: Gyémántkor I-II.
Sorozat: Galaktika Fantasztikus Könyvek
Eredeti címe: The Diamond Age
Fordító: Juhász Viktor
Oldalszám: ca. 764 oldal
ISBN: 978-963-9828-59-9
Bruttó fogyasztói ár: 4990-Ft

Neal Stephenson: Gyémántkor I-II. című köteteit 20% kedvezménnyel megrendelheti a Galaktika boltban.

Egyúttal elindult a szerző magyar nyelvű weboldala is, a www.stephenson.hu, ahol mindent meg lehet tudni róla, amit érdemes.

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Megjelent Jack McDevitt regénye, a Polaris “McDevitt logikus örököse Isaac Asimovnak és Arthur C. Clarke-nak.” – így nyilatkozott a Galaktika Fantasztikus könyvek legutóbb megjelent regényének, a Polarisnak írójáról Stephen King. A...
2. Megjelent Andreas Eschbach Hajszőnyegszövők című regénye A Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatban  (Metropolis Media) megjelent Németország első számú bestsellerszerzőjének, Andreas Eschbachnak bemutatkozó regénye, amely aprólékosan kidolgozott társadalomképének és újszerű történetének hála több...
3. Megjelent Guy Gavriel Kay World Fantasy-díjas kötete, az Ysabel A tizenöt éves Ned Marriner elkíséri fotóművész apját Provence-ba, hogy hat héten át a festői szépségű tájakat járják, képeket készítve egy dekoratív albumhoz. Amíg apja...

Az interjú Nicholas Christopher amerikai bestsellerszerzőt, a BESTIÁRIUM íróját szólaltatja meg, a játékrovat a „Dead Space 2”-t mutatja be, a filmajánló a 2011-es év várható SF-premierjei között tallózik. Az Intelligens dizájn egy friss spanyol állatszereplős noir-képregényt ismertet, amelynek magyar vonatkozása is van. A könyvrovat beszámol egy ál-albán fantasztikus kalandregényről, a tudományos hírek között pedig olvasható még cikk a vakok számára kidolgozott számítógépről, parkok biovilágításáról és egy minden eddiginél hatékonyabb légtisztító berendezésről.
A Galaktika 251. számát keresse az újságárusoknál vagy a Galaktika boltban!

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Megjelent a szeptemberi Galaktika A Galaktika magazin szeptemberi számában új folytatásos kisregény indul, a friss Zsoldos Péter-díjas Szélesi Sándortól, címe: „Szörnyeteg a hajtóműben”. A hónap központi témája a pénz...
2. Megjelent a márciusi Galaktika A Galaktika magazin márciusi számában új folytatásos kisregény indul, az izraeli Lavie Tidhar „Héberpunk”-ja. Ez az igazi kuriózumnak számító írás a héber misztikumot ötvözi a...
3. Megjelent a Galaktika Magazin 227., februári száma! A februári Galaktikában új folytatásos kisregény indul, Larry Niven „Az alakváltó fegyver”-e. Értelmes, harcias nagymacskáival akár a hónap központi témájához is csatlakozhatna, amely a világűrt...

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Megjelent a Galaktika Magazin 2010. januári száma A Galaktika magazin januári számában befejezéséhez érkezik Samuel R. Delany Hugo- és Nebula-díjas kisregénye, „Az idő mint féldrágakövek spirálja”. A hónap központi témája a csatatéri...
2. Megjelent a Galaktika Magazin 227., februári száma! A februári Galaktikában új folytatásos kisregény indul, Larry Niven „Az alakváltó fegyver”-e. Értelmes, harcias nagymacskáival akár a hónap központi témájához is csatlakozhatna, amely a világűrt...
3. Megjelent a Galaktika Magazin 223., októberi száma A Galaktika októberi számának központi tudományos anyaga egyetlen téma helyett sorra veszi a régebben tárgyalt témák újabb fejleményeit: a NASA jövőjéről, az oroszok új rakétakilövő...

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Megjelent a decemberi Galaktika A Galaktika magazin decemberi számában új kisregény indul, Samuel R. Delany Hugo- és Nebula-díjas „Az idő mint féldrágakövek spirálja” című műve. A hónap központi témája...
2. Megjelent a Galaktika 30. évfolyamának első száma! A januári Galaktika a lap 30., jubileumi évfolyamának első száma. Befejeződik benne Isaac Asimov „Vérvonal” című kisregénye, Tom Anderson álnéven egy új magyar SF-szerző mutatkozik...
3. Megjelent a novemberi Galaktika A Galaktika magazin novemberi számában folytatódik az ötszörös Zsoldos Péter-díjas Szélesi Sándor kisregénye, a „Szörnyeteg a hajtóműben”. A hónap központi témája az ember okozta katasztrófák...

A Galaktika magazin novemberi számában folytatódik az ötszörös Zsoldos Péter-díjas Szélesi Sándor kisregénye, a „Szörnyeteg a hajtóműben”. A hónap központi témája az ember okozta katasztrófák fenyegető veszélye modern korunkban. Ehhez kapcsolódik Toochee novellája, az „Olajpusztító”, valamint Spike Milligan brit komikus Ószövetség-átirata.

Robert Silverberg, a MAJIPOOR-trilógia szerzője remek elbeszéléssel jelentkezik egy, az őskorban ragadt időutazó kalandjairól. Mike Resnick szatirikus rövid írása a túlnépesedésre és az intoleranciára kínál mulatságos megoldást.

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Megjelent a decemberi Galaktika A Galaktika magazin decemberi számában befejeződik az ötszörös Zsoldos Péter-díjas Szélesi Sándor kisregénye, a „Szörnyeteg a hajtóműben”. A hónap központi témája az alvás titokzatos világa....
2. Megjelent a megújult Galaktika 50. száma! A Galaktika decemberi száma nem olyan, mint a többi, hanem ünnepi lapszám, hiszen 2004-es újbóli megjelenése óta ez már az ötvenedik. Ennek megfelelően a tartalma...
3. Megjelent az áprilisi Galaktika A Galaktika magazin áprilisi számában folytatódik az izraeli Lavie Tidhar folytatásos kisregénye, a „Héberpunk”. Ez az igazi kuriózumnak számító írás a héber misztikumot ötvözi a...

A novella ára 99 Ft, amelyet online fizethetnek ki a kedves olvasók. A vásárlásról részletes tájékoztatást, további információkat a Galaktika boltban találnak.

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Galaktika Akció – Rendkívüli akciós hétvége a Galaktika Boltban! A mai nappal kezdődően indul Európa legjobb SF kiadójának rendkívüli akciója a Galaktika boltban, amely egész hétvégén tart. Aki időben kapcsol és kattint, az több...
2. Megjelent a Galaktika 30. évfolyamának első száma! A januári Galaktika a lap 30., jubileumi évfolyamának első száma. Befejeződik benne Isaac Asimov „Vérvonal” című kisregénye, Tom Anderson álnéven egy új magyar SF-szerző mutatkozik...
3. Nyereményjáték – Nyerj Galaktika könyvcsomagot! [Frissítve #7] Újabb nyereményjátékra hívjuk minden olvasónkat, ezúttal a Galaktika Magazin és a Galaktika Fantasztikus Könyvek kiadójának, az idén a legjobb európai sci-fi kiadó díjával kitüntetett Metropolis...

A harc minden eddiginél kiélezettebb lesz, és két ellenfél, az ember Kerrick, valamint a yilané Vainté számára egyenesen személyes üggyé válik. Felülkerekedhet-e bármelyikük a másikon, vagy mindkét fajból csupán megkövült csontok maradnak meg az utókor számára?

Az SF Nagymestere csak Frank Herbert Dűnéjéhez mérhető Éden-trilógiájának második kötetében bolygónk egy elképzelt arcát mutatja meg olyan hitelesen és olyan aprólékos kidolgozottsággal, hogy el sem hinnénk, valójában nem így alakult a történelem. „Nagy regény, minden értelemben. A mesterségbeli tudás diadala.” – Washington Post Book World

Harry Harrison: Fagyos Éden
Sorozat: Galaktika Fantasztikus Könyvek
Fordító: Joó Attila
Oldalszám: 480 oldal
ISBN: 9789639828605
Bruttó fogyasztói ár: 3990-Ft

Harry Harrison: Fagyos Éden című kötete 20% kedvezménnyel megvásárolható a Galaktika boltban.

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Metropolis Media tervek 2009. első félév A Galaktika Magazin és a Galaktika fantasztikus könyvek kiadója, a Metropolis Media első féléves könyvkiadási terve: Elizabeth Moon: A sötét sebessége David Brin: Emberek a...
2. Lovas Lajos könyvbemutató: N 2010. november 10-én, szerdán 18.30-kor a Magyar Írószövetség SF Szakosztálya könyvbemutatóra invitálja a science-fiction olvasókat. A vendég: Lovas Lajos, akinek legújabb regényét – N –...
3. Megjelent a Galaktika Magazin 2010. januári száma A Galaktika magazin januári számában befejezéséhez érkezik Samuel R. Delany Hugo- és Nebula-díjas kisregénye, „Az idő mint féldrágakövek spirálja”. A hónap központi témája a csatatéri...

Xeno Atlas Bronxban nőtt fel. Anyja korán meghalt, apja pedig az évek nagy részében tengerészként járta a világot, így a fiúra szicíliai származású nagyanyja vigyázott, aki esténként állatszellemekről mesélt neki különös történeteket. Felcseperedvén Xeno megszállottjává vált az állatoknak, s közülük is leginkább a rendkívüli lényeknek. Szenvedélyét tovább tüzeli egy elveszett középkori szöveg, a Karaván Bestiárium, mely állítólag azokat a teremtményeket gyűjtötte össze lapjain, amiknek nem jutott hely Noé Bárkáján. Írt a griffről, a mantikórról, a szfinxről és a főnixről, csupa olyan csodalényről, melyek a mi világunkban nem léteznek már. Xeno a kézirat után nyomozva elhagyja New Yorkot, s bejárja Európát, Ázsiát, hogy végül mégis saját családjának történetében leljen rá a legnagyobb rejtély kulcsára.

A Jorge Luis Borges szellemi örökösének tartott szerző műveivel az Egyesült Államokban is meghonosította az addig inkább Dél-Amerikára jellemző mágikus realizmust, hogy olvasóit és kritikusait egyaránt elkápráztatva díjat díjra halmozzon, megjárva a bestsellerlisták csúcsait.

„Elképesztően tehetséges író.”

„Költői prózája teli van titkokkal és izgalmas szereplőkkel.”

„Az embernek első pillanatban a Da Vinci-kód jut eszébe róla, de sokkal több annál: melankolikus utazás a világ körül és az emberi lélek mélységeiben.”

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Megjelent Kim Stanley Robinson: Árral szemben című kötete Miközben az amerikai politikusok egy kis, ázsiai országon próbálnak segíteni, amelyet az emelkedő tengerszint elnyeléssel fenyeget, nem is sejtik, hogy a globális felmelegedés hatásait hamarosan...
2. Megjelent Jane Yolen: Csipkerózsa című kötete Rebecca egész gyermekkorának meghatározó élményei voltak Gemma nagymama meséi Csipkerózsáról. Az amerikai kislány számára egzotikus európai folklórvilág azonban új értelmet nyer, amikor a nagymama halálos...
3. Megjelent Clive Barker Abarat – Varázsórák, véres éjek című kötete Clive Barker, a Korbács és a Pokolkeltő World Fantasy-díjas szerzője ott folytatja történetét, ahol az Abarat első kötetében abbahagyta : a Metropolis Media Maleczki B....