Cikkek: adeptus
Vlagyimir Vasziljev: Káosz-őrség – magánvélemény
Vlagyimir Vasziljev egyszer belekóstolt az Őrség-könyvek világába és úgy tűnik, örömét lelte benne. Miután az ezredfordulón a Nappali Őrség megírásában segítségére volt Lukjanyenkónak, csaknem egy időben az Alkonyi Őrséggel megjelentette önálló kötetét az őrségek mágia, intrikák és labilis erőegyensúly jellemezte világában. Gondolhatnánk, hogy Vasziljev az Őrség-könyvek és filmek sikerét igyekezett meglovagolni baráti kapcsolatai mozgósításával, de
Hipergalaktika 3. – a novellák
Elérkeztünk a második – számomra lényegesebb – részhez. Négy külföldi és hat magyar novella kapott helyet a kiadványban, lehetne vitatkozni azon, megfelelő-e ez az arány, én nem teszem. Inkább nem habozok és rögtön a tárgyra térek. Hal Clement: Válasz Clement egy ősrégi filozófiai problémát helyezett novellája középpontjába: a világ, ezen belül pedig az emberi elme
Hipergalaktika 3. – a cikkek
A digitális esélyegyenlőség a 3-as Hipergalaktika témája, ezzel rövid oktatásügyi kitérő után visszatértek a szerkesztők az informatikai vonalhoz. Talán nem is baj ez, napjaink világát rendkívüli mértékben meghatározza a számítástechnika, és ha csak valami globális katasztrófa nem következik be, a jövőben ez mégi nkább így lesz. A kötet borítója vonzza a szemet, az ezüstös-világos háttér
Andreas Eschbach: Hajszőnyegszövők kritika – Birodalom alul- és felülnézetből
Andreas Eschbach nevét A Jézus-videó című regénye kapcsán ismertem meg. Az egy kiváló scifi-thriller, nagy kár, hogy a belőle készült csapnivaló akciófilmmel elriasztották tőle az olvasók jelentős részét, meg hogy a magyar kiadást az SF-polcok helyett az összeesküvés-elméletes könyvek közé helyezték. De az már a harmadik regénye volt, míg A hajszőnyegszövők az első, így kicsit
Fővárosi fantasy – Szélesi Sándor: A láthatatlan város kritika
Izgalmas ötlet megírni mindennapjaink valóságát, majd feldobni azt csipetnyi fantasztikummal. Elvégre ha már városi fantasyt írunk, miért ne helyeznénk azt jól ismert környezetbe. Ha pedig már ennyire benne vagyunk a “honosításban”, lehetünk mi magunk is a mű(vek) főszereplői, barátaink, ismerőseink pedig felbukkanhatnak statisztaként. Szélesi Sándor ezt a receptet alkalmazta A láthatatlan város című kötetének megírásakor,
Utaztató kalandregény clarke-i panoptikummal – Clarke-Baxter: Elsőszülöttek
A 2006-os Az idő szeme (az Időodisszeia-trilógia nyitódarabja) az újjáalakult Galaktika Fantasztikus Könyvek egyik első nagy dobásának ígérkezett. Clarke maga a Legenda, Baxter is bizonyított – még ha nem is magyar kiadásban –, elvileg sima ügy lett volna. De két jó író együttműködése nem feltétlenül eredményez jó alkotást, még ha a 2000-es Clarke-Baxter együttműködés, a
