A Fox nyilván azt reméli, hogy az Alcatraz lesz a televíziózás következő Lost-kaliberű sorozata. Ehhez végülis minden adott: egy sziget, rejtély, ami valószínűleg valamiféle időutazásos/időtöréses csavarral van megfejelve, plusz Hollywood egyik legnépszerűbb alkotója, J.J. Abrams. Plusz egyik főszereplőként Jorge Garcia, hogy teljes legyen a kép. Ha azonban nem derül ki hamarosan, hogy ugyanazokból az alapanyagokból lehet tök mást sütni, akkor legfeljebb buktát tálalhatnak a fejesek következő mítingjén.

Ígéretesen indul a széria, ahogy minden új, a Lost babérjaira törő sorozat: REJTÉLY! IZGALOM! MISZTIKUM! ÓVAJONMILEHETEZ? Dobjunk melléjük néhány “ők aztán tök átlagemberek”-típusú karaktert, lebegtessünk valami összeesküvésnek látszó szálat, oszt majd kajálják a népek. Vagy nem: legutóbb talán a The Event volt az, ami annyira túlhasználta az epizód végi cliffhanger eszközét, annyira minden epizódban meg akarta kavarni a nézőket, hogy akkorát bukott, mint az ólajtó.

De lássuk az Alcatrazt: 1963-ban bezárták a világ leglegendásabb börtönét, az ott tartózkodó fegyenceket pedig az USA egyéb szigorú, de nem annyira legendás vendéglátó intézményeibe szállították át. Hivatalosan a pénzhiány és az elavult technikai feltételek vezettek az Alcatraz bezárásához. Mivel J.J. Abrams szállította a kreatív koncepcióját a sorozatnak, ezért persze biztosak lehetünk abban, hogy ez az egész kamu.

Azon a bizonyos 1963-as napon ugyanis megérkezett két rendőr az Alcatrazba, amit töküresen találtak: a rabok és őreik mind egy szálig felszívódtak, nyom nélkül eltűnt mindenki.

Snitt, jelen: Rebecca Madsen (Sarah Jones) egy bevállalós, vagány nyomozócsaj, aki egy “átlagosnak” tűnő gyilkosságban kezd el nyomozni. A probléma ott kezdődik számára, amikor figyelmen kívül hagy minden parancsot és figyelmeztetést, és nem száll le az ügyről. Elvégre ettől vagány, meg attól, hogy háztetőkön próbál ugrálni, mintha ő lenne Batman. Meg is jön egy lenyúlt bizonyíték elemzése, konkrétan sikerült rajta megtalálni a feltételezett gyilkos ujjlenyomatát. Aki elvileg nem lehetne a gyilkos, mert 1963-ban, az Alcatrazból történt elszállítása során sajnálatos módon elhalálozott…

Mit tesz ilyenkor egy derék nyomozó, főleg ha a rendőrségi rendszeren pirosan villogó “szupertitkos, nem férhetsz hozzá, kérlek, lődd le magadat, annyira titkos, nyugodj békében!”-feliratot lát? Bevon egy civilt! Ő lesz Dr. Diego Soto (Jorge Garcia), aki az Alcatraz történelmének Daniel Jacksonja.Fejből vágja az összes elítélt nevét, bűnlajstromát, talán még az alsónadrág méretüket is. Soto karaktere ettől eltekintve amúgy tökugyanaz, mint a Lostban Hurley volt, reméljük a színész élvezi a skatulyát. A dokinak amúgy a bestseller(?) Alcatraz-kötetek írása mellett van ideje képregényboltot is vezetni, teljesen képregényrajongó, nem baj, még két-három ilyen sorozat, és tök menő lesz geeknek lenni.

A duó egyébként teljesen működő-, és képernyőképesnek látszik, nagydarab, kedvelnivaló geek és helyes, vagány szöszi csajszi – az első két epizód alapján kissé kétdimenziós figura mindkettő, de pont így a jó. A fenének sincs szüksége a Lost “három évesen megnyúztam egy macskát, és azóta egy mélyen elásott bűntudatom van”- típusú karaktereire.

Egy kérdéses jellemű, “nyihaha, én többet tudok mindenkinél, csak cseszek elmondani bármit is, mert akkor három epizódos lenne a szezon”-figura azért akad. Ő Emerson Hauser (Sam Neill), a helyi X-akták divíziótól, aki ’63 óta nyomoz – és aki nagy valószínűséggel számított az eltűnt bűnözők újbóli felbukkanására. És aki nem lepődik meg azon, hogy ezen visszatérő egyének egy percet sem öregedtek ’63 óta. És aki nem rúgja istenesen seggbe a két, valószínűleg nemzetbiztonsági ügybe belekotnyeleskedő egyént, a nyomozót nem helyezteti át Alaszkába vécét pucolni, és nem gyújtja rá a dokira a képregényboltját. Hanem inkább beveszi őket a buliba, nyomozgassatok csak gyerekek, mert nincs egy szál értelmes emberünk se, aki össze tudna adni kettőt meg kettőt. Ő az a karakter egyébként, akiről még az alkotók szándéka szerint nem lehet majd eldönteni egy darabig, hogy akkor:

a., egy oltári nagy köcsög, akit fejbe kéne rúgni

b., tényleg olyan dolgokat tud, ami miatt megbocsátható neki az is, ha megnyúz egy kiscicát, mert az is egy nagyobb jó érdekében történik. Az ilyen dilemmáknak egyébként általában az szokott a megoldása lenni, hogy tényleg tud olyan dolgokat, de ettől még istenesen fejbe lehet rúgni, mert megérdemli.

Az első epizódban tehát megismerjük az alapszitut, hőseink 45 perc alatt elkapják az aktuális rosszfiút, ahogy azt egy normális krimisorozatban kell is. A második epizódban a zsaru és a geek immáron legálisan eredhet a következő aktuális rosszfiú nyomába, elfogására szintén 45 perc + reklámidő áll rendelkezésükre. Természetesen ezt is megoldják, de hogy valójában mi történik, arra a leghalványabb utalás sincs, csak az ilyen elejtett “húdenagyrejtélyvan, vazze!”-típusú utalások. Plusz – ahogy a Lost óta kötelező elem -, az epizód végén egy akkora csavar, hogy a fal adja a másikat. Amivel nekem egy ideje speciel tele is van a hócipőm: egy átlagos, jelen esetben detektíves sztoriszálba mixeljünk bele fél percnyi valamit, ami egy milliméterrel előrébb viszi a fő történetet. Az a karakter, aki tud valamit, az meg véletlenül se nyissa ki a pofáját, mert különben nem lesz ebből öt évados megrendelés.

A szemétség persze az, hogy ennek ellenére meg fogom nézni a harmadik, a negyedik, meg az ötödik epizódot is, aztán azon veszem észre magamat, hogy végignéztem a komplett szezont. Még akkor is, ha az események lassú csordogálása, és az erőltetett újabb és újabb csavarok miatt már a falat fogom kaparni tőle. A jó kérdés az, hogy vajon az első szezont fogja-e újabb követni. Ha az 1 elkapott bűnöző / epizód arányt tartják, akkor persze kb. 15 szezonra elegendő anyag van az Alcatrazban; de ez a metódus nyilván nagyon gyorsan képes unalomba fulladni. Akkor is, ha a szintén a Lostban megszokott flashbackekkel dúsítják fel: itt a bűnözők 1963-as, börtönben töltött napjaikat láthatjuk, és nyilván a különböző visszapillantások előbb-utóbb ki fognak adni valamiféle nagyobb képet. A visszatérő szereplők egy részét (a börtönigazgatót például) is valószínűleg ezekben a múltbéli jelenetekben fogjuk látni, de úgy tűnik, az újraelkapott bűnözők sem feltétlenül csak egy epizódosak lesznek. Azzal, hogy elkapták őket a jelenünkben is, még nem íródnak ki automatikusan a sorozatból, legalábbis az első két rész alapján: egy új, szupertitkos-szuperbiztonságos létesítményben még vallathatók egy jó darabig.

Előbb-utóbb azért nyilván lesz valamiféle változás a sorozat dinamikájában, sztorivezetésében, a kérdés az, hogy mikor. A Terra Nova is eloperált vagy háromnegyed szezonon keresztül átlag sztorikkal, hogy aztán az évad végén kezdje el felpörgetni a központi szálat. Csak ez aztán oda vezetett, hogy a magas előállítási költséget igazából nem indokolja a nézettségi mutató, és a Fox most vakargatja a fejét, hogy törölni merjen-e egy Spielberg nevével fémjelzett szériát.

Lehet, ideje lenne már egy olyan sci-fi sorozatnak, ami olyan Doktor House / Bones / CSI-os módon NEM épül központi cselekményszál köré, nem akarja epizódról epizódra húzni a néző agyát, hanem egyszerűen csak szerethető. Ugyanakkor érdekes, izgalmas, nem átlagos, de önmagában is kerek epizódokból áll. Hja, és nem irtózik a sci-fi címkétől, mint a pestistől: manapság az ilyen fantasztikus ötletekre épülő sorozatok kétségbeesetten igyekeznek eltitkolni scifis gyökereiket, ettől remélve, hogy az “átlagnéző” is megnézi, mintha létezne ilyen laboratóriumi állatfajta. Az átlagnéző azonban pont azt akarja, amit a sci-fi rajongó: egy jó, nézhető, szerethető sorozatot. Az Alcatrazban benne van a jó is, a nézhető és a szerethető is, de bizony ezt még meg kell mutatnia.

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Alcatraz – új J.J. Abrams tévésorozat Újabb, J.J. Abrams nevével fémjelzett tévésorozat kerülhet adásba a Fox csatornáján: az Alcatraz egy misztikus, talán időutazós történet is egyben, ami a mi jelenünkben játszódik…...
2. Csúszhat a Star Trek 2? Van hivatalos bemutatási dátuma a Star Trek 2-nek: 2012. június 29-et jelentett be a Paramount Pictures. A találgatások azonban máris arról szólnak, hogy csúszni fog...
3. Sorozatajánló: Stargate Universe Voltak kétségeim az új Stargate sorozattal kapcsolatban. Nem tetszett, hogy a történetet egy űrhajóra helyezik, mert ez a széria nem űrhajókról szól. A fiatalabb szereplőgárda...

Az interjúban megismételte azt, amit már korábban lehetett tudni a tervekről: egy, a harmadik és negyedik epizód közé ékelődő szériáról van szó, a Clone Wars-al ellentétben azonban nem könnyed délutáni matinét, hanem inkább felnőtt nézőközönségnek szóló sztorikat ígérnek. A főszereplők alapvetően gengszterek, bűnözők, politikusok lesznek, egy formálódó Birodalomban, ahol az élet nyilván nem fenékig tejfel. Ebből már meg is van 50 db, egy órás epizódnyi forgatókönyv, és nyilván valahol a Skywalker Ranch széfjében őrzik őket a császári testőrség vörösruhás tagjai.

Hogy mikor lehet ezeket elővenni, azt viszont még George Lucas és Rick McCallum sem tudják – ez ugyanis a tévé iparág változásának és a technológia fejlődésének függvénye. Öt millió dollárnál többet nem akarnak ugyanis epizódonként költeni, egy Star Wars történet viszont értelemszerűen elég sok speciális effektet igényel, még akkor is, ha remélhetőleg nem lesz benne több digitális Jar-Jar Binks. Ez azonban csak az érme egyik fele – az előállításé. A terjesztés már egy másik kérdés: lehetne persze hagyományos módon, előfizetéses kábeltévén vagy országos (amerikai) hálózaton adni a sorozatot, ez azonban kompromisszumok megkötésével járna: Lucas pedig ebben a tekintetben nem a kompromisszumok embere, nem szeretné, ha bárki másnak beleszólása lenne a végeredménybe. Éppen ezért nem valószínű az sem, hogy például az HBO-val közösen készítenék el. A digitális letöltések vagy netes megtekintések pedig egyelőre nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket: sem az iTunes, sem pedig a Netflix (a legnagyobb amerikai online filmszolgáltató) nem termel annyi pénzt vagy nincs annyi előfizetője, hogy megérné egy ilyen drága sorozatot kiadni.

Úgyhogy a Lucasfilm kivár, így mi sem tehetünk mást, mint várunk.

Kapcsolódó bejegyzések:

1. George Lucas a Star Wars 3D-ről és az élőszereplős sorozatról Már 50 órányi anyag elkészült az élőszereplős Star Wars sorozathoz, de évek óta a polcon porosodik – Lucasék ugyanis kivárnak, amíg jelentősen olcsóbbá nem válik...
2. Star Wars: Underworld – időutazók Darth Vader ellen? Az Ain’t It Cool híreiről sosem lehet eldönteni, hogy valós információt hordoznak-e vagy csak szórakozni akar a világgal egy magát belsősnek beállító forrás. Egy darabig nem...
3. Sorozatajánló: Star Wars – A klónok háborúja A tavaly egy mozifilmmel útjára indult sorozat a múlt héten a második évadába lépett. S mint idén annyi más sorozat, ez is lendületből duplaepizóddal nyitott....

Az Electronic Arts jóvoltából egy második, hosszabb beta körre is meghívást kaptunk, ahol több idő volt alaposabban kitesztelni a Star Wars: The Old Republic MMORPG-t. Hogy mennyire magával ragadott a játék, arról már áradoztam egy sort az október végi SWTOR teszt-ben, most viszont alaposabban sikerült megismerni a játékmenetet is. Jöjjön tehát a második felvonás.

Októberben egy Jedi Consular karakterrel kezdtem el játszani, mert a teljes játékból ennek a sztorija érdekel a legjobban. Éppen ezért a mostani fordulóban direkt nem Jedi karaktert választottam, azért, hogy ne lőjem le idő előtt saját magamnak a poénokat. Végül a csempészre esett a választásom, paradox módon azért, mert az érdekelt a legkevésbé. És míg a consulart olyan jófiúként igyekeztem kijátszani, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, addig a csempészt kicsit lazábbra, kicsit “a cél szentesíti az eszközt” figurára igyekeztem venni.

Kellemes meglepetés volt, hogy végül a csempész története ugyanolyan érdekfeszítővé tudott válni a számomra, mint a Jediké; határozottan érdekel a folytatás, bár erre a részemről szerintem vagy egy évig nem fogok sort keríteni. A pozitív élményhez az is hozzátett, hogy viszonylag kényelmes tempóban, de pont a tesztelés végére sikerült befejeznem vele az első fejezetet, és ráadásul két fontos flashpoint-tal (csapatban teljesíthető küldetéssel) megkoronázni: a Taral V – Maelstorm Nebula küldetések baromira epikusak, és állati fontosak a TOR fő történetének szempontjából. Spoilerezni nem akarok, mindenesetre a három játékostársammal egyetértettünk abban, hogy a két küldetés a beta teszt méltó megkoronázása volt.

A karakter

Ahogy már említettem, a csempészt igyekeztem volna minél szürkébbre kijátszani: ne legyen olyan jólelkű, mint egy ideális Jedi lovag, de azért ne legyen egy véglegekig önző, csak a saját céljainak élő szemétláda sem. Nos, ezt végülis nehezebb volt megvalósítani, mint elsőre gondoltam volna, a végeredmény tulajdonképp a Fireflyból ismert Malcolm Reynolds egy csúnyán elhízott, és bunkóbb kiadása lett. Nagyon sok esetben “rákényszerültem” arra, hogy a “helyes” megoldást válasszam, mert a negatívabb opciót meg túlságosan “gonosznak” éreztem. De legalább lehetőség nyílt néhány vicces / cinikus párbeszéd opcióra is, le merném fogadni, hogy a csempész dialógusai a legjobbak a játékban. Amikor egy-egy “jótékony” küldetést elvállal, akkor is gyakran sikerül úgy megmagyaráznia a döntését, hogy “nah, legalább akkor láthattok egy igazi hőst akcióban”. És persze nagyon vicces egy csempész nézőpontjából látni ezeket a kenetteljes, fénykarddal hadonászó Jediket, meg ezeket az ostoba Sith-eket, akiknek láthatóan totál elgurult a gyógyszerük, és leginkább egy kényszerzubbonyra, meg egy jól őrzött gumiszobára lenne szükségük. A Jedi Tanács aktuális vezetőjével, Satele Shannal csempészként flörtölni pedig megfizetethetlen élmény, néhány beszólásra a sokat látott nő is nehezen talál szavakat.

Szóval, gyakran nagyon viccesek a csempész dialógusai, és üdítő, hogy az ő nézőpontjából nem kell annyira komolyan venni a Galaxist. Nem úgy, mint azt a köcsögöt, aki a játék elején se szó, se beszéd ellopja a hajónkat, mert azt bizony szitává kell lőni a többiek okulására. Mindettől függetlenül viszonylag nehéznek éreztem szürkévé tenni ezt a karaktert: bár néhány “cél szentesíti az eszközt”-döntést sikerült meghozni, és néhány NPC-t különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül ki is lehet végezni (akiknek ezek a szentfazék Jedik biztosan megkegyelmeztek volna), sok-sok olyan pont van, ahol bizony kiderült: Mcallyster nem szőrös-, hanem vajszívű néhanapján. Csak az alvilág meg ne tudja, mert körbe fogják röhögni. Úgy a 20-25. szint környékén igazából rájöttem, hogy önzés ide, önimádat oda, kreditvadászat meg amoda, igazából nem is csempész ez, hanem a Köztársaság szabadúszó ügynöke. Miközben a Sithek mindenféle kísérleteket végeznek, egész bolygók sorsát teszik tönkre, kavarnak jobbra és balra, egész egyszerűen nem lehet jó szájízzel bűnözni se már. Mondjuk ez legalább lehetőséget ad rengeteg lövöldözésre és robbantásra anélkül, hogy lelkiismereti problémát kéne ebből csinálni.

Harcmodor

Olyan probléma még nem volt, amit egy jó pisztollyal ne lehetett volna megoldani. Kettővel meg pláne. És persze az úgy egészséges, ha ez a megoldás tisztes távolságból, fedezék mögül történik. A fejlődés során a Gunslinger karakterosztályt választottam: a Scoundrelnek sokkal több piszkos kis trükk van a tarsolyában, amik hasznosak lehetnek, de most inkább valami egyszerűbbre vágytam. A Gunslinger két pisztollyal nyomul, és a sebzésosztásra kihegyezve brutális erejű lövésekkel irtja az ellent. Míg a Jedi lovagok szökdécselnek, mint valami mutáns nikkelbolha, addig tisztes távolságból lelőjük az ellent – gondoltam naivan.

Nos, ez szépen hangzik, de mégsem annyira egyszerű dolog. Egy-egy lövéssel tényleg akkora sebzést ki lehet osztani, amire még egy Sith Lord is csak elismerően csettinthet (amennyiben túléli az említett lövést); a gond az, hogy ezekhez fedezékbe kell vonulni. A Charged Bolt nevű támadás során egy picit várni kell, amíg a normálisnál magasabb szintre töltenek a pisztolyaink, de az eredmény egy tényleg ütős találat. Az Aimed Shot valamivel nagyobbat sebez, de sokáig kell hozzá célozni. A Trickshot is komoly sebzést visz be, de önállóan nem lőhető el – csak egy Charged Bolt/Aimed Shot-ot követően.

Azaz, a csempész egész egyszerűen lassú: egy akcióba kerül az, amíg fedezékbe vonul, aztán sokáig tölt vagy céloz, amíg lő egy komolyabbat, és aztán tudja ezt megkoronázni még egy hasonlóan erős, de gyors lövéssel. A fedezékrendszerrel pedig vannak gondok: kétféle fedezék létezik ugyanis.

A “természetes” fedezékek, a területen megtalálható mindenféle ládák, emelvények, egyebek. Ha egy fedezéknek használható dolog közelében vagyunk, akkor egy zöld, stilizált emberalak mutatja, hogy a fedezék-gombot megnyomva odahúzódhatunk. És van egy “hordozható” fedezékünk is, egy gombnyomásra bekapcsoló mobil pajzs, ami mögé bekucoroghatunk. Elég gyakran sikerült emiatt rosszul fedezékbe húzódni – a csempész automatikusan egy láda mögé bukfencezett be, holott én nem oda akartam volna menni.

PvE-ben (azaz, amikor mi vagy a csapat nem játékos karakterekkel küzd), ez a lassúság viszonylag kevesebb gondot okoz; bár rengeteg olyan ellenfél van, aki vagy ide-oda cikázik a csatában, vagy valami miatt nekünk kell mozognunk sűrűbben. Ez utóbbival az a gond, hogy a csempész viszont “lábon”, szaladgálva a területen kevés képességből gazdálkodhat: és nem mindig opció a fedezékbe húzódás, ami viszont előfeltétele a komolyabb sebzésű támadásainak.

Ez a probléma viszont a PvP warzone-okban jött ki erőteljesen: simán beismerem, hogy én vagyok totálisan béna a más játékosok elleni harchoz, de ezen még rontott ez a fedezékrendszer. Egy szabadabban mozgó Jedinek vagy rohamosztagosnak sokkal jobb lehetőségei vannak, mint a csempésznek.

Néhány közelharci fogás azért jutott a csempésznek is, de érthető módon nem ebben a legerősebb: inkább csak arra jó, hogy ha közel jön valaki (pl. egy ilyen pszichiátriára utalandó Sith), akkor pár másodpercre lebénítsa, és az időt kihasználva arrébb meneküljön. Így a pisztollyal is megsuhinthatjuk ellenfelünket, vagy épp bele is rúghatunk egy jót. Közepes, kb. 35. szinten én megtaláltam ennek a szórakoztató faktorát is: ha rohamozik egy Sith, semmi gond, lőjük, ahogy a csövön kifér. Amikor a közelbe ér, addigra az esetek egy jelentős részében már annyira kevés életereje maradt, hogy egy sima tökönrúgással kivégezhető… Ennyit a fénykardos bohóckodásokról meg az ilyen Erős babonákról…

Fejlődés

A karakter fejlesztése során sikerült némi időzavarba kerülnöm: teljesen véletlenül ugyan, de sikerült sokkal gyorsabban fejlődnöm vele, mint terveztem, a 33. szint környékéig úgy hasítottam előre, mint fénykard a vajban. Ez utólag visszanézve egy valaminek volt köszönhető: az űrcsatáknak, amiről írtam az előző tesztben. Az SWTOR-ra jellemző, hogy lehet persze csak úgy natúrban gyakással is fejlődni, de sokkal inkább a különböző küldetések elvégzését díjazza. Gyorsabban lehet fejlődni a küldetések megcsinálásával, mint a harcmezőkön való gyilkolászással. Az űrcsaták viszont küldetésekként vannak megcsinálva, ergo… a beta teszt első hetében nagyon szép XP mennyiséget hozott nekem. Bár továbbra is tartom, hogy az űrhajózás jelentős finomításra szorul, ilyen öt perces minijátéknak egyáltalán nem rossz. Olyannyira, hogy kicsit rá is kattantam, és pihenésképp viszonylag többször meg is csináltam ezeket – amik jelentős XP mennyiséget hoztak.

No, ezt az utolsó hétvégére némileg finomították a Bioware-nél: bevezethettek valamiféle szint korlátozást a rendszerbe, mert alig-alig kaptam XP-t. Nem csak az űrcsatákban, hanem a sima küldetésekben is azt tapasztaltam, hogy ha öt, esetenként akár tíz szinttel is meghaladom az adott kaland ajánlott szintjét, akkor mindössze 5 tapasztalati pontot kapok. Logikus lépés egyébként, bár néhol némi polírozásra szorul: az alderaan-i küldetések során például már jócskán magasabb szintű voltam, mint ami ajánlott a bolygóhoz, ugyanakkor volt néhány izzasztóbb küldetés így is, amiért viszont nem kaptam normális XP-t.

Mondjuk annyira nem érdekelt a dolog: a korábbi tesztem azon megállapítása, hogy alapvetően nem a plusz szintekért játszunk SWTOR-t, az továbbra is érvényes. A sztori a lényeg.

Az első fejezetet megcsinálva megnyílik a Legacy opció: egyrészt, választhatunk egy “vezetéknevet” a karakterünknek: az adott szerveren az összes többi karakterünknek ugyanaz lesz a “vezetékneve”. Az idézőjel nem véletlen: nehéz elképzelni, hogy mondjuk egy Miraluka Jedi, egy tisztavérű Sith és egy ember csempész ugyanabba a családba tartozik. Inkább valamiféle kis klán, valamiféle régi közös örökség kötheti össze ezeket a karaktereket, semmint a közös vérvonal. Emellett jár Legacy XP is innentől kezdve a tevékenységünkért, ahogy az utolsó nap megfigyeltem, a normál XP kb. ötödét kapjuk meg ilyen formában. Ami jónak hangzik, hogy a Legacy XP-t minden, azonos szerveren játszott karakterünk közösen gyűjti, lehet Legacy szintet lépni, amiért újabb jutalmak járhatnak.

Flashpointok és warzone-ok

Olyannyira, hogy alacsonyabb szintű flashpointokat teljesen egyedül is sikerült megcsinálnom – minimális XP-ért ugyan, de a sztori kedvéért. A flashpointok ugyebár négy főre méretezett kalandok, komoly kihívásokat jelentenek az adott szinten. A mostani beta tesztre jellemző volt, hogy két szálon hívtak meg tesztelőket: sok-sok rajongónak és újságíróknak, bloggereknek adtak lehetőséget hosszabb távú tesztelésre, ebbe a csapatba tartoztam én is; ugyanakkor hétvégente, részben stresszteszt, részben hypegenerálás céljából a fél világ SWTOR-t tesztelt. Emiatt a betában szétnyílt az olló: találkoztam 50. szintű Jedivel is a szerveren, de a teszt végére elért 38. szintemmel eléggé felsőkategóriásnak számítottam.

Emiatt alacsonyabb szintű flashpointokra kerestek sokan játékostársat – olyanokra, amiket már nem volt kedvem csapatban megcsinálni, mert egyedül is röhögve végig tudtam vinni addigra. A magasabb szintű flashpointokra (mint a bevezetőben említett Taral V-ra) viszonylag nehezen találtam társakat emiatt. Mivel a magasabb szintű játékosok spammelése nem az én stílusom, ezért viszonylag sokáig kellett keresni, amíg összejött a csapat. Ez a probléma nyilván nem lesz jelen a végleges változatban, ugyanakkor egy másik gondra rávilágított.

Méghozzá arra, hogy állatira nagy szükség lenne jobb csapatkereső megoldásra a játékban. Jelenleg ugyanis két és fél módszerrel lehet megfelelő szintű / karakterosztályú társakat találni.

Egyrészt, a General chaten, amivel a gond az, hogy aktuális helyszínenként van egy chatszoba. Azaz külön van a bolygóknak, pl. Coruscant, és külön a köztársasági flottának, ahonnét a flashpointok indulnak. Nincs egy “Galactic” nevű chatszoba – bár valószínűleg azért, mert egy szerverszintű megoldás meg áttekinthetetlen lenne.

A másik társkereső lehetőség a /who lista: ez kilistázza, hogy az adott helyszínen kik találhatóak meg, és kik keresnek csapatot. Azt vettem észre, hogy baromi kevesen veszik a fáradságot, hogy ezen a listán beállítsák az LFG jelzést. A plusz feledik módszer az az, hogy erről a listáról szemezgetve az ember privát üzenetekkel zaklatja a többieket, hogy van-e kedve csatlakozni – ez viszont nekem egy picit már spam kategóriás.

Kellene valami gyűjtőfelület a játékba, ahol küldetésenként kilistázódnának azok a játékosok, akik ugyanoda keresnek társakat.

A PvP Warzone ilyen szempontból gyorsabb, fájdalommentesebb és randomabb. Akárhol vagyunk, beállíthatjuk, hogy szeretnénk meglátogatni egy háborús övezetet – és ha elég sok játékos összegyűlt Birodalmi és Köztársasági oldalon is, akkor indul a csata. Egyelőre három warzone-nal találkoztam, ezekbe random rakja be a játékosokat a rendszer. Viszonylag egyszerű mindegyik, de a saját bénaságom és a csempésszel kapcsolatos nyűgjeim miatt viszonylag kevéssé is élveztem őket. XP gyűjtésre viszont kiváló lehetőség. Elég részletes statisztikákat is kapunk a csata végén, a társak pedig szavazhatnak arról, hogy melyik tag volt az, aki a legtöbbet tette a célok eléréséért – ő gondolom, kap extra jutalmakat is, nekem ilyenben nem volt részem.

A flashpointokkal kapcsolatban amit még változtatnék szívem szerint, a group dialog rendszer. Jelenleg ugyebár úgy működik, hogy ha a küldetés során a csapatnak beszélgetnie kell egy NPC-vel, akkor mindenki gyorsan ad egy választ, és egy random dobás eldönti, hogy kinek a válasza alapján megy tovább a beszélgetés. Sokszor bele lehet futni olyan döntésekbe is, hogy például kinyitjuk-e a légzsilipet abban a raktérben, ami tele van ellenséges mandaloriakkal – a nyitás értelemszerűen az ő halálukkal, egy jó adag Sötét Oldal ponttal, meg a probléma gyors rendezésével jár. Ami engem zavar, az a rendszer totális randomsága: logikusnak érezném, hogy a Jedi Consular és a Smuggler is kapjon valamiféle bónuszt az ilyen döntéseknél. Elvégre egy Jedi tanácsadónak pont az lenne a szerepe, hogy meggyőz másokat a saját véleményéről, a csempész meg kvázi mindenkinek lyukat beszél a hasába. Kapunk mondjuk a beszélgetések után Social pontokat, de ezeket inkább mindenféle tárgyakra lehet elszórni, nem pedig valamiféle szociális képességet fejleszteni belőlük.

Ugyanakkor Mcallyster a szerencsének köszönhetően többször is tudott változtatni a multiplayer beszélgetések dinamikáján… egyszerűbben fogalmazva, beleköpni a levesbe. Ragyogóan tudta ellensúlyozni a mindenféle kenetteljes Jedik nyálasan tisztelettudó válaszait a saját cinikus megjegyzéseivel. Vagy épp sikerült kicsiholnia fájdalmas, de célszerű és egyszerű döntéseket. Mint a mandalori martalócok kivágása a légzsilipen. Az mindenképp pozitívum, hogy ugyanarra a helyzetre, ugyanarra a döntésre a Bioware szövegírói képesek voltak karakterosztályonként eltérő válaszokat írni – alapos munka, szórakoztató végeredménnyel.

Zárszó

A Star Wars: The Old Republic második nekifutásra is megerősítette bennem, hogy jó ötlet volt előrendelni a játékot, és a karácsonyi szünetben bizony ez lesz a fő program. Kicsit tartottam tőle, hogy második (és majd karácsonykor a harmadik) nekifutásra a kezdeti pályákat unni fogom; ez valószínűleg Coruscantra igaz is lesz félig-meddig, de amúgy karakterosztályonként tényleg van annyi egyedi tartalom, hogy még ez sem zavaró. Ugyanazokon a bolygókat, amiket Jedivel és csempésszel egyaránt végigjártam, teljesen más célból kellett meglátogatni. És bár a bolygókon értelemszerűen nagyon sok a közös, általános, helyszínhez kötődő küldetés, mégis más és más élményt nyújtott a dolog. És ahhoz képest, hogy a csempész kevésbé érdekelt, tudom, hogy egyszer végig fogom játszani az ő történetét is: igaz, nem a közeljövőben.

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Star Wars: The Old Republic beta teszt   Az SFportal stábja is azon szerencsés öt hazai magazin egyike, akik meghívót kaptak egy mindenre kiterjedő tesztjátékra a Star Wars: The Old Republic világába....
2. Ingyen Star Wars: The Old Republic könyv letöltés – Lost Tribe of the Sith A Suvudu.com kínálatában egy komplett Star Wars-széria tölthető le teljesen ingyenesen – a Lost Tribe of the Sith nyolc kötetéből immáron a hatodik epizódnál járunk....
3. Jelentkezz a Star Wars: The Old Republic béta tesztjére! Már ha elég jól tudsz angolul, fut a gépeden a játék, és képes vagy egy olyan pillanatot kifogni, amikor a szerver működik. Mert a tegnap...

A Tuan kiadó mindössze néhány nappal a premiert követően, február első hetében szintén kiadja a regényt, ezzel valamelyest izgalmasabbá téve a Mass Effect 3-ra való várakozás utolsó hónapját. A Mass Effect Meetingrésztvevői számára pedig – amennyiben ezt választják ajándék kötetnek -, a megjelenés napján postára adják a kiadó munkatársai a könyveket.

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Mass Effect – Deception Új Mass Effect regény jelenik meg az Egyesült Államokban szeptemberben, előkészítendő a játék harmadik részét. © SFportal for SFportal Sci-Fi Magazin, 2011. | Nincs hozzászólás...
2. Előrendelhető az első Mass Effect regény, a Felismerés November 30-án kerül a könyvesboltok polcaira Drew Karpyshyn regénye, a Mass Effect első részének előzményeit feldolgozó Felismerés című kötet. Az SFportalon keresztül viszont 35% kedvezménnyel...
3. Nyomdában a Mass Effect: Felemelkedés! Október 6-án kerül a boltok polcaira a második Mass Effect regény, a Felemelkedés a Tuan kiadó gondozásában. Exkluzív regényrészlet az SFportal aloldalán. © SFportal for...

A népszerű színészt legutoljára a kritikusok által a porba alázott Cowboys & Aliens filmben láthattuk, amit sem az ő, sem pedig Daniel Craig egyébként jó színészi alakítása sem tudott megmenteni a kritikai bukástól. Ha a Next Movie értesülései helyesek, Harrison Ford egy legendás történet komoly szerepével hozhatja helyre a csorbát: a Nemzetközi Flotta akadémiáján Ender mentorát, Hyrum Graff ezredes bőrébe bújhatna.

Nem csak Ford merült fel a rendkívül fontos szereplő megformálása kapcsán: Viggo Mortensen-nel is tárgyaltak, ám ezek a megbeszélések sikertelenek voltak. Hogy végül Forddal jobban alakulnak-e a dolgok, az még a jövő zenéje, mindenesetre a felmerült nevek azt jelzik, hogy komoly, A-kategóriás színészt akarnak megnyerni a készítők.

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Megvan az Ender’s Game – Végjáték főszereplője! A hosszú évekig forgatókönyv problémák miatt halogatott Végjáték film úgy tűnik, mozgásba lendült: a Deadline információi szerint megtalálták azt a gyerekszínészt, aki Ender Wiggin bőrébe bújhat. Ő pedig...
2. Nehézségek az Ender’s Game – Végjáték film körül Nehezen halad a sok-sok éve beharangozott Ender’s Game – Végjáték filmadaptációja. A hétvégi, lengyel-cseh határon megrendezett Eurocon díszvendége, Orson Scott Card ezzel kezdte közönségtalálkozóját. Mint...
3. Cowboys and Aliens – Harrison Ford is szerepel! @Jon_Favreau: Kérlek, ne kérdezgessétek, hogy Harrison Ford benne lesz-e a Cowboys & Aliensben. OK? Benne lesz. Kérlek, ne mondjátok el senkinek. Jelentette be egy Twitter...

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Multiplayer opció a Mass Effect 3-ban? Egy villámgyorsan eltávolított LinkedIn hirdetésból tippelhetünk arra, hogy a Mass Effect 3. epizódjában lehetőség nyílik kooperatív, multiplayer játékmódra is – a 360.kombo játékoldal híradása szerint....
2. William C. Dietz: Mass Effect – Deception Az Egyesült Államokban 2012. január 31-én jelenik meg a negyedik Mass Effect regény, mely a Deception címet viseli. A Tuan kiadó mindössze néhány nappal a premiert követően, február első...
3. Újabb Mass Effect 3 infók Már csak alig nyolc hónapot kell kibírnunk addig, hogy végre fenéken billentsük a Földet ostromló Repaereket, és ismételten megmentsük a galaxist Shepard parancsnok képben. A...

Drew Karpyshyn

KOTOR 2.5 - írom a címben, mert ez írja le legjobban a regényt. A legnagyobb baja az írásnak az, hogy… írás. Hogy regény formában született meg az, ami egy Knights of the Old Republic 3 játékba kellett volna bekerülnie. A sztori, amit kapunk, egy fél sztori, amit egy játékban kellett volna megvalósítani, nem pedig regényben. A történet vége olyan, mint A Birodalom visszavág-é: csak itt nem Luke Skywalker veszíti el a fél kezét, és tudja meg a szörnyű titkot, és nem egy befagyasztott Han Solo várja, hogy elkészüljön a folytatás. És azt is sejthetjük, hogy nem egy folytatás regényben jön a megoldás – ha minden igaz, akkor a The Old Republic játékban tehetünk pontot az ügy végére. A Revant tehát semmiképpen sem regényként érdemes olvasni: inkább egy irodalmi formában megírt játékkiegészítő. Éppen ezért az átlag Star Wars rajongónak nem is ajánlanám: csak azoknak, akik játszottak mindkét KOTOR játékkal, és egyébként tervezik, hogy befizetnek a decemberben induló MMO-ra.

Az alábbi ajánló igyekszik spoiler mentes lenni, ugyanakkor feltételezi, hogy az olvasó játszott a KOTOR első és második részével, és ismeri annak minden, “én vagyok az apád!” típusú fordulatát.

És boldogan éltek, míg meg nem haltak - gondolhattuk a KOTOR első részének végén: üdvrivalgás, tüzijáték, kitüntetések, a karakterünk győzött, és még a nőt is megszerezhette. Mivel szerepjáték volt a KOTOR, persze volt alternatív befejezés is, mely szerint térdre kényszerítettük a Köztársaságot, és meghódítottuk a Galaxist.

A KOTOR2 elején persze azzal szembesülhettünk, hogy nem így történt: Revan – így vagy úgy -, de győzött ugyan, hogy aztán pár évre rá titokzatos útra induljon és mindörökre eltűnjön a Köztársaságból. Karakterünk – az Exile, Száműzött ahogy őt ismerik -, legyőzi ugyan az összes Sith Lordot, de érzékeljük: ez csak az út eleje volt, és az igazi győzelemhez valószínűleg meg kell majd járnunk a poklot, és meg kell ismernünk Revan sorsát.

A szerzőre az a hálátlan feladat várt, hogy amit éveken át KOTOR3-ként vártak a rajongók, azt megírja egy regényben. Ráadásul úgy, hogy be sem fejezze, hiszen a befejezés ismételten a játékosokra vár – majd a The Old Republic-ban.

Hálátlan, mert többszörösen lehetetlen jó regényt írni ebben a szituációban.

Kezdjük a karakterekkel: bár a regény címe “Revan”, három főszereplőt igyekszik mozgatni a szerző, emiatt viszont paradox módon Revan sokkal súlytalanabbá válik, mint kellene. Az egyik főszereplő a “sose hallottunk róla, ki a …szom ez?” kategóriából kell, hogy felküzdje magát arra a szintre, hogy az egész Galaxis sorsára legyen kihatással: ő Lord Scourge (~ostor), egy Sith Lord, a Köztársaságtól jókora távolságban rejtőzködő Sith Birodalom egyik nem is olyan prominens tagja. Sithból van, tehát egyedül a saját hatalma, meg azok a feladatok érdeklik, amik a még nagyobb hatalom útjában állnak. És bár Sith Lord a titulusa, ez igazából nem sokat jelent a regény túlnyomó részében: a Császárral a sztori legvégéig nincs közvetlen kapcsolata, hanem végig egy Lord Nyriss nevű Sith nő szolgálatában áll, aki az Uralkodó egyik tanácsosa. Scourge természetesen arról álmodik, hogy egyszer majd ő is tanácsnok lesz.

A másik két főszereplő természetesen nem más, mint a két KOTOR-játék két karaktere: Revan és az Exile. Két olyan karaktert kell mozgatni, akiket korábban a játékosok irányítottak, egy-egy olyan játékban, ami elhitette velük, hogy nem csak a billentyűzet és az egér urai, hanem a Galaxis sorsának urai is. Olyan játékokban, ahol játékos és karakter között kialakult egy kapocs: ahol a játékos 1000%-ban belehelyezte magát a karakter helyzetébe, döntéseket hozott, érzelmi reakciói voltak a felmerült szituációkkal kapcsolatban. És ahol a játékosi habitustól függően teljesen más válaszokat adott a karakter ezekre a helyzetekre, más és más okból.

Nos, ezzel nem tud mit kezdeni semmilyen író sem. Más regényeknél vagy filmeknél is felmerülhetne az, hogy “de én itt úgy csináltam volna, hogy…”; egy számítógépes szerepjáték folytatásaként írt regény esetében ez százszorosan előjön, hiszen korábban valóban mi irányítottuk a kérdéses karaktert.

Erre kétféle megoldása van a regénynek, és egyik sem felemelő.

Egyrészt, a Star Wars esetében mindenképpen kanonizálni kellett bizonyos dolgokat: a Lucasarts korábban is azon az állásponton volt, hogy minden játékukban a “világos oldali”, azaz a pozitív befejezés a hivatalos. (Ami persze igazából semmit nem ér, hiszen tulajdonképpen amúgy is csak a mozifilmek számítanak “hivatalos” Star Wars történetnek.) Ennek megfelelően Revan és az Exile összes, a két játék során meghozott döntése “jó”, pozitív, a világos oldalt útjának megfelelő.

Persze ezzel még nem zárult le minden kanonizáció, a regényhez (illetve a The Old Republic játékhoz is egyébként) kőbe kellett vésni még néhány tényt. Ennek megfelelően, Revan férfi (a játékosok férfi és női karaktert is indíthattak eredetileg), az Exile viszont nő. Revan visszatérítette Bastila Shan-t a világos oldalra, mitöbb, feleségül is vette, sőt, gyereke is lett tőle.

A kanonizáció mellett viszont Revan és az Exile karaktere is viszonylag színtelenné vált: szerintem az író nem mert túlságosan erőteljes érzelmi reakciókat és túl sok személyes motivációt beleírni a regénybe. Mert akármit is csinál, olyan, mintha rólunk írna valaki egy regényt – úgy, hogy egyáltalán nem ismer minket, és emiatt totális hülyeségeket írna rólunk. Egy profi írónak valószínűleg a halál az, amikor úgy kell regényt írnia, hogy valójában nem ismeri a karaktereket – és hát itt a két főszereplő nem tud igazán élő lenni, mert a játékok során mi tettük élővé ezeket a szereplőket.

A játékok színes és gazdag karakter kavalkádjából nem mutat be sokat egyébként a regény: Bastila, T3-M4, és Canderous Ordo azok, akik megjelennek benne, a többiekre csak utalgatnak benne a szereplők. Bastila-nak sem túlságosan aktív a szerepe, néhány beszélgetésre szorítkozik mindösszesen, T3-nak legalább jut némi akció, és Canderous-nak is viszonylag jelentősebb szerepe van – a regény első felében legalábbis.

A regény címe Revan ugyan, mégis, talán ha a regény harmada foglalkozik vele, és inkább csak az elején aktív, központi szereplő – egy újabb feketepont a műnek. A regény egyébként három főbb részre bontható: az elsőben Revan megpróbálja kideríteni a múltját; a másodikban az Exile próbálja megtalálni Revant; és aztán jön a végjáték.

Egy olyan végjáték, amit meg inkább félbehagy a szerző: nem is tehet mást, hiszen a The Old Republic csavarjait meg nem lőheti le itt. Mintha kezet ráznék Chuck Norris-szal, majd váratlan fejberúgna – nagyjából ilyen a befejezése a regénynek.

Bár egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy lehet regénynek nevezni ezt az írást. Sokkal inkább tűnik egy jó drága DLC-nek a cucc, egy letölthető játékkiegészítőnek. Egy olyan promóanyagnak, amiért fizettem – de amúgy nem bántam meg sem a pénzt, sem a ráfordított időt. A Revan valahol félúton van a regény, mint irodalmi műfaj és a szinopszis között: egy nagyon alapos történet leírást kapunk a szerzőtől. Nyilván a KOTOR3-ra szánt forgatókönyv egy része van játékfejlesztés helyett átírva regény formátumba – és ez érződik is rajta.

Mindezen problémákért egyébként nem a szerzőt minősíteném, inkább a helyzetet. Mert Karpyshyn végig gúzsba kötve próbál táncolni – a lehetőségekhez képest jól oldja meg a feladatot, de a lehetőségek nagyon erőteljesen korlátozzák.

Ha regényként, Star Wars regényként kellene értékelnem a Revant, akkor egyes kapna a mű. A KOTOR1-2 folytatásaként egy közepest tudok megajánlani neki: a sztori baromi jó, le a kalappal a Bioware fejlesztőstábja előtt, de ennek a sztorinak a formátuma nem regény, hanem egy játék. (Legalábbis egy játék fő történet szála.) A Star Wars: The Old Republic előzményeként olvasva meg csillagos ötös.  (Az Amazonos értékelések egyébként nagyjából tükrözik ezt a trendet: akik nem annyira járatosak a játékok világában, iszonyatosan lepontozzák, akik meg már várják az MMO indulását, esetleg már tesztelték is azt, azok maximális pontot adnak rá.)

A Revant olvasva még jobban várom az MMO indítását, még jobban érdekel, hogy mi lesz a játék átfogó története, kíváncsi vagyok rá, hogy mit fognak tudni kinyomozni a karaktereim az eseményekből.

Karpyshyn egy valamit beváltott a regénnyel – elmondta, hogy mi történt Revannal és az Exile-al. Megtudtuk, miért úgy indult a KOTOR2, hogy az Ebon Hawk teljesen lestrapálva bukdácsolt ki a hipertérből. Arra is választ ad, hogyan lett Canderous Ordo a mandalore-iak vezetője, sőt, arra is, hogy Revan és Malak miért tért át a sötét oldalra. (HK-47 viszont fájóan hiányzik a regényből, a KOTOR2 második legizgalmasabb kérdése az volt, hogy a protokolldroidnak álcázott orgyilkosrobottal tulajdonképp mi is történt.) A sztori baromi jó – és tényleg csak azt tudom sajnálni, azt viszont nagyon, hogy ez nem játékként készült el. A picit savanyú értékelésbe az is bejátszik, hogy nagyon sok idő telt el a KOTOR2 óta: 2005-ben jött ki a játék, és mindenki azt hitte, hogy 2-3 éven belül jöhet a folytatás. A Revan egy nagyon jó példa arra, hogy sztori tekintetében mekkora királyok a Bioware írói; viszont ezt nem egy regényben kellett volna ellőni, lehetetlen kondíciók mellett. Aki játszott a KOTOR-ral és fog játszani az SWTOR-ral is, annak kötelező irodalom; egyéb sci-fi / Star Wars rajongók viszont tartsák távol tőle magukat.

Megvásárolható az Amazon.com-on e-book és hardcover formátumban

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Star Wars: The Old Republic – hivatalos megjelenési dátum A Bioware ma végre bejelentette, hogy mikor érkezik a régóta várt Star Wars The Old Republic, a Csillagok Háborúja filmek előtt pár ezer évvel játszódó...
2. Star Wars MMO: Böngészőben támadnak a klónok? Egy évadot már letudtunk, és október 2-án indul a második évad is az animációs Klónok háborújából. A rajongókat megosztja ugyan, de a sikere és népszerűsége...
3. Star Wars kritika a 80-as évekből Via Bigyóblog via kelt Kapcsolódó blogbejegyzés: Star Wars kritika a 70-es évekből © Merras for SFportal Sci-Fi Magazin, 2009. | 9 hozzászólás | Kategória: Mozi...

Kapcsolódó bejegyzések:

1. 25 éves az Aliens – A bolygó neve halál 25 éve mutatták be a Ridley Scott által készített Aliens-t – az odáig vezető út viszont éppoly izgalmas sztori, mint a filmé. © dzsejt for...
2. Aliens – Az őrjöngő halál kritika A történet egyszerű, de nagyszerű. A kolóniákon elmérgesedett a xenomorph helyzet, és senki sem tudja hogyan, de egyre több helyen bukkannak fel az idegenek. Nem...
3. A Dzséjt-gyűjtemény [Blogajánló] Háromrészes bejegyzés-sorozatban dolgozta fel szerkesztőnk igazán impresszív, irigylésre méltó sci-fi gyűjteményének jelentősebb darabjait… azt nem értjük teljesen, hova fér el mindez, hacsak nem a TARDISban...

A segítségül hívott rokon műfajok: a mitológia és a mese.

Előadó:

Kerekes B. László (csuki) – valláskutató (SZTE)

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Szegedi Sci-Fi Nap 2011. november 26-án, szombaton Sci-Fi Nap lesz Szegeden! © SFportal for SFportal Sci-Fi Magazin, 2011. | Nincs hozzászólás | Kategória: Események | Címkék: Sci Fi...
2. Sci-fi és a túlnépesedés [Szegedi Sci-Fi Nap] Zöld szóját eszünk a Majomházban? Vagy Zanzibár Acélbarlangjaiban állunk? A sci-fi már régóta foglalkozik a túlnépesedéssel, annak megelőzésével és kezelésével. Most, hogy a Föld lakossága...
3. SFportal Meetup – 2009. november A 2009-es év utolsó SFportal Meetupja jön – szokás szerint a Főnix klubban. Négy előadással várunk mindenkit a sci-fi különböző területeiről. Előadóink lesznek: Paszternák Ádám:...

Folyamatos online novellapályázatot hirdetnek, ezzel is támogatva a hazai tehetségek megjelenését.

Az SFportal szerkesztősége nevében sok sikert kívánunk a továbbiakhoz is!

Kapcsolódó bejegyzések:

1. LFG.hu és SFmag novella pályázatok Két pályázatról is hírt adott az LFG.hu és az SFmag stábja, melyben novellaírók lelhetnek megjelenési lehetőségre. (...)Teljes bejegyzés: LFG.hu és SFmag novella pályázatok © Merras...
2. Hugo-díj 2011 – elemzések az SFmagon Az SFmag.hu stábja a Zsoldos Péter díjra jelölt művek nyári értékelése után egy olyan projektre vállalkozott, amihez hasonlót magyar nyelven még nem olvashattunk, de talán...
3. Honlap ajánló – Nevelde Központ A Nevelde Központ egy linkgyűjtemény, ahol megtalálhatsz rengeteg webes, karakterépítős, “nevelde”-jellegű játékot. Az oldal sajátossága a többi linkgyűjtemény és játék portállal szemben, hogy csak magyar...

A tervek szerint 2013. március 15-én fogják bemutatni a filmet, amit forrásaink szerint lehetséges, hogy hazánkban forgatnak jövőre.

A szerző, Orson Scott Card egyébként a mostani forgatókönyvvel kimondottan meg van elégedve, Ender karaktere és kapcsolatai tökéletesen fel lesznek dolgozva a filmváltozatban is, nyilatkozta.

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Nehézségek az Ender’s Game – Végjáték film körül Nehezen halad a sok-sok éve beharangozott Ender’s Game – Végjáték filmadaptációja. A hétvégi, lengyel-cseh határon megrendezett Eurocon díszvendége, Orson Scott Card ezzel kezdte közönségtalálkozóját. Mint...
2. Magyarországon forog a Luna és a Végjáték? Magyar filmes körökben dolgozó forrásunk szerint 2012-ben két nemzetközi science-fiction produkciót is Magyarországon fognak forgatni: a Bourne-sorozatot jegyző Doug Liman rendezésében a Luna, amelynek lehetséges...
3. Harrison Ford az Ender’s Game – Végjáték filmben? Izgalmas pletyka látott napvilágot az elmúlt napokban: a hosszú ideje várt Végjáték film egyik komolyabb szerepében elképzelhető, hogy Harrison Ford-ot láthatjuk viszont. (...)Teljes bejegyzés: Harrison Ford...

Nos, a szokásos “belső forrás” szerint a klingonok jelentős szerepet fognak játszani a régi-új legénység új kalandjában – a forrás ezeket a klingonokat egy “harcos idegen faj nomád szektájaként” írja le, akik “problémákat okoznak a Föderációnak”.  Ez még önmagában nem is lenne túlságosan meglepő, hiszen a klingonok egy virtuális csata kivételével egyáltalán nem jelentek meg az előző részben.

Az infó másik fele az, ami igazán izgalmas. Méghozzá a hírek szerint a klingonok bolygóját elözönlik a tribblik, ezek az elsőre aranyosnak tűnő kis szőrgomolyagok, amik egy valamiben jók: a szaporodásban.

A The Trouble With Tribbles című epizód az egyik legismertebb az eredeti sorozatból, és még a Deep Space Nine legénysége is visszautazott a múltba, hogy találkozzon velük.

Egy újabb infómorzsa pedig arról szól, hogy ki NEM lesz a Star Trek 2 főgonosza – Khan Noonien Singh nem fog szerepelni az új filmben.

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Star Trek képregények 2009-ben – blogajánló Ha minden úgy alakul, akkor az IDW jóvoltából 2009-ben is érdekesebbnél érdekesebb Star Trek képregények fognak megjelenni a tengerentúlon. Megtudhatjuk például, hogy az Enterprise eredeti...
2. A klingonok már a spájzban vannak! 2001. május 6-án, néhány nap híján 10 éve mutatták be Sárközy Zsolt és a Magyar Star Trek Klub rajongói filmjét, A klingonok már a spájzban...
3. Új Star Trek játék készül Mostanában nemigen kényeztetnek el minket a stúdiók jó Star Trek játékokkal. Ha jól rémlik, az utóbbi időben mindössze két említésre méltó cím volt: az egyik...

Előadó:
Takács Gábor (acélpatkány) – blogger, SF kutató (SZTE), szerkesztő (SFmag)

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Sci-fi és vallás [Szegedi Sci-Fi Nap] Milyen hasonlóságokat, illetve milyen különbségeket érhetünk tetten a sci-fi irodalmi alkotások és a kanonizált vallási iratok összehasonlításakor? E fő kérdés megválaszolásához előbb megkíséreljük meghatározni a...
2. Szegedi Sci-Fi Nap 2011. november 26-án, szombaton Sci-Fi Nap lesz Szegeden! © SFportal for SFportal Sci-Fi Magazin, 2011. | Nincs hozzászólás | Kategória: Események | Címkék: Sci Fi...
3. Kutatók, akiket az SF ihletett meg [Sci-Fi Nap 2011] Kovács “Toochee” Mihály egy korábbi előadásában már bemutatta azokat az SF szerzőket, akik a tudomány jeles képviselői: tudósok, kutatók, oktatók. Most megfordul a tükör: olyan kutatók,...

Az év legnagyobb mobilos eseményére, – a Mobil Weekend/Gamer Weekend – rendezvény sorozatra látogatókat hatalmas nyereményekkel várják a szervezők.

November utolsó hétvégéjén (nov. 26-27) rengeteg érdekességgel vár mindenkit a város szívében, a VAM Design Centerben(Budapest VII. kerület Király utca 26) megrendezésre kerülő Mobil Weekend.

A Mobil Weekenden megrendeznek egy miniexpót is, amelyen a legfrissebb technológiai újdonságokkal találkozhatnak a látogatók.
Mind két nap szakmai előadásokat tartanak, bemutatják a legújabb mobilos és PC-s játékokat illetve a legújabb 3D-s mozi technológiákat is. A látogatók megismerhetik a legmenőbb mobilos alkalmazásokat és játékokat is Androidra, iPhone-re, vagy Windows Mobilra. Akinek szerencséje van, mindennap a belépőjével még értékes mobilos ajándékokat is nyerhet.

A játékosok sem maradnak tétlenül, ha kilátogatnak a Mobil Weekendre, hiszen nekik rendezik szombaton és vasárnap a Gamer Weekend nevű minirendezvényt. A látogatók kipróbálhatják az idei év legnagyobb játékait, legyen szó akár az új Need for Speedről vagy Call of Dutyról. A rendezvényen megjelennek a Gameloft legújabb játékai is.

Konzolrajongók és mobil játékosok vehetnek részt egy teljesen egyedi versenyben is, ahol minden résztvevőnek esélye van megnyerni a Sony által felajánlott félmillió forint értékű Sony Vaio 3D gamer notebookot. A november 26-27-én az esemény helyszínén, a most megváltott a jegyek 50 százalékban levásárolhatóak a Meex Games standjánál.
Szerdától kapható – néhány napig – a rendezvényre érvényes hétvégi bérlet mindössze 1490 Ft-ért a Bónusz Brigád oldalán.

Jegyvásárlás és további infó a Mobil Weekendről a linkre kattintva érhető el.
A rendezvényre azoknak is érdemes ellátogatni, akik nem csak fejlesztőként vagy versenyzőként kíváncsiak a mobiltechnológia legfrissebb újdonságaira. Az esemény színes programválasztékot kínál a nagyközönség és a szakmai érdeklődők számára is.

Jegyvásárlás: http://mobilweekend.eventbrite.com

No related posts.

© Merras for SFportal Sci-Fi Magazin, 2011. | Nincs hozzászólás |
Kategória: Események | Címkék: Gamer Weekend