Alien: Isolation áttekintő

Idén október 7-én újra eljönnek az alienek a képernyőre, méghozzá egy, a kezdetek óta nem látott módon. Az Alien: Isolationban nem lesznek gépfegyverek, se katonák, és a tökéletes gyilkológépből is csak egy vadászik majd ránk.

Alien a múltban

Az alienek története hosszú a videojátékok piacán, hiszen az első olyan játék, amelyben szembe kellett néznünk a savas vérű idegenekkel az 1982-ben Atari 2600-ra elkészített Alien volt. Igaz, a Fox Video Games alkotása semmiféle közös vonást nem mutatott a mozifilmmel, ellenben annál több rokoni szál fűzte a Packmanhez.

Az első, már nem csak a címében Alien-játék 1984-ben jelent meg, ugyanezen a címen, Comodore 64-re és ZX Spectrumra. Ez már a film feldolgozása volt, afféle nem is tudom igazán, hogy micsoda. Menük segítségével kellett a Nostromón navigálnunk és az idegen elől menekülnünk. Mindegy, a lényeg, hogy az Alien-játékok történelme messzire nyúlik vissza, de 1993-ig csak harmatgyenge filmfeldolgozásokkal találkozhatott az egyszeri rajongó. ’93-ban aztán megjelent a Mortal Kombatot idéző Alien vs. Predator Super Nintendóra, 1996-ban Playstationra, SEGA-ra és PC-re az Alien Trilogy című FPS, és végül 1999-ben a Rebellion megcsinálta a nagy áttörést, az Aliens vs. Predatort, az első igazán sikeres alienes (és predatoros) videojátékot. Apró érdekesség, hogy rövid ideig az AVP és az Alien Trilogy között létezett egy Aliens Online című játékprogram is.

Ettől kezdve aztán csak olyan játékok készültek, amelyben tengerészgyalogosként vagy predatorként tömegesen irthattuk a xenókat, Vasquezt megríkató fegyverarzenállal. No, ez most változni fog. A jogokat lassan elvesztő SEGA egy közepes Aliens vs. Predatort és egy anyagilag sikeres, de botrányba fulladó és máig tartó pereskedésekkel átitatott, milliónyi patch-csel utólag befejezett Aliens: Colonial Marinest követően megkísérel valami újjal előállni. Ez lenne a Creative Assembly műhelyében születő, az Outlast című játékot idéző Alien: Isolation. Itt nincsenek fegyverek, nincsenek alien hordák. Csak te vagy és a tökéletes organizmus egyetlen példánya, összezárva egy hatalmas űrállomáson.

Egy új Ripley

Az Aliens: Colonial Marines és az Alien: Isolation között van egy közös nevező: mindkét játék megkísérel egy mozifilmet folytatni. Míg az A:CM az Aliens (A bolygó neve: Halál) és az Alien³  (A végső megoldás: a Halál) folytatása, addig az Isolation az idén harmincöt éves Alient (A nyolcadik utas: a Halál) történetét viszi tovább. Cselekménye abban az 57 évben játszódik, amelyben Ellen Ripley hadnagy hibernálva sodródott céltalanul a világűrben.

És ennek a játéknak mégis Ripley lesz a főszereplője. Na, nem Ellen, hanem az az Amanda Ripley, akinek haláláról az Aliensben értesülhettünk Burke által. Ellen lánya. Az anyját a tizenegyedik születésnapjára hazaváró kislány felnőtt, tizenöt évvel a Nostromo eltűnése után már ő is a Weyland-Yutani Társaságnak dolgozik.

A történet nyitányában hírét veszi, hogy a Nostromo fekete doboza előkerült, és most ott csücsül egy Sevastopol nevű űrállomáson. Nosza, a Torrens legénységével átruccan az űrvárosba, égve a vágytól, hogy végre megtudja, miért nem ért haza Ellen a megígért időre. Csakhogy a Sevastopolon valami nem stimmel. A legénység nagyját lemészárolták, a többi beleőrült a rettegésbe, az állomás izolációban van, és valami vadászik a sötétben. Valami, ami nem először kerül szembe egy Ripley-vel.

Bújócska a nyolcadik utassal

Az Alien: Isolation tehát nem akciójáték lesz, hanem a szó legszorosabb értelmében vett túlélőhorror. Ahogy Ellennek, úgy Amandának sem lesz lehetősége M41A impulzuskarabélyokat meg M56 Smart Gunokat harcba vinnie. A legerősebb fegyverünk, amit alkalomadtán elővehetünk, egy lángszóró lesz, de a lényt azzal sem fogjuk tudni megölni.

És ez itt a kulcseleme az Alien: Isolationnak: nem tudjuk a lényt megölni, ő viszont egy pillanat alatt kinyírhat minket. Az egyetlen esélyünk a rejtőzés. A Sevastopolon szinten mindent felhasználhatunk erre a célra, bebújhatunk az asztal alá, a szekrényekbe, de csak óvatosan, mert a Creative Assembly szakijai szerint az alien nem csak lát, hanem hal és szagokat is érez. Ráadásul tapasztalni fogjuk majd, hogy rendkívül okos, ugyanis nem egy script mentén halad a pályákon, hanem önállóan gondolkodva vadászik – ennél fogva minden egyes végigjátszás folyamán máshol tűnhet fel.

Ez a vadászó üzemmód pedig az elmondottak alapján igen félelmetessé teheti az Alien: Isolationt, hiszen ha csak megnyikkanunk, a lény ránk talál, és akkor bizony jön a koponyalékelés. Még arra sem nagyon lesz lehetőségünk, hogy lefussuk a drágát, hiszen sokkal gyorsabb egy embernél.

Mivel a játék műfaját tekintve túlélőhorror, azért megkapjuk ehhez a segítséget. Állandó és leghűségesebb társunk a bajban egy mozgásdetektor lesz. Persze nem olyan kifinomult eszköz, mint az Aliens-beli változat, merthogy iszonyú pontatlan, ráadásul csipogásával magához vonzhatja a dögöt. Emellett mindenfélét építhetünk a Sevastopolon található kacatokból, például csőbombát vagy hegesztőpisztolyt, csupa olyan eszközt, ami biztosítja a továbbjutást, vagy időt nyer nekünk a lénnyel szemben.

Gyilkolnia csak az aliennek muszáj

Ripley tehát kicsit alulfegyverzetten lép az űrállomásra, ez pedig kellemetlen helyzeteket szülhet az idegennel szemben, ráadásul nem ő lesz az egyetlen ellenfele hősünknek. A Weyland-Yutani Társaság az első fiaskó után nem mondott le az idegen bezsákolásának tervéről, úgyhogy számíthatunk árulásra az élőlények és mesterséges személyek részéről. Ráadásul a Sevastopol túlélői még úgy is veszélyesek, ha nem szolgálják a Társaság érdekeit, ugyanis a túlélésért bármit megtesznek majd.

Szóval Ripley bőrébe bújva az idegenen mellett az emberekre és gépekre sem árt majd odafigyelnünk, utóbbiakat viszont eliminálhatjuk. Embert ölni valószínűleg nem lesz nehéz, az android pusztítás viszont gondot okozhat, hiszen e fehér vérű jószágok kicsit masszívabb teremtmények. Persze az alien azokat ugyanúgy lezúzza, mint a húsvér prédákat, szóval, ha máshogy nem megy, saját felelősségre odacsalhatjuk a dögöt a robikhoz.

A fejlesztők azonban nem kényszerítenek rá a gyilkolásra, a nyolc órásra ígért játékot ki lehet pörgetni egyetlen valódi vagy szintetikus élet kioltása nélkül is. Ami igencsak célszerű lehet, hiszen nem egyszer mentheti majd meg az életünket, ha a dög másra kezd el vadászni helyettünk.

Visszatérés a Nostromóra

Az Alien: Isolationnak van még egy vonzó tulajdonsága: két DLC visszavisz minket a Nostromo fedélzetére, ahol újraélhetjük a filmet. Vagyis inkább annak egy „mi lett volna, ha…” változatát. A Crew Expendable címre keresztelt DLC-ben nagyjából a film közepe lesz kijátszható, amikor a lény már felnőtt, míg a Last Survivor az utolsó fél órára visz el minket. A célunk ez esetben értelemszerűen időben és élve kijutni a felrobbanni készülő űrhajóról.

Eme két letölthető tartalom igazi ereje viszont mégsem az, hogy szabadon kóborolhatunk majd a Nostromón és magunk szállhatunk szembe a lénnyel, hanem, hogy megjelenik benne Ellen Ripley, Dallas kapitány, Lambert, Brett, Parker és Ash. Ráadásul a Colonial Marine-hez hasonlóan – amiben szerepet kapott Michael Biehn (Hicks), Lance Henriksen (Bishop), Al Matthews (Apone) és Mark Rolston (Drake) – itt is visszatér néhány eredeti színész! Sigourney Weaver tizenhét év után újra Ripley bőrébe bújik, és csatlakozik hozzá Tom Skerritt (Dallas), Veronic Cartwright (Lambert), Harry Dean Stanton (Brett), és Yaphet Kotto (Parker).

Mindez pedig szinte garantálja, hogy a Crew Expendable és a Last Survivor nagyobb rajongói örömet váltson ki, mint az Alien: Isolation maga.

Van okunk bízni?

Mindez nagyon jól hangzik, és ha megnézitek a linkelt videókat, láthatjátok, hogy jól is néz ki. A gond csak az, hogy 2012-ben ezt az Aliens: Colonial Marinesről is elmondhattuk. Aztán jött a feketeleves egy bugos, ronda, az előzetes bemutatókkal köszönő viszonyban sem álló játék formájában.

Sajnos az Alien: Isolationnál sem lehetünk teljesen nyugodtak, noha az a botrány, ami elődjével megtörtént, nem valószínű, hogy megismétlődik. Egyrészt, a SEGA-nak sem hiányzik még egy ilyen esemény, másrészt ezúttal több anyagot kaptunk, nem csak ugyanazt az egy videó ismétlik újra és újra. Végezetül csúszások sincsenek – jelen cikk írásakor jött a hír, hogy a játék aranylemezre került, így a halasztásra az esély immár kereken nulla.

Viszont még mindig a SEGA a kiadó, és sajnos eddigi két játékuk a témában nem ért fel a nagy elődhöz, az Aliens vs. Predator 2-höz – hiába nem lett rossz a 2010-es Aliens vs. Predator, a középszerűségből nem tudott kiemelkedni. A történet sem éppen megnyugtató azzal, hogy belekeverték Amandát, ráadásul előkerült valahonnan egy alien a két film közötti időben. Emellett a Creative Assembly sem dobálózhat olyan sok hűdejó játékkal, sőt, olyasmit sosem csináltak, mint az Alien: Isolation. Legismertebb munkájuk a legjobb esetben is hullámzó minőségű Total War-sorozat. Persze, ez még nem jelenti azt, hogy ne tudnának valami jót alkotni FPS-túlélőhorror témában, de bizakodásra sincs okunk. Ám ha csak fele olyan jó lesz az Alien: Isolation, mint a hozzá hasonló Outlast, már egy nagyon jó játékot kapunk a pénzünkért. Október 7-én meglátjuk.