Tuan Kiadó

Aki minden bolygón járni akar – interjú Harrison Fawcett-tel


December 14-én a Tuan kiadó dupla kiadásra vállalkozik. A húsz éve futó Mysterious Universe-sorozatnak egyszerre két kötete jelenik meg. A Von Anstettenek világába, a 27. századba vezető Minden bolygón jártam már írója Harrison Fawcett (Fonyódi Tibor), a főhőse pedig Brett Shaw, a Démoncsászár pretoriánus ezredese. A regény kapcsán, és a hírek miatt, hogy hamarosan több Fawcett-regény is várható, meginterjúvoltuk a szerzőt.

SFportal: A Hosszú út a trónig, bébi-vel közel másfél évtizednyi távollét után „visszatértél” a filmvilágból a magyar sci-fibe. Most pedig, két éven belül, új regénnyel jelentkezel, ez a Minden bolygón jártam már. Mi történt, honnan ez a hírtelen lendület?

Harrison Fawcett: Ész és szív döntése volt. A Hosszú út a trónig megjelenése után egy interjúban azt mondtam, hogy akkor látom értelmét a folytatásnak, ha a Mysterious Universe-t megjelentető Tuannál betolnak elém egy épkézláb konstrukciót, különös tekintettel a piacon történő elhelyezésre és a honorra, lévén, hogy Jézus-agent hibernátorát sem őrizte ingyen a Katedrális. Ez 2018 tavaszán megtörtént és úgy gondolom, ésszerű döntést hoztam. A szív egészen más kérdés. Nagyon jól tudom, mondhatni tizenöt éve azzal fekszem és ébredek, hogy restanciáim vannak a MU kapcsán, a Hosszú nem véletlenül lett „átkötőregény”, ami a Katedrális világát kapcsolja össze Brett Shaw-éval, ja, és York Ketchikan is megjelenik benne egy jelenetben. Úgy éreztem el kell végeznem egy fontos munkát, amit elmulasztottam. Most, hogy bottal sem piszkálnám a Magyar Nemzeti Filmalapot még időm is van rá.

SFportal: Mit lehet elárulni a Mysterious Universe-olvasóknak a Minden bolygón jártam már regényről? Mivel csinálnák kedvet nekik a regényhez?

Harrison Fawcett: Tizenöt év után nem lehet folytatni valamit… sem ráncot felvarrni. A Minden bolygón gyakorlatilag egy új megalapozás, egy vadiúj Brett Shaw sorozat első regénye, amelyben először jelenik meg markánsan az a világépítési koncepció, ami hét év, és négy-öt kötet után világossá teszi az olvasóknak, hogy 2680-ban miért bukik meg a von Anstettenek birodalma. Maga a regény egy klasszikus space-opera, a zsánerre jellemző sztorival és cselekménnyel, a szokott Fawcett-i stílusban tálalva. Talán annyiban más, mint az eddigiek, hogy sokkal többet foglalkozom a karaktereim lelkivilágával, mint általában, meg úgy általában a karakterekkel. Amit Szlobodan Djokics a regényben művelt, őt nem láttuk az Ópiumkeringő óta, még engem is meglepett. Egyébként mindig is szerettem volna írni egy olyan regényt, amiben egy elveszett tárgyat hajkurásznak a fél galaxisban. Ja és westernt is szerettem volna írni, egy kicsit ez is benne van, plusz egy csipetnyi steampunk és horror…  Szerintem a Minden bolygón a legjobb Brett Shaw sztorik egyike… aztán ki tudja, majd az olvasók eldöntik! Az olvasónak és a könyvelőmnek mindig igaza van.

SFportal: Más lett most Brett Shaw, mint húsz éve volt?

Harrison Fawcett: Én lettem más. Félek is egy kicsit. Amikor visszaolvastam a kész regényt, olyan gondolatom támadt, hogy úristen, ez egy film! Nyilván nem forgatókönyvet írtam, és egy az egyben nem lehet vászonra tenni a jeleneteket, a dialógusokat, mindazonáltal maga a koncepció és a megvalósítása érezhetően filmszerű. Majd dobok egy email losiba, vagy a Netflixnek.

SFportal: A hírek szerint nem állsz meg két regénynél, már írod a következőt. Mit lehet elárulni róla?

Harrison Fawcett: Jelenleg A Korona szövetségén dolgozom, január végén fogom leadni, aztán ha minden jól megy, tavasszal megjelenik. Két évvel vagyunk A Korona hatalma után, elvileg béke kéne, hogy honoljon a Pannonon… de hát magyarok vagyunk, vagy mi a rosseb, megy a pártoskodás és vitézkedés, a polgárháború küszöbére sodródik az egész bolygó, mikor… és akkor most nem mondanék többet. Reményeim szerint legalább olyan emlékezetes mű lesz, mint A Korona hatalma volt, aminek jövőre jön a harmadik kiadása. Március végén a Gold Booknak leadom végre a Fokost, aztán veszek egy nagy levegőt és 2019 őszén jön A Katedrális alkonya első kötete, a Pandemonium, és fél évvel később a második Societas Klein címmel. Húsz évvel ezelőtt a debreceni Cherubion A Katedrális „lájtos változatát” adta ki, az eredeti kézirat egyetlen példányban létezik és egy haverom őrzi, az ősverzió kizárólag a halálom után jelenhet meg, de ezt majd a jogutódom eldönti. Nyáron leültem a kiadót vezető Bayer Tiborral és átbeszéltük A Katedrális alkonyát. Azt mondta, ne fogjam vissza magam, amit írok, azt ki fogja adni. Majd kiderül, ha elolvassa.

SFportal: Elárulnál pár dolgot a regényről?… ha már így felcsigáztál minket.

Harrison Fawcett: A Katedrális alkonya arról szól, hogy az emberiség a perverzió démona uralma alatt áll, minden, amit olvasol, minden, amit látsz, hazugság. Ekkor megszületik egy őrült, egy zseniális, de beteg elme, aki azt gondolja, hogy minderre az emberszabású StockBauerek lesznek a gyógyír. Őrült nagy tévedése pedig elhozza a von Anstettenek eljövetelét. Monumentális mű lesz, kétszer 500 oldalon… de lehet, hogy hosszabb, majd meglátom, ha odaérek.

SFportal: Van időd ezek mellett filmekre? Vagy letettél most a filmforgatókönyvek írásáról?

Harrison Fawcett: Függetlenfilmezek, illetve televíziós tartalmakat írok. Ezek leginkább tv-filmek, sorozatok, vagy ami éppen van. Jelenleg is több vasat tartok a tűzben. Címeket nem mondhatok, a filmszakma a produkciók kezdeti szakaszában többnyire szilenciumot kényszerít az írókra, de ami fent van a honlapomon, az hivatalosnak számít.

SFportal: A Mysterious Universe világa új szerzővel gazdagodik: Waldmann Szabolcs (Michael Walden) a te egyik figurádat emelte a Hédammus újra száll című, szintén most megjelenő regénye hősévé. Milyen érzés, amikor függetlenedik egy szereplő tőled?

Harrison Fawcett: A legjobb érzések egyike, amit sorozatíró elérhet. A Paul Wittgen sorozat egyébként pokolian nehéz írói feladat. Nagy tévedésben vannak azok, akik azt gondolják, hogy Wittgen csak egy vicces pali, aztán kész. Nem. Wittgen csupán Shaw interpretációjában ilyen poénos figura. Szabolcsnak nem azért nehéz a dolga, mert Wittgenhez méltó sztorikat kell kitalálnia. Azt a kisujjából kirázza. Azért embert próbáló a feladat, mert nem az a dolga, hogy megmutassa, milyen az igazi Paul Wittgen. Neki azt kell megmutatnia, hogy szép fokozatosam, regényről-regényre, miért lesz olyan, amilyennek az olvasók húsz éve ismerik.

SFportal: Sok mindent meg kellett szabnod Szabolcsnak?

Harrison Fawcett: Nem. Szabolcs jól ismeri a von Anstettenek világát, gyakorlatilag ezen nőtt fel. A lexikális ismereteit kellett bővíteni és rendbe rakni pár apróságot. A regény első változatában például sokkal többet látott a Herdenjében, mint amire a fegyver képes volt 2662-ben, vagy ott van a MU állandó mumusa, a távolságadatok és a von anstetten-i világ kiterjedése. Ezeket össze kellett fésülni az általánosan rögzített adatokkal, amiben nagy segítség volt Szélesi Sándor, aki a sorozat szerkesztőjeként a különböző világszekciók koherenciájáért is felelős.

Nos, úgy tűnik, nagy dolgok vannak készülőben. Jó munkát az íráshoz!


Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük