SF hírek

Abból érdemes filmet vagy sorozatot csinálni, ami nem adja magát elsőre


2021. március 18-21. közt zajlott a legnagyobb amerikai science fiction és fantasy szervezet, az International Association for the Fantastic in the Arts (ICFA) éves konferenciája, a helyzethez illően természetesen online formában. A rendkívül sűrű, 152 elemet számláló programban volt szó mindenről, ami szűken vagy tágan az SFF témakörébe tartozik, a zombiktól a poszthumanista sci-fin át az animékig és számítógépes játékokig. A világ legkülönbözőbb egyetemeiről összegyűlt professzorok, oktatók (köztük ketten, Benczik Vera és Limpár Ildikó Magyarországot is képviselték), PhD. és egyéb hallgatók mutatták meg, hogy sci-fivel és fantasyval foglalkozni bizony egyszerre izgalmas és tudományos.

Ted Chiang író

A sokszínű programból most egy beszélgetést emelnénk ki, egy kerekasztalbeszélgetést, amely az SFF filmes és televíziós adaptációjának témáját járta körül. A résztvevők közül Ted Chiangot aligha kell bemutatni, mellette volt Jason F. Brown, a Witcher és a Térség sorozat producere, valamint Jonathan Alexander és Paweŀ Frelik kutatók, akiknek szakterülete a médiatudomány és a televíziózás.

A beszélgetés központi kérdése az volt, hogy amikor látszólag végtelen számban állnak rendelkezésre SFF szövegek, mit érdemes adaptálni, és miért. Ted Chiang fogalmazta meg a leghatározottabb véleményt: abból érdemes filmet vagy sorozatot csinálni, amiből elsőre nem gondolná az ember, hogy lehet. Amiben valaki elsőre látja a mozgóképes adaptációt, abból lehet egy vállalható film/sorozat, de nem az lesz az igazán érdekes. Látva a Ted Chiang szövegből készült Érkezés című filmet, azzal mindenképpen egyet lehet érteni, hogy ezek izgalmas megoldások lesznek, ha megosztóak is.

Jason F. Brown producer

Jason Brown egy másik szemszögből úgy fogalmazott: az eredetiség és a jelentés a legfontosabb, egyfajta „szabad hűség”, amelynek a lényege pontosan az, hogy nem betű szerint akar hű lenni a regényhez, novellához. Ehhez kapcsolódott aztán Jonathan Alexander és Pawel Frelik is, akik amellett érveltek, hogy míg a szöveg játék a nyelvvel, a film alapvetően vizuális, és ezt kell szem előtt tartani egy adaptációnál. A lényeg ugyanis, hogy mit és hogyan lehet áttenni szövegből képpé, hogyan lehet a legjobban kihasználni egy film eszköztárát, a legtöbbet kihozni a két médium különbségéből.

Az általános gondolatok után a beszélgetés résztvevőinek feltették a kérdést, hogy milyen adaptációt várnak, és mi az, amivel kapcsolatban rossz előérzetük van. Többször elhangzott, hogy a Térség sorozat az egyik legjobb példája a minden szempontból jól sikerült adaptációnak. A Szép új világ Netflixes sorozata már megosztóbb volt, mondván, hogy vizuálisan rendben van, de nem sikerült túl sokat megőriznie Aldous Huxley regényének gondolatiságából.

A másik fenntartásokkal, de várt sorozat, amely többször is felmerült a beszélgetés során, az Alapítvány Isaac Asimov trilógiájából. Ted Chiang ezt példának hozta a beszélgetést nyitó kijelentésére, miszerint a regénysorozat látszólag alkalmatlan a megfilmesítésre, mert túl hosszú időt ölel fel, nincs konfliktus, túl sok a filozofálás, de paradox módon pont ezért fűz hozzá nagy reményeket. Illetve hozzátett egy olyan belsős információt is, hogy beszélgetett a készülő sorozat producerével, aki elmesélte az elképzelését, amit Ted Chiang nagyon izgalmasnak és reménykeltőnek talált.  Ezen kívül a beszélgetés résztvevői Ursula LeGuin Szigetvilág regényciklusát vagy Cixin Liu: Háromtest-trilógiáját látnák még szívesen megfilmesítve. Az biztos, hogy így már kétszeresen várós az Alapítvány sorozat, és adtak gondolkodnivalót annak, akit izgat az SFF és az adaptációk kérdése.