Tudomány

11 hozzászólás on A Vörös Bolygóra és tovább… majd valamikor

  1. Tulajdonképp miért is kéne a Marsra menni? Miért nem a Földön valósítjuk meg az emberiség nagy álmát? Legyünk már annyira racionálisak, hogy a finanszírozhatatlan álmokat (?) jegeljük egy kicsit. Ha jövő, akkor NEM a világűr!!!

  2. solymosgyu

    Egy sokkal távolibb bolygóra. Amit nehezen érhetnek el az ellenséges földönkivuliek.

  3. kertesz100

    Javítsuk ki ezt az öreg űrhajót és tegyük lakhatóvá, élhetővé az utasok számára. Lökjünk a Napba minden szemetet, az majd elégeti. Legyen kékebb a kék és zöldebb a zöld. Legyen lakható a Föld, aztán majd eldöntjük mi dolgunk van még sok pénzért.

  4. sheenard

    Legyen lakhatóbb a Föld és fedezzük fel a Marsot – én nem látom, hogy ez a kettő kizárná egymást…

    Szerintem szükség van felfedezésekre s felfedezőkre – akik csak azért indulnak neki az ismeretlennek, hogy elsők legyenek, s hogy felfedezzenek. Nem anyagi érdekekért, nem hódítani, csak magáért a kalandért.

    Korunkban igazi kalandokból van a legkevesebb.

  5. mohicane

    Én magam nem vagyok meggyőződve arról, hogy az űrkutatásra fordított pénz mástól – pl. a környezetvédelemtől – venne el forrásokat. A környezetvédelem részben technológiai, részben jogi feltételektől függ, vagyis ha létezik egy környezetbarátnak tartott technológia, akkor azt vagy propagálni, vagy – jóval egyszerűbben – kötelezővé téve meg is lehet oldani a problémák zömét.

    A gondokra az nem megoldás, hogy kiirtjuk magunkból a megismerés vágyát…

  6. A megismerés vágyát egyáltalán nem kell kiölnünk magunkból. Csak felelőtlenül nem szabad utat engedni nekik. És tulajdonképp kinek a vágya a Mars további feltérképezése? Megszámolható, az emberiség össznépességének elenyésző hányada. Egyébként pedig ez nem annak a kérdése, hogy űrkutatásra vagy környezetvédelemre fordítunk pénzt (lásd mohicane hozzászólása), sem azé, hogy kalandorkodni jó vagy sem (lásd sheenard), hanem egyes egyedül a felelősség és a szolidaritás kérdése. Sztem illúziókat kergetünk és felelőtlenek vagyunk. Mint amikor egy gyerek örül a nyalókájának, ám rögtön eldobja, miután meglát egy csokit.

  7. sheenard

    1961-ben jutott fel ember az űrbe. 2009 van. Nem nevezném felelőtlen kalandozásnak, ami ez alatt a negyvennyolc év alatt történt.

    Toporgásnak inkább…

    Szolidaritást meg ne keverjünk a Mars felfedezésével. Az egyik a mikrokörnyezetünkről, emberségünkről szól a másik a világegyetemről és az emberiség jövőjéről.

  8. mohicane

    “A megismerés vágyát egyáltalán nem kell kiölnünk magunkból. Csak felelőtlenül nem szabad utat engedni nekik.”

    Zsoldos Péter mégiscsak látnok volt…

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük