Javori véleményét. F. Tóth Benedek: Nélküled  a jövő A 65 éves világháborút  megelőző kísérletező békeidőben, a XXII. század elején: már 24 milliárd ember él az energiatárolási problémákkal küszködő Földön. Ebben a kiszámolt – egykék  uralta – világban, reményadó mentsvár lehet egy Mars-, Uránusz- vagy Jupiter-expedíció. Baron, francia  szénhidrogén-kutató és Flore, spanyol űrhajóépítő-mérnöknő románcába kapcsolódunk be Budapesten. A két szerelmes  meglátogatja a Jövő Múzeumát, ahol először egy mutáns élőlény okoz pánikot, majd a jövő műszerein döbbenhet meg a bátor látogató. Később egy aberrált  étterem is szóba kerül, ahol – meglepő módon – az ember lehet a főétel. A – fejenként – 2,5 milliárd  szívverésre tervezett szerelmeseink végül rádöbbennek, hogy felettébb fontos az isteni szikra: a lélek. I. M. Brod: Kismadár aranykalickában 2212  után járunk Los Angelesben. Lawrence Block: Ha a szent kocsma is bezár klasszikus krimiregénye ugrott be az első oldalakat olvasván. Az  eseménysor átlagos bűnügyi történetként lépeget e műfaj jól kitaposott ösvényén, de a kivételesen egyedi hangvétel számomra egyre szimpatikusabbá varázsolta a vagány (laza) szövegű kisregényt, mely rengeteg izgalmat, meglepetést tartogat kíváncsi olvasójának. A humora  Rejtő Jenőével rokon, így a legkiélezettebb, legkörömrágóbb pillanatokban is tud megnyugtató enyhülést adni a szereplők egy-két ziláltan önironikus, zaftos kiszólása, helyzetelemző, citromkarikás fanyarsága. Az  amerikás magyar sztoriban a szerző becsempészett művébe kishazánkra utaló apró jegyeket (pl.: a végzet asszonya, egy forró, sötétbarna szemű dizőz elénekli Seress Rezső – Jávor László: Szomorú vasárnap című dalát egy lokálban), illetve a honi, mai sci-fi-világ markáns szereplői is megjelennek egy-két kikacsintó utalásban (pl.: Brandon és Sezlon Könyvkiadó, Kamper Traslations, Merras-féle algoritmus). A Sherlock  Holmes-szerű, kirakójátékos, magánnyomozós történetben a sci-fi csak kellékek szintjén jelenik meg (trafikosrobot, holodiszk, rakétás forgalomirányító, részecskebontós gyorsküldő, sztatopajzs, stb…). Ettől függetlenül ez a vérbeli krimivé váló kisregény akár ma is játszódhatna. Sziporkázóan  szellemes, s amikor már úgy sejtettem, hogy biztosan tudom a végét: meglepett egy újabb, nem várt fordulattal. Leonard Stansky: Finomhangolás Egy fizikus parafenomén  házaspár kvantumrezonancia-elméletével megdöbbenti  a világ tudóstársadalmát, de megbolygatja a mágikus erőket is. Természetfeletti – szinte démoni – erővel rendelkeznek, transzba esésük alatt hallható lüktető  kántálásuk a való világ mezsgyéire viszi őket, s ott rejtett energiaszálakat hoznak mozgásba. Olyan  Kaput nyitnak meg, ami az emberiség előtt ebben a korban még ismeretlen. A spiritiszták, okkult praktikákban hívők érdeklődése  mellett a Vatikán és kapitalista cégbirodalmak és érdekszférák figyelmét is magukra vonják. Egy kozmikus  védőpajzsot hoznak létre, amely elhárítja illetve egy idő után megszünteti az ózonlyuk káros következményeit. Nem evilági  hatalmukra, dimenziólépéseikre a Katedrális időutazó intervenciós tisztje is felfigyel. Találkozásuk a köztes és a valós térben nem  várt záróképpel ér véget. A fantasy  (amit a kötet befejezése után újra elolvastam) több szálon fut, mintha egy regény bontogatná a szárnyait, aztán a szárnyak szélnekeresztve megszakadnak. Kár. S. Ladislaw Cornelius: Mentsd meg Hitlert! Nem szeretem a „mi lett volna, ha…” újrajátszós  történeteket, de ez az időutazáson alapuló, merész ugrással a II. világháborúba repítő elbeszélés elnyerte a tetszésemet. Adolf  Hitler környezetében egy – a jövőből érkezett – főtiszt folyamatosan megakadályozza a Führer ellen tervezett merényleteket. Ezen robbantások,  gyilkossági kísérletek egy részét szintén időutazók követnék el…. A történelmet nem szabad  (csak egy picit, ha szükséges) megváltoztatni, ez az Őrző fő elve. Pedig a (valóságos)  német főtisztek közül is egyre többnek lett elege 1943 tavaszára Hitlerből. Ekkortól  megszaporodnak a Fővezér elleni merényletek. A cselekményben okkult mellékszálként egy angyali áldást követően egy misztikus tárgy utáni hajsza is felvillan. A Farkasodúban  1944. július 20-án történteket a főszereplő, Heinz Brand ezredes szinte percről percre elmeséli nekünk, megrendítő részletességgel, mintha ő is ott lett volna. A szerző, Cornelius mágikus mester alapos történelmi ismeretei mellett az egyszervolt, sárkányos világokat beépítő fantáziájával is kivívta elismerésemet. Dave Howard: Hősök végzete A kisregény főszereplője: Fúria, a rettenetes és rettenthetetlen szuperhős. A Fúria  (a görögöknél Erinnüsz) eredetileg a bosszúállás és a lelkiismeret istennője volt a mitológiában, akit szárnyas, hosszú ruhás nőalakként kígyóval, ostorral és fáklyával ábrázoltak. A mi Fúriánk  magányos férfi, akit egykori családi tragédiája tett az alvilág legádázabb, legkíméletlenebb ellenségévé. Egymás  után öli meg a kegyetlen gengsztereket, bűnbandák alattomos vezéreire vadászik, irracionális elmeként árnyként lecsapva áldozataira az árnyak között. Fegyverzete  félelmetes, védőpajzsa szinte áttörhetetlen. Idegen  lényekkel, 3 m hosszú csápos pókszörnyekkel is úgy elbánik, mint a sicc, mit sem törődve azok tűhegyes sarkantyúival, mestertolvajokhoz méltó cselvetéseikkel. A Pokolpagoda bárban egy nagymenő bűnözőt próbál becserkészni, akire halál vagy megbánás várna, amikor váratlan ellenfelekkel is meg kell küzdenie. Az  alvilág közben összefogott ellene. Már annyira félnek a Sebezhetetlen  bosszúhadjáratától, hogy félretéve önző önérdekeiket, nem egymás ellen harcolnak, hanem a közös bűnözőirtó, pusztító Fúria ellen. Az álarcos hős csatáinak  pergőtüzét meg- megszakítják a férfi visszaemlékezései, ezekben feleségéről, kisfiáról szüleiről álmodik, amikor még együtt volt velük, s boldogan tervezgették a közös jövőt. Az utolsó „felvonásban” a fekete alapon ezüst foltos harcászati rendszerű hősre fokozatosan igazzá válik (talán túlságosan is), hogy „… ha nő veszélye, nő a bátorsága…”. A mű utolsó – ráadás – fejezete  10 évvel később (2670-ben) játszódik: nem igazán értem, hogy miért került a történet végére! Anthony Sheenard: A Katedrális Őrzői York Ketchikan, az űrvilág mondabeli vagabundja és Jacques de Molay, a wrajk szupercivilizáció emberi alakot öltött 15 000 éves képviselője Akaba bolygó fővárosába érkezik, de itt csak egy szellemvárost talál. Nemcsak  a megapoliszt, hanem az egész bolygót is kiürítették, mert egy sáskarajhoz hasonlító rablófajta ellenség közelít: a midionik, akik 3 nap múlva 6000 csillaghajóval, 9 millió űrvadászgéppel és 192 millió katonával előbukkanva a mélyűrből felprédálják a majdnem teljesen néptelen, elhagyott világot. Yorkot  és de Molay-t azonban nem olyan fából faragták, hogy gyáván nyúlcipőt húzzanak, és meglépjenek, hanem hozzálátnak a védelem megszervezéséhez. Rábukkannak  Walkerre, aki nem texasi kopóként üzemelt, hanem biológusként intelligens zselét (ami átmenet a hologram és a kiborg között) gyártott egykor egy kópiagyárban. Felhívásukra  59 helybéli – korábban békés polgári foglalkozást űző – helybéli jelentkezik. Egy ottfelejtett bombázó kinézetű kiborglány (Zsazsa) feltétlen hűségére és segítségére is számíthatnak. Szövetségesként kik jöhetnének  még szóba? Elsőnek a Vatikán  titkos fegyverei ugranak be hőseinknek: a klónozott keresztény mártírok (a Vaskesztyűsök), Adalbert és Klára (a Harcos Szentek). Utána a Stockbauerek, az időutazás és ennek nagymesterei a villnegronok kerülnek terítékre, végül a gillethek, akikkel már küzdöttek egy oldalon. Felvetődik még az öt szupercivilizáció felkeresése is, de időhiányában  ez a gondolatfoszlány is az elvetélt ötletek listáját gyarapítja. Közben kiderül, hogy a pannoni  űrflotta a közelben hadgyakorlatozik a Magyar Szent Koronával. Nem lebecsülendőek a turáni csillagrombolók fedélzetükön a szent fogadalmas harcosokkal, a plazmaíjászokkal és a misztikusokkal, de az ellenséges inváziós hadsereg gigászi túlerejével szemben kevés lenne az esélyük. A négyszemű,  kékeslilás bőrű, korláttalan hadúr, Segerdsson admirális megérkezik félelmetes inváziós seregével, s a történet végén kiderül, hogy az ellenőrizetlen korláttalan, dölyfös hatalmat legyőzheti-e bárki a világegyetemben. A hosszútávfutó  magányosságát nem éreztem, amikor ezt az ezernyi ötlettől cikázó, barátságosan bátorító, hajlékony humorral átszőtt, technikai mágiával megspékelt sci-fi-regényt olvastam. Bársonyon futottak perceim… Tényleg igaz: az  MU-kötet legvégén csattant igazán az ostor! Tuan Kiadó,  2008 384 oldal ]]>