Szefantor

A Galaktika 1970-es indulásáról a Szefantoron


Megkezdődött a XXXI. Szegedi Fantasztikus Tábor (Szefantor) Szeged mellett, a régi helyszínen, a Szent-Györgyi Albert Agóra Székháti Alkotóházában (a hely új nevet kapott)… A hétvége vendégei között ott volt Németh Attila is, a Galaktika irodalmi szerkesztője, aki az újság 46 évvel ezelőtti indulásáról hozott érdekes dokumentumokat, és azok alapján elevenítette fel az 1970-es évek történéseit – konkrétan a Galaktika almanach indulását.

A New York Kávéháztól indult a történeti visszatekintés, ahol az emeleteken kiadók, szerkesztőségek működtek a 40-es, 50-es évektől, így az Ifjúsági Könyvkiadó (később Móra) is, amely ifjúsági irodalom körébe sorolt sci-fiket is kiadott. Kuczka Péter a Mórán belül segítette életre a Kozmosz nevű szerkesztőséget, ahol felvetette egy tudományos-fantasztikus antológia ötletét.

A kidolgozott koncepció egy olyan almanachról szólt, amely az irodalom mellett tanulmányokat, esszéket is közölt volna. „Minden egyes szám terjedelme kb. 300 gépelt oldal. Ebből átlagban 200-220 oldal a szépirodalom, a többi tanulmány, cikk, ismeretterjesztés, stb. Erre az arányra véleményem szerint azért van szükség, mert a magyar olvasó jóformán semmit sem ismer a SF-re vonatkozó elméleti írásokból.” – írta 1970 júliusában kelt levelében Kuczka Péter a Kozmosz könyvkiadónak.

„Az első két szám tartalmi összeállítása érdekesnek látszik, bár az írások színvonalát és tartalmát, mondanivalóját csak elolvasás (fordítás) után lehet majd megítélni. A rövid ismertetés, amit Kuczka írt a tartalomjegyzékhez, erre csak ígéret lehet. A számok összeállítására a koncepció érdekes, javaslom, fogadjuk el.” – adott rövid véleményt Kuczka levele után egy évvel, 1971 júliusában Szabó Valéria felelős szerkesztő.

Az „érdekes” koncepcióban az almanach folytatásban megjelenő regényekkel is indított volna: tervben volt Harry Harrisontól a Halálvilág, később pedig a Sztrugackij testvérektől a Lakott sziget leközlése. A szám eredetileg Frederich Brown-ra koncentrált volna és négy tanulmány kapott volna benne helyet: Jacques Bergieré a science-fictionről, Sz. Ganszovszkijé Nauka i fantazija címen, illetve Labarthe-Siclier könyvének és egy régebbi magyar sci-fi író munkásságának ismertetése. Ehhez képest az 1972-ben elindult Galaktika szerényebb terjedelmű volt, és Robert Sheckley került a középpontba.

A magazint a lektorok karmai később is sokszor megtépázták. Magát az SF műfaját sokat támadták irodalomtörténészek (főleg Funk Miklós), de Szabó Valéria pl. az ifjú Nemere István kedvét igyekezett elvenni a folytatástól. A 25. Galaktikától Futaki Józsefnek volt komoly ráhatása arra, mit közölhet le a lap, és mit nem. Futaki különös erővel köszörülte tollát a tervezett Lovecraft-különszámon, mely végül a 28. szám helyett csak a 40.-ben valósulhatott meg. Az ökológiai különszám (30.) szintén kapott támadásokat, a benne szereplő novellákat „várakozáson alulinak” nevezte Futaki – akinek a nevéhez egyébként a későbbi Galaktikákban a beküldött olvasói írásokra adott szerkesztőségi válaszok is fűződnek, melyek finomkodással semmiképp sem vádolhatóak.

A 33-as Galaktikában a Tucat Jay c. novella magyar címébe kötöttek bele, a tervezett Harlan Ellison-antológia körül (34. szám) pedig különösen nagy viharok dúltak – volt, aki nagy reményekkel készült rá (Fazekas László), volt, aki nem értette, Ellison mitől tekinthető „új hullámnak”, végül a lap csak egy Ellisonról szóló tanulmányt közölt le Szentmihályi Szabó Péter tollából (bár az amerikai író neve „ott felejtődött” a címlapon).

A lényeg, hogy Kuczkát – akinek szava, véleménye a szerkesztőségen belül megkérdőjelezhetetlen volt – „felülről” sokan és sokféleképpen ellenőrizték, de munkássága révén a Galaktika hosszan és zökkenőmentesen működött. „Szerénytelenség nélkül szeretném mondani” – írta Kucka 1970-es levele végén – „hogy a világ egyik legjobban szerkesztett SF »folyóiratát« tudnánk a Galaktikából csinálni.” 

Süle Zoltán cikke nyomán
Megjelent a Szefantor Kurir 2018/1. számában