Tudomány

2019: Isaac Asimov reményei 35 év távlatából


2019 több szempontból is jelentős év a science fiction rajongói számára, s nem csak az idei, régóta várt filmbemutatók (Bosszúállók: Végjáték, Marvel Kapitány, Star Wars IX., stb.) miatt. Tájékozott sci fi-fanok jól tudják, hogy Ridley Scott 1982-ben készült kultuszfilmje, a Szárnyas fejvadász (Blade Runner) 2019-ben játszódik, emiatt is sokan várták az idei évet, s talán nem csak a filmben megelőlegezett ruhaviselet és a repülő autók miatt… És persze nem a Blade Runner az egyetlen ismert sci-fi, melynek 2019-es vonatkozásai vannak…

A science fiction hőskorában a 20. század vége–a 21. század eleje még a fantasztikusnak tűnő jövőt jelentette, akkoriban a 2000-es éveket legtöbben szinte egyöntetűleg az űrutazások és robotok korának tekintették. Aztán, ahogy a huszadik század ’50-’60-as éveitől kezdve a jövőről alkotott elképzelések fokozatosan sötétebbé és sötétebbé váltak, az ezredfordulóhoz közeledve egyre több tisztán disztópikus mű látott napvilágot az emberiség jövőjéről.

Az 1984-es év számunkra már történelem, az azonos című regény jóslatait azonban az utóbbi időben ismét egyre gyakrabban emlegetik. Orwell 1949-ben megjelent disztópiája cselekményét 35 évvel a jövőbe helyezi, s az ikonikus évszám eljövetele 1984-ben újabb jóslatok megfogalmazásához nyújtott apropót: Isaac Asimov 1983. szilveszteri gondolatait a 2019-es évről napjainkban érthető módon egyre többen és gyakrabban idézik.

Asimov jórészt optimistán tekintett a 35 évvel későbbi jövőbe: amennyiben sikerül elkerülni a két szuperhatalom közötti atomháborút, kezdte írását a The Star-ban, akkor a világban legtöbb területen fejlődés várható.

Cikke első és legfontosabb megállapítása az otthoni számítógépek, intelligens gépek és háztartási robotok elterjedése és mindennapossá válása volt; a számítástechnika, írta, a harmadik világ felzárkózásához is elengedhetetlen lesz. Asimov azonban a komputerizált társadalomra való átállással járó nehézségeket sem hallgatta el, számított a technológiával szembeni ellenállásra; az automatizációval járó változásokhoz való alkalmazkodás gyorsabb és fájdalmasabb lesz, jósolta, mint anno az ipari forradalom idején volt. Az író megjövendölte hagyományos munkahelyek megszűnését, és új iparágak, újfajta munkák-állások létrejöttét is. Előre látta, hogy az átállás a képzetlen munkaerő számára lesz legnehezebb, hisz az általuk végzett monoton munka fog először eltűnni az automatizáció következtében. Ez az átmenet Asimov szerint 2019-re már lezárul: átképzéssel, vagy az alapjövedelem bevezetéséhez hasonló jóléti intézkedésekkel lehet ellensúlyozni a negatív hatásokat. A régi világ képviselőinek kiöregedésével, eltűnésével új, számítógépekhez értő generáció megjelenését is előrevetítette, s itt önkéntelenül is a ma Y-, Z-, Alfa- stb. generációnak nevezett korosztályra, más szóval a „digitális bennszülöttekre” kell gondolnunk…

A szerző más írásaihoz hasonlóan a The Star-beli cikkében is felhívta a figyelmet az oktatás fontosságára, rámutatott, hogy a jövő munkavállalóinak alapos számítástechnikai ismeretekkel kell majd rendelkezniük, hogy alkalmazkodni tudjanak a high-tech világ kihívásaihoz-elvárásaihoz.

Asimov reményei szerint a számítógép az oktatást is forradalmasítja majd, élményszerűbbé téve a tanulást jobban motiválja a diákokat, lehetővé teszi a tananyag egyénre szabását, s ez alapvetően változtatja meg a tanárok szerepét. (A számítástechnikai eszközök figyelemelterelő hatásáról nem írt…)

Ami a Földet érintő globális kérdéseket illeti: Asimov 1984 után egy ideig a népességnövekedés folytatódására számított, de reményei szerint 2019-re megfelelő intézkedéseknek köszönhetően ez a folyamat lényegében megáll, s a bolygó népessége stabilizálódik. A ránk ma is leselkedő veszélyek közül a környezetszennyezés problémáját is égetőnek találta, úgy látta, hogy a helyzet még évekig súlyosbodni fog, s csak reménykedni tudott abban, hogy 2019-re az emberiség lesz olyan felelősségteljes, hogy a megfelelő technológiának köszönhetően a környezeti pusztítást képes lesz megállítani és hatásait visszafordítani. Sajnos, Asimov ebben is túl derűlátónak bizonyult…

Tévedésének egyik oka: talán nem túlzás naivnak bélyegezni azt a gondolatot, hogy a globális problémák megoldása érdekében a népek és vezetőik józan eszére apellált, annak belátását remélve, hogy nemzeti- és nemzetek feletti együttműködés nélkül mindannyian pusztulásra vagyunk ítélve. Ez, – és ezt már ő is csak félve írta le, – feltételezheti egy esetleges, közelebbről nem részletezett felépítésű világkormányzat létrehozását is.

Asimov arra számított, hogy a technológiai fejlődéssel párhuzamosan az átlagembereknek több szabadideje marad önmaguk kiteljesítésére, tartalmas szórakozásra – ide értve a tudományos kutatást, irodalmat, művészeteket és különleges hobbikat (a világhálóval és a net-függőség lehetőségével természetesen még nem számolhatott…).

Az író maga is tisztában volt azzal, hogy jóslatai 35 éves időszakra számítva ugyancsak optimistának tűnhetnek, de cikke végén állításait megfejelte még egy, szívéhez közel álló gondolattal, az űr hasznosításával, – noha valószínűleg ő maga is sejtette, hogy írásának ezek a legmerészebb megállapításai. Természetesen az űrkutatással és –utazással kapcsolatban is nagy reményei voltak, – s ahogy előre sejtette, a valóság itt is elmaradt várakozásaitól.

Elképzelése szerint a fegyverkezési verseny végeztével potenciálisan felszabaduló pénzösszegeket békés célokra felhasználva űrrakéták segítségével állandó kolóniák jönnek majd létre az űrben, ahol a későbbiekben akár több ezer ember is élhet, s azt is biztosra vette, hogy mára, 2019-re, az ember visszatér a Holdra, hasznosítandó az ott található nyersanyagokat. A Hubble-hoz, Chandrá-hoz és Webb-hez hasonló űrteleszkópok mellett 2019-re már nemzetközi űrállomást képzelt a Holdra, ahol többek között olyan, a Föld körüli pályára állítandó szerkezeteket szerelnek össze, melyek napenergia hasznosításával és átsugárzásával segítenének bolygónk energiaellátásában – s melyek nem képeznék egyetlen állam tulajdonát sem, s egyúttal a megbékélés és békés egymás mellett élés zálogai is lennének a Földön.

Az űrben, írja Asimov, kísérleteket is lehetne végezni, s az ottani előnyös feltételeket (súlytalanság, vákuum, sugárzás, magas, ill. alacsony hőmérséklet) kihasználva bizonyos gyártási folyamatokat is oda telepíthetnénk, ezzel is új technológiákat hozva létre. Ez az álma a Nemzetközi Űrállomáson végzett kísérletekkel részben megvalósult, s januárban a kínaiak kíséreltek meg növényeket termeszteni a Holdon…

(Zárójeles megjegyzés: idősebb George Bush elnöksége idején 2019-re ígérte az ember Marsra szállását, de az időpont azóta jelentősen eltolódott, s Donald Trump legutóbb a Holdra való visszatérésről beszélt, noha a NASA számára évtizedek óta egyértelműen a Mars-misszió a prioritás, céljuk embert juttatni a vörös bolygóra. Trump elnök ehelyett űrhaderő létrehozását rendelte el…)

Asimov egy kevésbé szerencsés gondolata szerint az űr megfelelő hely az ipari termelés káros melléktermékeitől való megszabadulásra, azok exportálására is: a szennyező iparágakat a Földön kívülre telepítené, egyes gyárakat föld körüli pályára állítana, a földön keletkező hulladékot pedig a világűrbe továbbította volna, a többit a napszélre bízva… Ez utóbbi megállapítása erősen vitatható, az űrszemét gondolata valószínűleg még ismeretlen volt előtte…

Noha az író jövendölései 1984-ben sokak számára leginkább sci fi-nek hangozhattak, ő azzal zárta cikkét, hogy az általa felvázolt 2019 csupán a valódi nagy átalakulás kezdete… Ebben valószínűleg igaza is volt, hiszen éppen az általa beharangozott egyre gyorsuló változások közepette élünk, s a technológiai fejlődés hatásait ma tíz-húsz évre előre megjósolni is elég nagy merészség, nem hogy harmincötre…

Asimov 35 évvel ezelőtti jóslatairól általános vélemény, hogy meglehetősen derűlátóak, az általa elképzelt jövő leginkább egy Star Trek-sorozat utópista szocializmusára emlékeztet. Kritikusai megjegyzik, hogy nem vállalt túl nagy kockázatot, hisz a jövőkép, melyet felvázolt, nem különösebben merész: nem meglepő módon a ’70-’80-as évek történéseiből-változásaiból kísérelt meg extrapolálni. Ahol nem jöttek be a jóslatai, ott leginkább az lehetett a probléma, hogy túlságosan is bízott az emberiségben és a haladásban, nem számolva az ember sötét oldalával… Asimov végig a józan észre és jobbik énünkre apellált, amikor a világunkat még mindig fenyegető globális problémák felszámolását, a militarizmus végét és a béke szükségszerűségét jövendölte. A háború vége az ő 2019-ében például közkívánatra, a tömegek nyomására jön el… mai szemmel nézve talán ez az egyik legnaivabb állítása.

Asimov 1984-es jövendölései csak félig-meddig váltak valóra, „valóságtartalmuk” attól függ, milyen szigorúan vizsgáljuk őket, hogy inkább a hasonlóságokat vagy az eltéréseket keressük, napjainkban mégis újra érdeklődéssel olvassuk írását; gondolatkísérletnek érdekes összevetni a mi 2019-ünket azzal, amit Ő leírt; – feltehetjük magunknak a kérdést, vajon miért nem valósult meg több az író progresszív elképzeléseiből…

Ha most kérdeznénk meg vezető science fiction-szerzőket, hogy mit gondolnak a 2054-es évről, feltehetőleg még nehezebb dolguk lenne, hiszen ha harminc-negyven évvel előretekintünk, szinte csak abban lehetünk biztosak, hogy semmit sem tudhatunk biztosra; olyan jövő vár ránk, amit mai ésszel szinte még elképzelni sem tudunk. Talán még soha nem volt igazabb Yoda mondása, miszerint „A jövő mindig mozgásban van.”

A gondolkodók 2054-re vonatkozó jóslatai valószínűleg sokban hasonlítanának a fiktív 2019-ről szóló korábbi sci fi-k által bemutatott világra. Nagy valószínűséggel kevés megkérdezett vázolna fel optimista jövőképet, az elképzelések között többségben lennének a disztópikusak, vagy számunkra félelmetesnek-fenyegetőnek tűnőek… Gondoljunk csak az elmúlt évekből Stephen Hawking, Elon Musk és David Attenborough figyelmeztetéseire, vagy akár Yuval Noah Harari illetve Ray Kurzweil írásaira – utóbbi 2045-re teszi a szingularitás bekövetkezésének időpontját… Sokatmondó, hogy a mesterséges intelligencia robbanásszerű fejlődését látva sok szakértő pont Asimov robot-törvényeinek mielőbbi bevezetését sürgeti, az emberiség védelmében…

Következik: 2019: A disztópiák éve  I.

A szerzőről:
Marti Zsófia az ELTE-n végzett magyar-angol szakon, jelenleg egy budapesti gimnáziumban
tanít angol nyelvet. Szakterülete, volt PhD-témája az észak-amerikai disztópiák.
Sci fi-témájú írásai megtalálhatók különféle online felületeken, illetve a Galaktikában.
Szabadidejében írással is próbálkozik.

3 hozzászólás on 2019: Isaac Asimov reményei 35 év távlatából

  1. Hello. I have checked your sfportal.hu and i see you’ve got some
    duplicate content so probably it is the reason that you don’t
    rank high in google. But you can fix this issue fast.
    There is a tool that rewrites content like human, just search in google: miftolo’s tools

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük