Mozi - TV

2019: A disztópiák éve a filmekben III.


2019 több szempontból is jelentős év a science fiction rajongói számára, s nem csak az idei, régóta várt filmbemutatók (Bosszúállók: Végjáték, Marvel Kapitány, Star Wars IX., stb.) miatt. Számos ismert sci-fi filmnek, sorozatnak vannak 2019-es vonatkozásai… Cikksorozatunk, melynek utolsó részéhez érkeztünk, ezeket tekinti át, ad végezetül összefoglalót.

A 2019-es évet ábrázoló alkotások között a legegzotikusabb ízlésű filmrajongók is találhatnak maguknak valót az igazán változatos kínálatból. 1983-ban két, 2019-ben játszódó amerikai filmek inspirálta poszt-apokaliptikus film is készült Olaszországban: a Dopo la caduta di New York (2019, After the Fall of New York), amit, ahogy a címe is mutatja, több más ismert sci fi (pl. Majmok bolygója, Mad Max II.) mellett a Menekülés New Yorkból története ihletett. A film szerint 2019-re atomháború következtében a sugárzás az emberiség nagy részét terméketlenné tette, túlélők egy csoportjának Parsifal vezetésével a kegyetlen, emberkísérleteket végző bandák által uralt New York-ból kell kimentenie – nem, itt nem az elnököt, hanem egy csodálatos módon a sugárzás ellenére is termékeny nőt. (A terméketlenné válás, s az egyetlen fogamzóképes (és gyermeket váró) nő megmentésének gondolatát Az ember gyermeke c. film dolgozza ki részletesebben. A meddőség A szolgálólány meséjében is a társadalom legégetőbb problémája.)

Az I nuovi barbari (The New Barbarians/Warriors of the Wasteland) is az atomháború sújtotta Földet mutatja be, ahol a kevés túlélőnek éheznie kell. A Templomosok (The Templars) nevű banda fosztogatja a telepeseket, megtisztítandó a Földet. Skorpió (Scorpion), egy egykori bandatag szövetségeseivel megment egy vallásos közösséget a Templomosok támadásától.

További kevésbé ismert-sikerült filmek, melyek szintén 2019-ben játszódnak, a teljesség igénye nélkül: a Geostorm (Űrvihar) című, 2017-es katasztrófafilmben éppen a klímaváltozás katasztrofális következményeit semlegesíteni hivatott időjárás-szabályozó műholdak meghibásodása okozta óriásvihar következtében vár végső pusztulás világunkra – hacsak Gerard Butler az űrbe utazva meg nem akadályozza a világvégét… – Egyes kritikusok szerint maga a film is felért egy kisebbfajta természeti csapással…

Ez azonban nem minden: a Steel Frontier a poszt-apokaliptikus Vadnyugaton játszódik, ahol egy magányos revolverhős védi meg New Hope városát a banditáktól, a Heatseeker (1995) pedig kickboxoló kiborgokról szól, de ha valakinek ez sem lenne elég: a Test Tube Teens From The Year 2000 c. 1994-es opuszban tinédzserek azért utaznak vissza az időben, hogy megakadályozzák a szex betiltását… (Ha valakinek felkeltette az érdeklődését a téma, jobban jár, ha megnézi (újra) a Szexmissziót…).

* * *

A fiktív 2019-ben játszódó filmek alkotói különböző lehetséges forgatókönyveket vázoltak fel, s egyik sem tűnik különösebben derűlátónak. Címszavakban összefoglalva, amit lát(hat)tunk: különböző okok miatt élhetetlen világ; klímaváltozás, környezetszennyezés minden mennyiségben, az állat- és növényvilág teljes kipusztulása, atomrobbanások, túlzsúfolt nagyvárosok, a demokratikus jóléti állam összeomlása, nagyvállalatok és reklámcégek uralma, teljesen kettészakadt társadalom, nyelvek-kultúrák keveredése, égig érő reklámok, cenzúra, a lakosság tévéműsorok általi irányítása és befolyásolása, korrupció és rendőri túlkapások, utcai erőszak, emberkísérletek, emberek orvosi célú klónozása, génmanipulált gyerekekből szuperkatonák nevelése, más bolygók benépesítése, sugárzás miatti terméketlenség, androidok lázadása, az emberiség nagy részét kiirtó gyilkos járvány. És persze kickboxoló kiborgok, poszt-apokaliptikus vadnyugat és a szex betiltása…

A fentebbi felsorolás, a sci-fi filmek által elénk tartott tükörben látott kép nem ad okot túl sok optimizmusra. De amit az alkotók elénk tártak fikció-e csupán, alternatív történelem-valóság, vagy esetleg már a jelenünk-közeljövőnk? Az utolsó, némileg bizarr B- és C-filmekbe illő elképzelésektől eltekintve nem tűnnek puszta fikciónak, még ha napjainkra nem is érkezett el teljesen a kult-sci fi-kben beharangozott poszt-apokaliptikus világok egyike sem, azt bizonyosan érezhetjük, hogy mára lényegesen közelebb kerültünk hozzájuk, s bekövetkeztük már nem is tűnik annyira elképzelhetetlennek. A filmekben felvázolt jelenségek, legalábbis csírájukban már évek óta léteznek, csak még nem rendeződtek kontextusukban egységes világképpé. Lehet, hogy a szerzők mindössze pár évtizedet tévedtek?

A ma már kultikusnak számító ’80-as években készült alkotások (Blade Runner, Akira, a Menekülő ember, stb.) még több mint 30 évvel a jövőbe helyezték cselekményüket, a kétezres évek filmjei már belátható időn belülre, bemutatásukhoz képest két-három, esetleg tíz-tizenöt évvel későbbre; ez is mutatja, hogy az alkotók úgy érzik, a jövő, amit ábrázolnak, nem is annyira távoli… (Ezzel párhuzamosan a science fiction kifejezés helyét is egyre inkább átveszi Margaret Atwood terminusa, a spekulatív fikció.) A huszonegyedik században a jövő már elkezdődött…

S milyen volt „az igazi” 2019 eddig? Isaac Asimov örömmel nyugtázná, hogy az űrkutatásban értünk el újabb sikereket, januárban például a New Horizons szonda elérte az Ultima Thule-t a Plutón túl, a Naprendszer peremén, és felvételeket készített róla. Az év első napjaiban a kínaiak szondát küldtek a Hold sötét oldalára, s ott növényterjesztéssel kísérleteztek – mérsékelt sikerrel…

De az összkép korántsem ennyire biztató: a környezetszennyezés és éghajlatváltozás hatásait hónapról hónapra egyre fenyegetőbben érezzük saját bőrünkön, s naponta kerülnek fel újabb és újabb állatok és növények a veszélyeztetett fajok listájára, vagy tűnnek el Földünkről végleg. Tavaly év végén Kínában génmódosított ikrek születtek, s azóta megerősítették, hogy újabb nő vár módosított génállományú babát, s ez nem csak a helyi hatóságokat tölti el növekvő aggodalommal. Az elmúlt évtizedekben a fejlett társadalmakban mindenhol visszaesett a születésszám, és a társadalmi rétegek közti különbségek az egész világon elképesztő mértékben nőttek, növelve az eddig is meglévő feszültségeket.

A nagyvárosok épületeit esténként óriáscégek neonreklámjai világítják be, – még ha a Pan Am és az Atari már csak a Szárnyas fejvadász 2049 világában létezik is… A tömegtájékoztatási eszközök, az online és a print média nézők-olvasók milliárdjainak véleményét befolyásolja szenzációhajhász vagy manipulált híradásokkal, ezzel nemritkán beavatkozva a világpolitikába is, s a cenzúra és a szólásszabadság korlátozása sem ismeretlen számunkra.

A Survivornak elkeresztelt túlélőshow-ban egyelőre még nem a valódi életben maradás a tét, de nem zárhatjuk ki teljesen, hogy egyszer eljön az a nap is, amikor egy csatorna ezt is felvállalja, és műsorukban nem csak a szlogen szerint lenne a lét a tét – sajnálatos módon jelentkező és néző is akadna bőven… Hisz több százmillió ember élete nap mint nap a túlélésről szól, csak erre önmagában, show-szerű körítés nélkül senki sem kíváncsi… (Suzanne Collins elmondása szerint Az éhezők viadalát is a tévében látott valóságshow-k ihlették…)

Van-e valami, ami nem valósult meg a 2019-ről szóló jóslatokból? 2015 októbere, a Vissza a jövőbe 2. ideje után a Blade Runner évében még mindig nincsenek használatban repülő autók, az „akkori” divaton is csak mosolygunk, de napjainkban is létezik a filmbelihez hasonló vagy még feltűnőbb smink, és nyugati nagyvárosokban a legtöbb replikánsok vagy Deckard által viselt szerelés sem keltene különösebb feltűnést. A Naprendszer benépesítése még várat magára, a külső bolygók nagy szerencséjére, gondolják sokan… S androidok is csak mutatóban vannak – egyelőre… bár a Pris-hez hasonló szórakoztató (szex-)robotok iránti kereslet napról napra nő… Sophia, az android, Atlas, a robot és társaik „emberi” megnyilatkozásai félelemmel vegyes csodálattal töltenek el minket, s már ott tarunk, hogy bizonyos internetes tranzakcióknál feladatok megoldásával kell bizonyítanunk, hogy nem vagyunk robotok… az Opportunity Mars-járó elmúlásról szóló búcsúüzenetét (’Az akkumulátorom merülőben. És már sötétedik.’) pedig világszerte százezrek könnyezték meg február közepén…

S hogy van-e valami, ami hiányzik, amit szívesen átmentenénk az „alternatív” 2019-ből? Időnként úgy érzem, nagy szükség lenne a Dark Angel-beli Eyes Only-éhoz hasonló kalózadásokra, melyek gerilla-módon meghackelik a propagandamédia műsorait, valódi híreket juttatva el a tévénézőkhöz – és nem csak a netes fogyasztókhoz…

Végül: vajon milyen évünk lesz a filmbeli víziókhoz képest? A 2010-es évek globális (és országos) eseményei nem adnak okot túl sok optimizmusra… az utóbbi évtizedekben nem sikerült elkerülnünk a világunkra leselkedő lehetséges veszélyeket, s napjainkban egyre sokasodnak a vészjósló jelek. Emiatt sem engedhetjük meg magunknak, hogy félvállról vegyük a disztópiák figyelmeztetéseit…

A szerzőről:
Marti Zsófia az ELTE-n végzett magyar-angol szakon, jelenleg egy budapesti gimnáziumban
tanít angol nyelvet. Szakterülete, volt PhD-témája az észak-amerikai disztópiák.
Sci fi-témájú írásai megtalálhatók különféle online felületeken, illetve a Galaktikában.
Szabadidejében írással is próbálkozik.