Mozi - TV

Egy gyilkos motivációi – Filmajánló: Nem vagyok sorozatgyilkos


2018. június 28-ától vetítik a mozik a Dan Wells azonos című regényéből készült 2016-os filmet, a Nem vagyok sorozatgyilkos-t. Annak idején ez a film kimaradt a hazai moziforgalmazásból, aminek az egyik oka nyilván a magas korosztálybesorolás (18+), ezt a hiányt pótolja most a Pannónia Entertainment.

A Max Records alakította John Wayne Cleaver egy fiatal szociopata, aki tökéletesen tisztában van az őt sújtó problémával, és minden erejét arra fordítja, hogy helyesen viselkedjen, és ne öljön meg senkit. Ennek érdekében barátkozik az egyik középiskolai osztálytársával, ezért jár pszichológushoz, és egész sor szabályt alakít ki magában – például, ha valakinek szívesen elvágná a torkát, akkor azt inkább mosolyogva megdicséri. Persze nem tudja teljesen meghazudtolni önmagát, ezért az iskolai dolgozatai többnyire sorozatgyilkosokról szólnak, illetve boldogan vállal szerepet a családi vállalkozásban, ami történetesen temetések szervezését és a holttestek megfelelő előkészítését jelenti.

A helyzet akkor változik meg, amikor a hétezer-párszáz lakost számláló kisvárosban megjelenik egy gyilkos. Cleaver az első, aki rájön, hogy a gyorsan szaporodó áldozatok mindegyikének eltűnik valamilyen testrésze. Mivel a sorozatgyilkosok a hobbijai, és mindent tud róluk, megpróbál a tettes nyomára akadni, azt azonban ő sem sejti, hogy nyomozása során kiféle-miféle gyilkost talál majd.

A lassan horrorba hajló történet megérdemli a tizennyolcas karikát, bár nem is maguk a gyilkosságok a legfélelmetesebbek, hanem a mindennapok aprólékos precizitással felépített jelenetei, s közöttük is a főszereplő fiú mosolya. Max Records remekül hozza a karaktert, és nagyon jó párja a játékban a megöregedett Christopher Lloyd. A film finom építkezésből eredő komótos tempója hamar magával ragad, és nem ereszt el egészen a legvégéig. Egyéni ízlés kérdése, hogy a sztoriban ki-mit látna még szívesen, nekem a mindennapokból, iskolai zaklatásból, a főszereplő fiú lányokkal (pontosabban szólva egy lánnyal) kialakított kapcsolatáról több jelenet is belefért volna, de persze ez a 104 perc tökéletesen jó hosszúságú egy ilyen mozinak, ha hosszabb lenne, lehet, már elnyújtottnak éreznénk.

A kevés szereplő ellenére és a mozivásznon általában megszokott, horrorokra jellemző nagy jelenetek híján is ajánlott a film, kiváltképpen a hangulata miatt, és mert rájöhetünk, hogy egy szörnyetegnek is lehet szíve.

A Nem vagyok sorozatgyilkos sajnos nem minden moziban lesz látható, ha valaki szeretné megtekinteni, akkor keresse meg a legközelebbi filmszínházat, mely a műsorára tűzte. Budapesten a Művész, Toldi, Puskin, Pólus mozi, Art+ Cinema és a Premier Kultcafé műsorán szerepel.

NEM VAGYOK SOROZATGYILKOS
Rendező: Billy O’Brien
Forgatóköny:: Billy O’Brien, Christopher Hyde, Dan Wells
Zene: Adrian Johnston
Főszereplők: Christopher Lloyd, Laura Fraser, Karl Geary, Max Records, Christina Baldwin, Dee Noah,
Lucy Lawton, Anna Sundberg